Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
144 210. orazágos ülés február 26. 1880. vegyük a kutforrásokat, akkor önök megint előttünk szaladnak és igyekeznek azokat bedugni. Ha a petróleumra akarunk vámot vetni, védelmezik a szegény munkásokat; ha a katonai szolgálatot nem teljesítőkre akarunk adót vetni, védelmezik a szegény otthon maradókat; (Élénk derültség) ha az utakra akarunk vámot vetni, védelmezik a szegény utasokat, (Derültség) ha a lutrin nyerőkre akarunk adót vetni, védelmezik a szegény ternócsinálókat (Zajos derültség) és végül, ha az állampapírok visszafizetésének oly módú meghosszabbításáról van szó, minta milyet a pénzügyminister törvényjavaslat alakjában beadott, de visszavont, akkor meg védelmezik a szegény gazdagokat. (Derültség.) Minden szegényt védenek önök, csak a legszegényebbet, az állam deficites kassáját nem védelmezik. {Derültség.) De mi azért, mert az országnak deficitje van,mégsemhireszteljük azt megbukottnak és tönkrejutottnak, mint Lukács Béla t. képviselőtársam, egy igen sötét képet rajzolva helyzetünkről, igyekezett feltüntetni. 0 nagy szorgalommal összeállított számokból, a melyek a hivatalos közlönyben megjelentek, egy 62 milliónyi összeget említ, mint mely összeg erejéig adattak el Magyarországban a legközelebbi években, kényszerített árverés utján, ingó s ingatlan birtokok. Egy számot sem igyekszem belőle megerőtleníteni, sőt még hozzáteszem, bizonyosan ez a szám még nagyobbra fog növekedni akkor, ha hozzászámítjuk, hogy egyesek önkéntes eladás utján váltak meg birtokuktól, nem a magok jókedvéből. De hát mit jelent ez, t. ház? Magyarország fekvő és ingó birtoka legcsekélyebb számítással tehető' 10 milliárdra, ha tehát ennek egy százaléka gazdát változtat, az ország tönkrejutását j elenti-e az ? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ha t. képviselőtársam utána jár és az adatokat végig nézi, találni fog 4—5 százezer forinton, sőt egy millió forinton felül menő eladáisokat, birtok-complexumok, latifundiumok eladását, melyeknek birtokosai nem ez évben jutottak tönkre s nem a mostani kormányzat az oka, hogy fenn nem lehetett őket tartani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tessék visszamenni a legboldogabb esztendőkre s látni fogják, hogy egy-egy oly latifundiumnak, mint Grrassa3kovich-é és Eszterháziaké kótyavetyére jutása és parczellázása által, egy évben a birtokeladások összege a jelen évit még fölül is multa. S mit jelentett ez? Hogy az ország ment tönkre? Nem! Ez azt jelentette, hogy egy család helyén, mely nagy birtokából nem tudott megélni, támadt száz és ezer család, mely ugyanezen birtokon magának jólétet alapított. Nem vitatkozom azonban a fölött, hogy igaza van abban, hogy ez sötét árnyképe Magyarország viszonyainak. Ha60milliónyi birtok tulajdonosai szegénységre jutnak, megérzi a nemzet. De ne méltóztassék igaztalannak lenni s vegye észre a t. képviselő ur a fénypontokat is. Az is tény, hogy e nyomorúságos évben, Magyarország birtokosai az arany rentéből 20 millió frt árut vásároltak. A kormány egy millió 200 ezer arany forintot fizet évenkint Magyarország birtokosainak csupán ez egy czímen, holott a boldog években, mikor a százötvenhárom milliós kölcsön kibocsáttatott, alig akadt itt vevő 700,000 frt árura. Tehát ez azt bizonyítja, hogy ha voltak is rósz gazdák, a kik saját hibájuk miatt, ha voltak is szerencsétlen emberek, a kik a balsors csapásai miatt elvesztették vagyonukat, voltak ismét szerencsés emberek, jó gazdák, a kik vagyont szerezni és azt megtartani tudták. (Tetszés a jobboldalon.) Ne feledje el a képviselő ur számításából, hogy iparvállalataink részvényei ez utóbbi idők alatt, némelyik 50%-kal, másik 100%-kal felemelkedett. Ne felejtsük el, hogy egészen új kereskedelmi ágak, minő a borkereskedés, a borkivitel, azóta támadtak, hogy ez évben már mintegy 3 millió hectoliterre megy csak a borkivitel. Ne felejtse el kereskedelmünket, a mely Fiúmé felé nagy új lendületet vett, ne feledje el lisztiparunk emelkedését, lótenyésztésünket. És ha e fényes pontokat hozzá adja azon árnyakhoz, a miket az általa festett kép vetett, akkor igaz Képet fog kapni az ország helyzetéről. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert t. képviselőtársam nem csak az poétázik, a ki fantáziája nyomán létező képeket csinál, hanem az is, a ki látottat nem akarja meglátni —- az is poétázik. (Elénk derültség.) Nagyobb és általánosabb eszméket ölelt fel Széli Kálmán, midőn államháztartásunk általános helyzetét tételenkint csoportosítá. Megdöbbentő biz az, hogy összes jövedelmeinkből saját belügyeink ellátására csak 18 millió marad. De hát t. képviselőtársam Széli Kálmánnak feladata-?, bennünket a falhoz szorítani azzal a kérdéssel, hogy inproductiv kiadásaink összege miért ily nagy? Nem készen kaptuk-e azon törvényeket, a melyek ezeket megszabják s melyeket megmásítani nem tudunk? Nem készen kaptuk-e a vasutakat és ezeknek létrehozásáért ez a kormány felelős-e? Nem! Felelős ezért nemcsak az ezen kormányt megelőző kormányok valamennyié, felelős ezért a ház és ebben minden ezt megelőző testület, mert ezen vasutaknak létrehozását maga a képviselőház követelte és a legtöbbjét csaknem egyhangúlag megszavazta. (Ugy van! Igaz!) Én azt mondom hozzá: nagyon jól tette, mert ezen vasúthálózatra Magyarországnak oly élet szüksége volt, hogy e nélkül nem volnánk ország. (Tetszés.) Ha tehát megszavaztuk gunknak, most tűrjük és ne vessük szemére a
