Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210. orgE&gos ülés február 26. 1S80. 147 De határozottan visszautasítom a t képviselő urnák azon kifejezését és méltatlanul báni ve­lünk s a házzal, midőn azt mondta, hogy ez a vád, melyet a corruptió ellen emelnek, sújtotta a szabadelvű pártot és a kormányt. Mi köze volt ahhoz a kormánypártnak ? Én visszautasítok e dologban minden solidaritást. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) És vissza fogja utasítani mindenki, a ki ezen párthoz tartozik. Ha vétettek egyesek, ott a biró, büntesse őket, senki sem fogja kö­zülünk kezét felemelni az ő védelmökre. Ha vétettem én, büntessenek engem, én nem fogom a pártot védelmemre híni. Tessék eoncrét eseteket felhozni, tessék tribunált csinálni, kész vagyok abba is beleegyezni, hogy a mint Észak-Ameri­kában van, maga a ház, a parlament Ítéljen tagjai felett, vegye sorba őket és ha valahol a legkisebb vétséget találja, mondja ki a bűnöst és utasítsa ki ebből a házból. Egyes emberek szégyenét a párt arczába vágni, nem méltányos. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a harmadik pont, hogy: „a közigazgatás körében meghozott törvények ha­tályos foganatosítását is elmulasztotta a kor­mány? Meg kell adni, oly ügyesen van fogal­mazva, hogy mindent lehet olvasni belőle és semmit. Talán az van szemünkre vetve, hogy a közigazgatási bizottság intézménye nem elég erélyes orgánum arra, hogy a visszaéléseknek elejét vegye, hogy valósággal kormányozni s a közigazgatást vezetni tudja. Erre nézve azt va­gyok bátor mondani, hogy e részben minket magunkat kell átgyúrni és másformákká csinálni, mert ugy volt az a régi nemes világban, igy van az most is, hogy addig teljes számmal van együtt közigazgatási bizottság és közgyűlés, mig magas politikáról van szó, mig Törökország sor­sát kell intézni, hanem mihelyt arról van szó, hogy ufakat csináljanak, mihelyt számokról van szó, akkor dispareal minden ember, hazamegy s csak azok maradnak ott határozatot hozni, kik érdekelve vannak. [Elénk tetszés jobbfelöl.) Ez nem az intézmény hibája, ez a magunk hibája, nekünk más formákká kell lennünk s más forma lesz az intézmény. Hanem hát minden kis bajt megszázszo­rozni, azt nagyra felfújni és azt a kormány gal­lérjához varrni — ez most az időknek áram­lata, mert hiszen a főezél az: lejáratni a kor­mányt és annak pártját. Be kell bizonyítani, hogy ez a legjobban szidott kormány és ezzel minden be van bizonyítva. Én azonban bátor vagyok az idők áram­latával ellenkező nézetet kimondani. Én előttem legnagyobb érdeme van annak az alkotmányos kormánynak, melyet leghosszabb ideig lehet szidni. (Tetszés a jobboldalon.) Sokkal kevesebb érdeme, de még mindig érdeme van annak a kormánynak, a melyet csak rövid ideig lehetett szidni, de igen-igen kis érdeme van előttem an­nak a kormányférfinak, kit csak egy kis ideig lehet magasztalni és mikor következik a szidás, itt hagyja azt a succesora számára. {Derültség jobbfeló'l.) Oly kormány pedig, melyet hosszú ideig lehessen magasztalni, ebben a mi Magyar­országunkban nem volt és nem is lesz soha. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőtársam Apponyi azt monda Macaulay nyomán, hogy azon képességek, me­lyek a hatalom elnyerésére és megtartására szükségesek s azok, melyek a hatalomnak üdvös módon való gyakorlására szükségesek, gyakran két személyben, külön választva találhatók. Ezt Macaulay mondta. Angliában nem ismernek több­féle fajta államférfiúi kettőnél, mi azonban ma­gyarok, még egy harmadik fajtáját is ismerjük az államférfiaknak, ezek azok, kik sem az egyik, sem a másik képességet nem bírják, hanem azért mégis örökké a hatälomrajutás sejtelmét táplál­ják magukban. (Élénk helyeslés és derültség jobb­felol.) Hogy birnak-e t. képviselőtársam Apponyi Albert és társai a hatalom üdvös kezelésére szükséges tulajdonokkal, ezt előterjesztett prog­rammjukkal erősen gyengén bizonyították be. (Elénk derültség jobbfelöl); hanem azt, hogy a hatalomraj utas tehetségével nem bírnak, azt fé­nyesen bebizonyították ezen határozati javaslat­tal, a mit én őszintén sajnálok, mert ez által kényszerítenek bennünket tovább is itt maradni, szidatni a kormányt s vele együtt magunkat. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Annyi jó ízlést tegyen fel felőlem mindenki, hogy én most ezen kormányt, melyet ellenfeleim oly méltatlanul megtámadnak, én, a ki ennek elvbarátai és martyrtársai közé tarto­zom, itt magasztalással elhalmozni nem fogom, hanem politikájával való megelégedésemet a múlt­ban s bizalmamat politikája iránt a jövőre nézve kifejezve, az előterjesztett költségvetést elfoga­dom s a két, három, vagy nem tudom hány határozati javaslatot en masse ott felejtem. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Prileszky Tádé: T. ház! (Mozgás! Hall­juk!) Érzem feladatom súlyát és nehézségét, hogy e perczben és ezen most elhangzott beszéd után vagyok kénytelen felszólalni, miután a túl­oldalon ülő t. képviselő urak kegyesek voltak magokat kitöröltetni. Minden esetre igyekezni fogok a lehető legrövidebben a tárgyhoz szólani és talán meg is tehetem azt annál inkább, mert daczára annak, hogy én szóltam talán e tárgy­hoz legtöbbet akkor, mikor a t. háznak a zár­számadási bizottság munkálatát előterjesztettem, méltóztassanak elhinni a t. képviselő urak, hogy azon számok sokkal többet mondanak és sokkal 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom