Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

140 210. országos ülés február 26.1880. vagy másik kormány alatt igen goromba és nagyon sértő érintkezéseknek ne lett volua kitéve — ez még eddig megvolt és hiszem, megmarad jövőre is — ismétlem, azt mondja : meg kell változtatni, mert a magánélet és magánbecsület szentségét a sajtóbiróság, illetőleg az esküdtszék kezéből ki kell venni és a királyi biróságok elbírálása alá kell bocsátani. Megvallom t. ház, ettől az eszmétől nem vagyok és nem voltam idegen ifjúságomtól kezdve; legalább nékem is sokszor eszembe jutott ez. Azt hittem, hogy talán ez helyes eszme és nem is mondottam le erről a hitemről in theoria ma sem. De most látom, hogy ez mégis igen veszélyes, mert ha ez nem lett volna olyan veszélyes, a ministerelnök ur nem szeretett volna olyan nagyon bele. (Elénk tetszés balfelöl.) Hanem, miután a ministerelnök ur eddig mindig akkép proclamálta magát, hogy ő a nemzet közszabadságának barátja, sőt akként barátja, hogy még el sein tűrne más nevet, mint azt, hogy szabadelvű. Én azt hiszem, hogy néki mégis különös és fontos indokainak kellett lenni arra nézve, hogy, éppen most initiálja a sajtó törvény ily gyökeres változtatását ? Miért éppen most? Hiszen soha sem volt a kormánypárt erősebb és lelkesebb, mint éppen most. (Derültség a szélső baloldalon.) A kormánypártot erősíteni és lelkesíteni nincs szükség. A t. ellenzék, az egyesült ellenzék, sohasem volt oly kevé-sé egyesült, mint éppen most. (Tetszés és általános élénk derültség.) A kormánynak várható diadala a költségvetés tárgyalásánál, soha sem volt biztosabb, mint éppen most. Hát miért és hol van az indok, a miért éppen most akarja a közszabadság egyik sarkalatos részét, sőt taláii a legfontosabbját megnyirbálni ? Mi lehet ennek különös oka ? Talán az esküdtszék nem tett eleget a kormány vágyainak? Ezt nem lehet mondani. Múlt év augusztus havától kezdve Magyarország hírlapjai tele voltak skandalumokkal és mondjuk ki őszintén, hogy igen súlyos, igen nagymérvű és messze, mindenfelé elterjedő, a központon és a vidéken felburjánzó corruptiók jöttek a napvilágra. Terhelve voltak képviselők, szabadelvű párti képviselők, terhelve voltak állami tisztviselők, megyei tisztviselők és sajátságos véletlennek, egyébnek nem mondhatom, hogy ezek többnyire túlnyomó részben és csaknem kizárólag a kormánypárthoz tartoztak, vagy ehhez közel állottak. Ha csak egyetlen esetben indittatott volna sajtóper és az esküdtszék felmentette volna a vádlottat és elutasította volna az igazán panaszlót, vagy általában panaszlót, akkor érteném. De egyetlen egy esetben sem történt az. (ügy van! haljelöl) Hisz a kormány és azok közül, kik terhelve voltak ezen gyanúsítások, vádak vagy beigazolt tények által, egyetlen egy sem kisértette meg az igazságot keresni ott, a hová őket a törvény utasítja. (Ugy van! halfelöl.) Egyetlen egy sem kisértette meg az 1848-ki törvényhozás által teremtett azon intézményhez elmenni és azt mondani neki: te intézmény és ti, kik azt kezelitek, csak úgy állhattok fenn, ha a magánélet és a becsület szentségét tisztelitek, különben eltörül a kormány és a szabadelvűpárt; egyetlenegy sem kisértette meg ezt ós mégis idejön a kormány és Dárday képviselő ur rettenetes fegyverével, (í elkiált ások bal felöl: Dárdával! Derültség) mondom, rettenetes fegyverrel fegyverkezve, idejönnek, azt mondják, hogy a magánbecsületet és a magánélet szentségét meg kell védelmezni az esküdtszékkel! (Igaz! Igaz! halfelöl.) Már, ha mi egykori régi deákpárti emberek mondanók ezt, a kik bizony gyakran mentünk az esküdtszékhez, mert azt tartottuk, hogy az államnak egyik alkotmányos intézménye, melyhez bátran járulhat az ember akkor is, ha igazságot szolgáltat, akkor is, ha nem szolgáltat, — mert olyforma ez, mint a gondviselés, gyakran azokat bünteti legjobban, kiket legjobban szeret, — ha mi panaszkodnánk az esküdtszék ellen, mi egykori régi deákpárti emberek — annak volna értelme, mert mi oda járultunk annak oltárához, de a t. kormány és az azt támogató párt és azok, a kik terhelve lettek a sajtó felszólalásai által, azoknak nincs joguk panaszkodni, mert azok nem vették igénybe, azok megvetették az esküdtszéket. (Igaz! balfelöl.) A másik programmpont, a melyet az igen t. ministerelnök kifejtett, — csak azt nem tudom, hogy a deficit megszüntetése és az államháztartás rendezése miként következik abból, — (Derültség a szélső halon) a gyülésezési jog rendszabályozása. Azt mondja a t. minister ur, hogy a gyülésezési jog igen - nagyon fontos, becses alkotmányi jog, politikai jog, a melyre az állampolgárnak természetesen nagy súlyt kell fektetni és a melyet mi Magyarországon, szintén igen becsesnek tartunk; de — azt mondja — ez a jog csak akkor lesz biztos, ha majd ő törvényjavaslatot készít arról, mikép kelljen azt biztosítani. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy az a jog akkor lesz legbizonytalanabb majd, mikor törvényben lesz biztosítva és addig lesz biztos, mig törvényben nem lesz biztosítva. Alkotmányos államokban a legfontosabb politikai jogokat gyakran nem a törvény paragraphusai biztosítják, hanem az élet, a gyakorlat, az ősi úgynevezett törvényes gyakorlat; és Magyarországon a gyülésezési jog ig.izán ősi törvényes gyakorlaton alapszik, meiy hogy nálunk mikor kezdő-