Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
210. orgE&gos ülés február 26. 1S80. 147 De határozottan visszautasítom a t képviselő urnák azon kifejezését és méltatlanul báni velünk s a házzal, midőn azt mondta, hogy ez a vád, melyet a corruptió ellen emelnek, sújtotta a szabadelvű pártot és a kormányt. Mi köze volt ahhoz a kormánypártnak ? Én visszautasítok e dologban minden solidaritást. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) És vissza fogja utasítani mindenki, a ki ezen párthoz tartozik. Ha vétettek egyesek, ott a biró, büntesse őket, senki sem fogja közülünk kezét felemelni az ő védelmökre. Ha vétettem én, büntessenek engem, én nem fogom a pártot védelmemre híni. Tessék eoncrét eseteket felhozni, tessék tribunált csinálni, kész vagyok abba is beleegyezni, hogy a mint Észak-Amerikában van, maga a ház, a parlament Ítéljen tagjai felett, vegye sorba őket és ha valahol a legkisebb vétséget találja, mondja ki a bűnöst és utasítsa ki ebből a házból. Egyes emberek szégyenét a párt arczába vágni, nem méltányos. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a harmadik pont, hogy: „a közigazgatás körében meghozott törvények hatályos foganatosítását is elmulasztotta a kormány? Meg kell adni, oly ügyesen van fogalmazva, hogy mindent lehet olvasni belőle és semmit. Talán az van szemünkre vetve, hogy a közigazgatási bizottság intézménye nem elég erélyes orgánum arra, hogy a visszaéléseknek elejét vegye, hogy valósággal kormányozni s a közigazgatást vezetni tudja. Erre nézve azt vagyok bátor mondani, hogy e részben minket magunkat kell átgyúrni és másformákká csinálni, mert ugy volt az a régi nemes világban, igy van az most is, hogy addig teljes számmal van együtt közigazgatási bizottság és közgyűlés, mig magas politikáról van szó, mig Törökország sorsát kell intézni, hanem mihelyt arról van szó, hogy ufakat csináljanak, mihelyt számokról van szó, akkor dispareal minden ember, hazamegy s csak azok maradnak ott határozatot hozni, kik érdekelve vannak. [Elénk tetszés jobbfelöl.) Ez nem az intézmény hibája, ez a magunk hibája, nekünk más formákká kell lennünk s más forma lesz az intézmény. Hanem hát minden kis bajt megszázszorozni, azt nagyra felfújni és azt a kormány gallérjához varrni — ez most az időknek áramlata, mert hiszen a főezél az: lejáratni a kormányt és annak pártját. Be kell bizonyítani, hogy ez a legjobban szidott kormány és ezzel minden be van bizonyítva. Én azonban bátor vagyok az idők áramlatával ellenkező nézetet kimondani. Én előttem legnagyobb érdeme van annak az alkotmányos kormánynak, melyet leghosszabb ideig lehet szidni. (Tetszés a jobboldalon.) Sokkal kevesebb érdeme, de még mindig érdeme van annak a kormánynak, a melyet csak rövid ideig lehetett szidni, de igen-igen kis érdeme van előttem annak a kormányférfinak, kit csak egy kis ideig lehet magasztalni és mikor következik a szidás, itt hagyja azt a succesora számára. {Derültség jobbfeló'l.) Oly kormány pedig, melyet hosszú ideig lehessen magasztalni, ebben a mi Magyarországunkban nem volt és nem is lesz soha. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőtársam Apponyi azt monda Macaulay nyomán, hogy azon képességek, melyek a hatalom elnyerésére és megtartására szükségesek s azok, melyek a hatalomnak üdvös módon való gyakorlására szükségesek, gyakran két személyben, külön választva találhatók. Ezt Macaulay mondta. Angliában nem ismernek többféle fajta államférfiúi kettőnél, mi azonban magyarok, még egy harmadik fajtáját is ismerjük az államférfiaknak, ezek azok, kik sem az egyik, sem a másik képességet nem bírják, hanem azért mégis örökké a hatälomrajutás sejtelmét táplálják magukban. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelol.) Hogy birnak-e t. képviselőtársam Apponyi Albert és társai a hatalom üdvös kezelésére szükséges tulajdonokkal, ezt előterjesztett programmjukkal erősen gyengén bizonyították be. (Elénk derültség jobbfelöl); hanem azt, hogy a hatalomraj utas tehetségével nem bírnak, azt fényesen bebizonyították ezen határozati javaslattal, a mit én őszintén sajnálok, mert ez által kényszerítenek bennünket tovább is itt maradni, szidatni a kormányt s vele együtt magunkat. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Annyi jó ízlést tegyen fel felőlem mindenki, hogy én most ezen kormányt, melyet ellenfeleim oly méltatlanul megtámadnak, én, a ki ennek elvbarátai és martyrtársai közé tartozom, itt magasztalással elhalmozni nem fogom, hanem politikájával való megelégedésemet a múltban s bizalmamat politikája iránt a jövőre nézve kifejezve, az előterjesztett költségvetést elfogadom s a két, három, vagy nem tudom hány határozati javaslatot en masse ott felejtem. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Prileszky Tádé: T. ház! (Mozgás! Halljuk!) Érzem feladatom súlyát és nehézségét, hogy e perczben és ezen most elhangzott beszéd után vagyok kénytelen felszólalni, miután a túloldalon ülő t. képviselő urak kegyesek voltak magokat kitöröltetni. Minden esetre igyekezni fogok a lehető legrövidebben a tárgyhoz szólani és talán meg is tehetem azt annál inkább, mert daczára annak, hogy én szóltam talán e tárgyhoz legtöbbet akkor, mikor a t. háznak a zárszámadási bizottság munkálatát előterjesztettem, méltóztassanak elhinni a t. képviselő urak, hogy azon számok sokkal többet mondanak és sokkal 19*