Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
130 210 * » r * zá ?» s ülés február 26. 1880. Az állami tisztviselők politikai meggyőződése befolyás alatt áll. annál is inkább, mivel azon téves, az államra legkárosabb következményű nézet uralkodik közöttük, hogy ők nemcsak mííködésök által vannak bizonyos összeköttetésben a kormánynyal, hanem bizonyos illemszabálynál fogna is a kormány politikát támogatni tartoznak. (ügy van! a szélső balon.) Az ily helyzetet pedig egy oly kormány, mint a mostani, a mely gyakran fontos törvényjavaslatoknál nyert kis többség daczára, kimutatja a hatalom megtartása iránti szívósságát, a maga részéről legjobban kizsákmányolhatja. De nemcsak az államhivatalnokok kara, hanem az egész közigazgatási kar meg van mételyezve e rendszabály által. A közigazgatásról szólva bátorságot veszek magamnak a Grünváld Béla képviselő ur által előadottakra röviden reflectälni. Grünváld Béla ur, már a tavalyi költségvetés alkalmával, hosszabban indokolta egy közigazgatási reform életbeléptetésének szükségét. Ma ezen eszme foglalkoztatja a nagy közönséget és jogosan, mert ez a kérdés egy nemzeti életünkbe vágó intézkedésnek megoldását képezi. Ha általánosságban vetjük fel e kérdést és a mikénti megoldás helyett, egyszerűen csak a reform eszméjét tárjuk fel a nagy közönség •elébe, én azt hiszem ez tetszésre talál főleg azoknál, a kik benne élnek a közigazgatásban, mert ezek mélyen érzik ezen eszme valósításának szükségességét, de, ha részletezve a kérdést, az eszme mikénti megoldása kerül a szőnyegre azokkal szemben, a kik a régi alapot óhajtják megtartani, eltérnek a nézetek, mert egyrészről a régi rendszer csorbíthatlan hívei, másrészről pedig a theoretikus közigazgatási bölcselkedőkkel állunk szemközti. Az egyik minden legkisebb, a közigazgatásnál előfordulható javítást az ősi intézmény, az önkormányzati jog megcsorbításának tekint, a másik ugy akarja a közigazgatást reformálni, hogy elveti az alkotmány utolsó vedbástyáját, az önkormányzati jogot. S mivel különösen ez utóbbi eszme mindinkább nagyobb tért kezd nyerni, mivel az egyesült ellenzék ezen eszmében találta föl lionboldogitó eszméinek böleseség kövét, azt hiszem, minden képviselőnek kötelességében ál] ezzel szembenállást foglalni, mert ez egyrészről egy jövendő kormány esetleges programmjáí képezi, másrészről egy ősi intézményünk fölforgatását czélozza. {Halljuk!) Elismerem, hogy a kor igényei, haladási és művelődési viszonyaink követelik a közigazgatás reformját. Nem tagadhatja ezt senki, a ki nem akarja megtagadni, hogy hazánk a legutóbbi időkben művelődésében nagy haladást tett. De azt, hogy nemzeti jólétünket egyedül a közigazgatási centralisatió által érjük el, el nem fogadhatom, annál kevésbbé, mert sem az egyesült ellenzék által, sem senki által bebizonyítva nem láttam azt, hogy önkormányzati jogunk további fenntartása, miképen veszélyeztetné Magyarország jólétének előmozdítását. (Tetsézs a szélsőbalon.) Vannak, igaz, közigazgatásunknak hibái, de orvosoljuk a hibákat és ne az alapban keressük a bajt, hanem a részekben. (Helyeslés a szélsőbalon.) A közigazgatás főhibái, a közigazgatási tisztviselőkben gyakran észlelt képzettséghiány, a hivatalok bizonytalansága és rövid tartama, a mi egyrészről gyakran kizárja a gyakorlati képzettség megszerzését, másrészről nem ad ösztönt arra, hogy ily bizonytalan és rövid tartamú állás elnyerésére, a tisztviselő a szakképzettséget megszerezze. Egyik hibája a főispáni hatalmi kör túlterjesztése, mert különösen a törvényhatóságoknál a főispán a közigazgatási bizottságra, a bíráló, az igazoló, de főleg a kijelölő bizottságra nagy befolyást gyakorolván, a helyes kormányzatot gátolja, mert nagy befolyását nem a törvényhatóságok jólétének előmozdítására, hanem kortes-érdernei szaporítására használja fői. (Ugy van! Ogy van! a szélsőbalon.) Ha ezen bajok elhárítására történnek a reformok, akkor tadok magamnak képzelni egy helyes közigazgatást, de nem osztom azon theoreticus elvet, hogy az állam jólétét csak a közigazgatás centralisatiója utján érhetiiők el. Mert habár el is ismerem azt, hogy a nyugati államok a közigazgatás centralisatiója által nagyobb productiót értek el, de ebből nem következik az, hogy ezen szervezet megegyezik a mi speciális nemzeti viszonyainkkal (Helyeslés a szélsőbalon) és nem ismerhetem el, hogy ezen rendszer elfogadása oly előnyös, hogy eldobjuk érte alkotmányunk utolsó védbástyáját, azért mert meg van rongálva és ne iparkodjunk ezen bástyát a kor követelményeinek megfelelőleg kijavítani. (Tetszés a szélsőbalon.) Megvallom t, ház, én ezen eszmét olyannak tartom, mint azokat, melyek 12 év alatt 0I3' gyakran felmerültek, hogy hazánkat egyszerre a nyugat mintájára átváltoztassuk, nem gondolva meg, hogy ezt a nemzet anyagi ereje nem bírja el és hogy az gyakran összeütközik a nemzet sajátságaival. (Helyeslés a szélsőbalon.) A közigazgatás jelen állapotában is nagy befolyást enged a kormánynál:, sőt mondhatom, hogy a törvényhatóságok kizárólag a kormány kegyétől függnek. Már most ha tekintetbe veszszük azt, hogy a földmívelő közönség, az iparosok a jelen kormány által a rósz nemzetgazdasági és kereskedelmi politika által úgyszólván tönkre vannak téve, mert önfenntartási ösztönből gyakran nagyobb jövedelmekkel kecsegtető vállalatokba kényszerül bocsátkozni; de ha saját hatáskörükön belül maradnak, akkor a helyett, hogy gyarapodnának, tőkéjüket keli folytonosan felemész-
