Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210. országos ülés dött, annak idejét kimutatni semmiféle areheolog nem képes; de a mely elvégződhetik, — tartok tőle — éppen akkor, ha törvénynyel akarja azt biztosítani a cabinet. (Ugy van! balfelöl.) Mig törvény arról nem hozatik, addig joga lesz a magyar népnek, de attól tartok, hogy abban a törvényben, mely hozatni fog, nem lesz egyéb, mint perrendtartás, melynek szakaszai alapján, azt a jogot el fogják vitatni az állam nevében az ő hatalmának kezelői. Egyébiránt itt igenis érintem azt, hogy ha bármily mélyen meg volnék is arról győződve, hogy annak a jognak szabályozás kell és tör­vényt kell hoznunk az egyesülési, vagy gyülé­sezési jog rendezéséről, még akkor is azt mon­danám, hogy a jelen cabinet alatt, a mostani igen t. miuisterelnök kormányvezetése mellett, én ily törvényjavaslat előterjesztésébe, tárgyalásába és elfogadásába semmiesetre bele nem bocsátko­zom. (Helyeslés a szélső balon.) Az igen t. miuisterelnök öt év óta áll már Magyarország kormányának élén; öt év alatt sokat cselekedett, sok jót, sok roszat, mondjuk ki ezt. De én csak azt tudom, hogy kezébe vette a vármegyét és azzal akart valamit csi­nálni és csinált a közigazgatási bizottság segít­ségével adóvégrehajtó közegeket. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Kezébe vette a bankkérdést, hogy majd ő megoldja azt és csinált közös osztrákbankot és nyolezvau millió magyar bank­adósságot. Kezébe vette az állam pénzügyeinek rendezését és öt év alatt csinált ötszázmillió forint újabb adósságot és csinált deficitéi., mely lesz harminczmillió, tavaly volt 40, harmadéve 60 millió. Kezébe vette a beszállásolási ügyet, a katonai laktanyák elkészítésére vonatkozólag és alig hittük volna, már is, a mint hozzányúlt Magyarország egyik legmagasabb és legerősebb jogát, a katonai békelétszám meghatározásának törvényhozási és kormányzati jogát vesztette el. (Felkiáltások jobb/elöl: Ah! Ah! Zajos felkiáltások a szélső balról: Igen! Igen!) Kezébe vette a par­lament vezetését, mint pártvezér, mint vezére egy nagy többségben levő pártnak és kormány­nak s lett belőle corruptió (Zajos helyeslés a szélső balon. Ellenmondás jobbfelöl.) és lett az incompatibilitási törvény helytelen magyarázata folytán, a képviselőkből lehetőleg — legalább — lehetőség szerint kormányi diurnisták. (Derült­ség.) A ki, t. ház, a legfontosabb, a legnehezebb, a legideálisabb és legreálisabb kérdések bár­melyikét kezébe vévén, kezének érintése által azokat a kérdéseket ily nagy szerencsétlenségre jutatta, kezének érintése által legjobb institutióin­kat, csonkává, bénává tette, én, t. ház, annak a cabinetnek a kezére ily fontos jogok rendszabá­febroár 26. 18S0. j£ j lyozását nem tartom opportunusnak rábízni. (Za­jos helyeslés a, balon.) A t. ministereinök ur irányában gr. Ap­ponyi Albert t. képviselőtársam nagy csodálko­zását és nagy elismerését fejezte ki abban az irányban, hogy a t. ministerelnök ur rendkívüli képességgel bir parlamenti pártok vezetésére, rendkívüli képességgel bir a ministeri széken való megmaradásra, hozzá tehette volna, hogy rendkívüli képességgel bir a ministeri székre el is jutni. (Derültség a szélső balon.) A t. minister­elnök ur igen kegyes volt őt is megtanítani azon mesterségre, megtanítani őt a parlament, a többség vezetésére és a kormányszéken való megmaradás titkainak felfogására. Azt mondja, hogy neki összes mestersége a párt vezetésében abban áll, hogy ő bizony a párt tagjainak kí­vánságát gyakran megszokta tagadni s nem szokta teljesíteni. (Derültség a szélső balon.) No, már bocsánatot kérek, de ha kimondta, el kell hinni. (Zajos derültség a bal- és szélső balon.) De én azt hiszem, ha én elhiszem is, az országnak főispánjai, igen sok bírája, igen sok közjegyző, igen sok királyi- és kormánybiztos és igen sok e gyéb javadalma, egyáltalában nem fogja a t. ministerelnök urnák elhinni, hogy az ő mester­sége csakis abból áll, hogy megszokta a kérel­meket tagadni. Azt is mondta a t. ministerelnök ur, hogy a kormáirvrajutás titka abban áll, hogy nem kell arra vágyakodni; a kormányon maradás titka pedig abban áll, hogy el kell onnan ké­szülni. (Derültség.) Már, t. ház, én azt láttam 5 év alatt néhányszor, 4—5-ször tapasztaltam, hogy az igen t. koimányelnök ur arról a hely­ről csakugyan elkészülődött, vagy legalább azt mondta, hogy elkészülődik; lemondását benyúj­totta; igen jelentékeny kérdésekben nyújtotta be, olyanokban, melyek fölött nem volt egy nézeten az ausztriai kormánytényezőkkel és törvény­hozással és talán nem volt egy nézeten a koronával; igen nagy kérdésekben történt az; hanem hát a t. ministerelnök urat az a szeren­csétlenség üldözi már régóta. 5 év óta, hogy neki mindig ellenkezőt kell cselekedni, mint a mire vágyakozik, mindig ellenkezőt kell végre­hajtani, mint programmja; mindig ellenkezőt kell teljesíteni, mint a mi az ő Ígérete. Ezt elismerem t. ház, igen nagy parlamentaris szerencsétlenség­nek, de én azt hiszem, hogy ez az igazi jó eszköz azon a kormányon megmaradni. (FMnk tetszés és taps balfel öl. Derültség.) Nem az onnan való elkészülés, hanem a nagykérdések súlya alatt való megalkndás, az igen is biztosítja azon helynek birtokát. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én beft-jezem t. ház beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) csak egyben mégis egykori párt­vezérem Deák Ferenez szavait akarom ismételni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom