Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
14S 210. országos ülés február 26. 1880. világosabban szóknak helyzetünkről, mint azt egy általábaa az eddig felszólalt képviselők tették. A ki az 1869-ik év óta figyelemmel kisérte az ügyek tárgyalásait, a ki olvasta a 2l-es és 9-es bizottságnak munkálatait, a ki foglalkozott komolyan azon tervekkel, melyek alapján vártuk az államháztartás mérlegének helyreállítását és a hiánynak kiküszöbölését, az kettőt észlelt. Az egyik az, hogy alig lesz képes valaki e házban egy líj eszmét felhozni, vagy egy új gondolatnak kifejezést adni, a mely benne nem foglaltatnék azon tárgyalásokban. (Zaj.) Elnök: Kérem a karzaton levő közönséget, hogy csendességben legyen és ha távozni akar azt zaj nélkül tegye, hogy a tanácskozást az által ne zavarja. Prileszky Tádé: Még egyet lehet észlelni és ez igen komoly, hogy beszédekkel, legyenek azok bármily szakértelemmel, bármily helyesen, bármily szépen elmondva, az egyensúlyt helyreállítani nem lehet, ahhoz más factorok szükségesek. Ahhoz szükséges, hogy az ország összes népe részt vegyen, minden egyes ember közreműködjék szorgalmával, munkájával, önfeláldozásával, takarékosságával. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbfelol) Igenis, méltóztassék erről meggyőződve lenni. Én igen szerencsés helyzetben vagyok , nincs szükségem ez alkalommal egyáltalában pártokkal polemizálni, mert én, ki a rideg számokkal foglalkozom évek óta, megszoktam a valót, elszoktam az ideális eszméktől; hanem meg akarom bírálni a helyzetet a maga valóságában. Nem az az immiuens kérdés, hogy jó, vagy rossz-e a közigazgatás; az imminens kérdés, melyről tanácskozni kell és időt veszteni nem szabad, az, hogy constatáljuk, hogy állunk? lehet-e a bajon segíteni ? mik azon eszközök, melyeket felhasználni kell, hogy ezen bajokon segítsünk, az egyensúlyt helyreállítsuk ? Ez a kérdés. (Helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt e kérdések tárgyalásába bocsátkoznám, méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, hogy igen nagy örömmel tapasztaltam, hogy az előttem felszólalt 20—24 szónok, kettő kivételével, a budgette! nem is foglalkozott. Minek a jele ez? Nem egyébnek, mint annak, hogy nem lehet ezen budgette] foglalkozni, mert az a maga tiszta valóságában áll előttünk, ahhoz szó nem fér; és hogy ez igy van, arról meggyőződést szerezhetnek önök, mint soha eddig, mert nem méltóztatnak mutatni egy költségvetési előirányzatot sem, melynek megbirálásánál azon eszközök lettek volna kezeink között, a melyek ma megvannak. Itt van a 10 évi kezelési kimutatás, az 1878. évi zárszámadás, az 1879dki kezelési kimutatás. Engedelmet kérek, a ki komolyan foglalkozott ezekkel a dolgokkal, az látni fogja, hogy az 1880. évre előterjesztett költségvetés reális alapon fekszik. Ezt eltagadni nem lehet. Lehet számokat ügyesen csoportosítani, mint azt Lukács Béla t. képviselőtársam is tette, de elvitatni azt, hogy ez komoly budget, nem lehet. Méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalommal Széli Kálmán igen t. képviselő urnák mondataira, a melyek financiális szempontból nagy súlylyal birnak előttem, reflectáljak és azokat talán valamivel pótoljam is. A képviselő urnák szakértelmét eltagadni nem lehet, az magasan áll. Számításai helyesek is. Teljesen igazsága volt, midőn azt mondotta, hogy az új adótörvény következtében, az állam jövedelmei fokozódtak 10 millióval. Ez ugy van, mert 10 millió 500 ezer forinttal fokozódtak az állam jövedelmei. Ezen összeg tehát a bevételekbe helyezendő. Annyiból tehát nem javult a helyzet, hanem rosszabbult. Ezt nem lehet senkinek tulajdonítani, a mint ő nem is tulajdonította; de ebből levonásba helyezendő azon 3 millió 500 ezer forint, mely a conversióból eredt és azon 4 millió, mely Boszniára költetett el, mely összeg 1877-ben nem költetett el, tehát azon év mérlegét nem is rosszabbította. Ebből az következik, hogy a mi helyzetünk ugyan nem javult, de korántsem oly rósz, mint azt a képviselő ur előttintetni szives volt. Különben elég rósz, mert 27 1 / 2 millió forint deficit Magyarországra nézve igen komoly aggodalmakat szülhet. Én igen nagy figyelemmel kisértem a vitákat és azt tapasztaltam, hogy mindig azt méltóztattak mondani, hogy két módja van annak, hogy az ember az egyensúlyt helyrehozza és a hiányt elenyésztesse és ez a két mód: az egyik a jövedelmek fokozása, a másik a költségeknek szűkebb körre való szorítása. Nézzük, lehet-e ezt megtenni. Bővebben kívántam volna ezen tárgyhoz hozzászólani, de az idő már nagyon előrehaladt (Halljuk!) s azért csak igen röviden fogok utalni azon számadatokra, melyek a zárszámadási bizottság jelentésének 82-dik lapján vannak. (Halljuk!) A 82. lapon méltóztatnak látni a jövedelmeket és én csak a főbbeket akarom kiemelni. 1868-ban volt a jövedelem az egyenes adók után 58.162,917 frt, 1877-ben volt 86.506,000 forint. Tehát méltóztatnak látni, hogy mennyire szaporodott a jövedelem az adófelemeíés utján. A 36. lapon méltóztatnak egy igen érdekes kimutatást látni, melyben ki van tüntetve, hogy
