Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
j 42 21 0. országos ülés febrnár 26. 1880. melyet az 1865-iki országgyűlésen más vonatkozással mondott és a melyet szóról szóra akarok idézni. {Halljuk!) Azon szavak, melyekkel a ministerelnök ur Helfy igen t. barátomnak felelt, midőn annak kérdésére kijelentette azt, hogy noha sok nagy és nemes vágya igenis nem teljesült azon helyen, de ha most mégis viszatekint 5 éves múltjára, ő eddigi kormány működésével meg van elégedve. Én kijelentem, hogy én az ő kormányzatával már igen régen s igen nagyon meg vagyok elégedve s úgy tudom, hogy a nemzet is megelégelte azt, azért nem fogadom el ezt a költségvetési javaslatot. {Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Jókai Mór: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) A költségvetései! kivül még két, vagy ha emlékezetem nem csal, talán 3 határozati javaslat van tárgyalás alatt. Arra a határozati javaslatra, a melyet a függetlenségi párt nyújtott be, nagyon kevés észrevételem van. {Halljuk!) Az egy messze, távol eső politikának előkészítésen fáradozik. {Ellenmondások a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) Erről vitatkozni sokáig lehet, sőt én itt még a capaeitálás lehetőségét sem zárom ki; de mivel most csak a jelen évi költségvetésről és a jelen politikáról van szó s ezenfölül még egy másik oknál fogva is, melyet később ki fogok fejteni, le kell mondanom azon élvezetről, hogy a képviselőháznak ezen oldalával vitatkozást folytassak. Szólok csupán azokról, kik ezen költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadták s kik kijelentették, hogy a kormánytól a bizalmat megtagadják. Ennek ugyan azt hiszem, inkább lett volna helye az apropriatió kérdésénél, mint ez máskor is szokott lenni; de elismerem, hogy ha most át lehetne esni mind a két kérdésen, jobb lenne. Attól tartok azonban, hogy az apropriatiónál meg fog ez a kérdés újulni és igy csak az időt vesztegetjük. Abba azonban már bele kell nyugodnunk, hogy törvényhozásunk tárgyalásaiban, az idő kétharmadát a magas pártküzdelem, a magas politika fölött való viták foglalják el s csak a megmaradt rész jut az oly szükséges reformkérdésnek. Az a szó lett kimondva ebben a házban, hogy soha jobban lejárt kormány nem volt e világon, mint a mostani. {Igaz! a baloldalon.) Hagyjuk rá! Nézzünk a genesisének utána, hogy történhetett? Mikor e kormány átvette a kormányzást, mikor működésének terét elfoglalta, legelső feladata az volt, hogy az akkor 60 millión felül menő deficitet leszállítsa mintegy 30 millióval. A ki jól emlékezik rá, különösen Széli Kálmán t. barátom fogja tudni, hogy mennyi magán érdeket kellett megszüntetni ezen reductió által. Csak törvényszéket negyvenet kellett megszüntetni. S mindezen megsértett érdek embereiből tudott magának az ellenzék tábort gyűjteni, a mely ugyan akkor még nem volt ellenzék, hanem csak a malkontentusok tábora, de ha az ellenzék mindazon biztatásokat, a melyeket ez elégületlen elemeknek adott, kormányrajutás alkalmával be akarta volna váltani: késznek kellett volna lennie, hogy a deficzitet oda emelje, a hol volt 1873-ban. {Tetszés a jobboldalon.) Ily körülmények között kezdődött meg a nemzetgazdászati és financziális alkudozás a lajthántúli tartományokkal. Az úgynevezett mérsékelt ellenzék, mit tett ekkor? Igyekezett kiragadni a zászlót a szélső bal, a függetlenségi párt kezéből; tőle kapkodta el a jelszavakat és velük ostromolta a szabadelvű pártot és kormányát. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az egyesült ellenzék padjairól éppen úgy hangzott az, hogy csak a külön vámterület mentheti meg Magyarországot, a mely különben elvész, mint hangzott a függetlenségi párt soraiból, a kik egyáltalában minden összeköttetést Ausztriával megtagadnak, {ügy volt! a jobboldalon.) És a kormány ezen támadással szemben nem védhette, magát, sem a szabadelvű párt nem védhette a kormányt. Hogy miért nem védhette, igen jól fogja tudni az én igen t. képviselőtársam Széli Kálmán. Azért nem, mert hogy ha akkor lett volna az felfedezve és elmondva, a mit most Széli Kálmán képviselő ur konstatált, hogy ránk nézve ezen kiegyezésnek minő positiv előnyei vannak, a Lajthántúl nehezítettük, sőt leheteti enítettük volna ezen kiegyezés létrejövetelét és az ottani megtámadások által, a kiegyezés kedvező eredményei zérus fokra szállíttattak volna le. Ezért tűrt minden támadást a kormány és a szabadelvű párt, ezért engedte magát lejáratni a kormány ezen kérdésben, hogy Magyarország számára egy előnyös szerződést hozzon létre. {Tetszés a jobboldalon.) Alig lett bevégzett tény e pénzügyi és nemzetgazdasági kiegyezés, következett a keleti háború. Ugy hiszem, a ki komoly politikus czímére igényt tart, nem fogja többé azt állítani, hogy ezt a háborút minekünk Magyarországnak innen meg lehetett volna akadályozni. S mit tett ismét az úgynevezett mérsékelt ellenzék? Ezen kérdésben ismét kiragadta a zászlót a függetlenségi párt kezéből; ugyanazon jelszavakkal támadta meg a szabadelvű pártot és a kormányt és a mi azoknál valóságos szívből jövő enthusiasticus rajongás volt, azt ők veszedelmes chauvinismussá alakítva, terjesztették a nemzetben szét. {Tetszés a jobb-, mozgás a baloldalon. Halljuk!) És a kormánynak és a szabadelvű pártnak ezt is tűrni kellett, mert hisz egy kormány nem mondhatja el egész diploma-