Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

218. országos ülés február 26 1880. 145 kormánynak, hogy a mire köteleztük magunkat, azt teljesítteti is velünk. De bár mondott volna t. képviselőtársam hát egy mentő eszmét, melyet, ha maga keresztül vinni nem akar is, a kormány által kereszíülvitetni kívánhat. Hiszen nem azért gyűltünk itt össze, hogy egymást megsemmisítsük, hanem hogy használjunk az országnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Elismeri a t» képviselő ur, hogy odáig, mig a boszniai kérdés felmerült, mindaz, a mit a kormány tett, helyes volt, hogy a boszniai dolog megváltoztathatatlan, hogy a mi helyzetünkben súlyos és nehéz, az egy kézfordítással senki által, sem ő általa, sem senki más által, egyszerre meg nem változtatható. Hanem mit tegyünk? Azt tanácsolja ő, hogy igyekezzünk pénzügyeinket csendesen kifejteni! Hát hiszen nem elég csendesen fejtjük-e ki? {Zajos, tartós derültség.) Biz az kínos dolog t. ház, hogy az általános derültség közepette, annak okozója nem képes abban osztozni. Én nagyon, de nagyon meghatva, lesújtva éreztem magamat t. képviselőtársam végszavai által, mert midőn ő azt, a mi jó volt politikánkban, meghagyta jóaak, a mi nehéz volt politikánkban s a helyzetben, azt elismerte egy hirtelen megváltozhatatlannak, mégis azzal ült le a helyére, hogy a bizalmat megvonja eddigi barátaitól. Sajnos elveszteni egy oly columnális nagy tehetséget, mint az övé, azt tétlenségre kárhoztatva látni; de elveszteni egy jó barátot és olyankor, mikor, isten látja lelkünket, semmiféle okot nem adtunk rá, ez fáj. (Élénk helyeslés jobb felöl. Derültség a baloldalon) Ugy látszik örömet csinálok vele a t. ellenzéknek, hogy a mi fáj, arról bevallom, hog)

r fáj ; de én mégis bevallom. Pulszky Ágost (közbeszól): Komédia! Jókai Mór: Azt mondja a képviselő ur, hogy komédia. (Derültség a baloldalon.) Engedjen meg a képviselő ur, de megbántja ezzel a szóval ezt a házat. Ez a haza csak ugy az enyém, mint az önöké; e színpadon nekem csak annyi elveszteni valóm van, mint önöknek és higyje el nekem, én babérokat e színpadon nem kerestem, de nem is találtam soha, hanem, a mit másutt szereztem, azt is itt tépték le rólam. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Másik pontja a határozati javaslatnak az. hogy „a kormány a nemzet hanyatló közgazdasági erejének emelésére rendszeres tevékenységet nem tanúsít." Már ez a tárgy csakugyan olyasmi, t. ház, a mit lehetetlen másutt megvitatni, mint az illető ministeriumok költségvetésének részletes tárgyalásánál; ott van helye és ideje elmondani, mit tettek, mi van készülőben a jövőre és mi az, a mit a ministeriumtól követelünk, hogy megtegye, ha megtenni nem jutott eszébe. Hanem azt RÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. mondják: nektek erre nincsképességtek. Tudjuk. Mert hiszen mindennap olvassuk az önök hírlapjaiból, hogy közttünk nincs tehetség. Elismerjük, t. ház, hogy közttünk nincsenek géniek, legalább addig, mig e padokon ülünk, a mi azonban nem gátol senkit abban, hogy ha közülünk ide hagyja ezt a „societas obscurorum virorum"-ot és oda át megy, abban az órában mindjárt „lumen mundi"-vá ne legyen. (Elénk általános derültség.) A legpraegnánsabb példáját, annak, mennyire egészen más színben láthatja magát valaki a túlsó oldalon, mint itt látta, Simonyi Lajos képviselő úrban találom, (Halljuk! Halljuk!) a ki szintén aláirta azon határozati javaslatot, mely szerint a kormány, a nemzet hanyatló közgazdaságának emelésére rendszeres tevékenységet nem tanúsít és elfelejtette azt, hogy ebből neki egy harmadrész jutna, ha liquicláltatnék. (Derültség jobbfelől.) De én igazságosabb vagyok hozzá, mint ő magához és volt kollegáihoz és konstatálom, hogy az ő ministersége alatt is történtek intézkedések, melyek a közgazdaságnak^ nem hanyatlására, hanem emelésére szolgáltak. 0 alatta történtek a lótenyésztés emelésére, a távirda-hálózat kifejtésére szolgáló intézkedések. Én tehát az ő c'rdemeit ismerem, emlékezem rájuk, sajnálom, hogy ő maga elfeledte. (Derültség) Ezután térjüek oda vissza, hogy közöttünk nincsenek géniek. Megmondom egész őszintén, hogy én a milyen nagyon, tisztelem a költészet, a művészet régióiban a génieket, olyan nagyon nem óhajtok velők találkozni a practicus életben. (Tetszés a jobboldalon.) Politikai géniekben nem hiszek, a fmancz-geniekben gyanakszom, a nemzetgazdasági géniektől pedig rettegek. (Elénk tartós derültség.) Én a közönséges hétköznapi emberek tanácsadása után szeretek járni. Hogy rósz évünk volt, azt magam is tudom és érzem. De én nem tűzném azt zászlóinkra soha, hogy mi vagyunk azok, kik jó évet tudunk csinálni, mint t. képviselőtársaim, kik a rósz termésen egy talajjavító törvényjavaslattal tudnának segíteni. (Derültség) Hisz a múlt években éppen a legjobb gazdának volt a legroszabb termése s a legjobb, legkövérebb föld adta a legroszabb aratást. S az ineéges gazdászati eredményt nem csak Magyarország sínyli, hanem nyög alatta Anglia, Németország, Olaszország, a gazdászat mintaországai. És mégis ez országokban nem akadt soha olyan vad oppositió, mely ezért a kormányt okolta volna. (Elénk derültség.) A harmadik ok — ezt már csakugyan papírról kell olvasnom, mert olyan szépen, körmönfonottan van írva, hogy kár volna egy szónak is belőle elveszni, a harmadik ok az, hogy: „a kormány nem csak nem kezdeményezi a köz19