Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210- országos ülés államéletünknek mindjárt első éveiben ismételve hangsúlyoztattak, teljesen elhanyagoltattak. Ez mdolentiának meg is voltak keserű gyümölcsei, mert az anyagi hanyatlással karöltve járt az erkölcsi hanyatlás. Nem akarok az egyes események részletes felsorolásába bocsátkozni, de tény az, hogy lapjaink hasábjai újabb időbeu egyébbel sem telvék, mint azon botrányokkal, hogy ne mondjam bűntényekkel, melyek közéletünk, kiválólag közigazgatásunk terén előfordultak. Egy idő óta egyébre sem nyújtunk a külföldnek alkalmat, mint goldolkodni a fölött: minő állapotok lehetnek nálunk, hol egyes közigazgatási hivatalnokok évek hosszú során át zavartalanul űzik a visszaéléseket, zavartalanul sanyargatják és zsarolják a magyar államiság érdekének köpenye alatt a lakosságot. Teljesen osztozom a t. belügyminister úr nézetében, hogy e visszaélések megbélyegzik ugyan az egyéneket, de nem a nemzetet. De a mint ez való, éppen oly való gróf Apponyi Albert képviselőtársam azon múltkori állítása, hogy ily visszaélések — legalább évek során át —• csak ott történhetnek, fao! az ellenőrzés tökéletlen. Igaz, hogy visszaélések külföldön is előfordulnak, sőt én tovább megyek és azt mondom, hogy elő fognak fordulni mindaddig, mig ember lesz, de a kérdést ne igy, hanem úgy tegyük fel, vájjon a külföldön — értem a cultur államokat — ily visszaélések oly arányban fordulnak-e elő, mint nálunk? Én részemről szintén élénk figyelemmel kisérem a külföldi eseményeket s e kérdésre bátran és határozottan nem-mel választhatok. És épp oly bátorsággal merem állítani, t. ház, hogy e visszaélések száma tényleg még sokkal kedvezőtlenebb arányban növekedne, hogy ha közigazgatási állapotainkat egy szigorú és igazságos bírálat alá vonnók, mert mennyi visszaélést takar el az atyafiság, sógorság és komaság palástoló keze? (Igaz! Élénk helyeslés bal/elöl.) De bármiként legyen is ez, t. ház, tény az, hogy a közigazgatási reform immár érett kérdés. Követeli ezt, eltekintve az állam érdekeitől, azok kivételével, a kik a közigazgatás rovásán szeretnek élősködni, a közvélemény, a nép, a milliók érdeke, kik az alkotmányosság áldásait eddig csakis a terhek folytonos növelésében tanulták ismerni. Nem lehet, hogy nálunk Magyarországban, hol annyit beszélünk a szabadéivtíségről és a democratiáról, az alispánok és szolgabirák ezen túl is szülessenek; nem lehet, hogy nálunk egy szabadelvű kormány uralma alatt, a megye ezentúl is az osztályuralom fészke legyen; nem lehet továbbá, hogy mig a falusi jegyzőktől vizsgákat követelünk, addig az alispánokat és a szolgabirákat ezentúl is, legalább igen gyakran, az ekeszarvtól hívjuk meg. február 26. 1880. ^7 Nem lehet feladatom, t. ház, ez alkalommal részletesen abba belebocsátkozni, hogy miként vélem én a közigazgatási reformokat valósíthatóknak, mert lesz erre alkalom akkor, mikor a a belügyminister ur azon concret javaslatokat előtérjesztendi, a melyeket a múltkor elmondott beszéde után jogosan lehet várni; szükségesnek tartom azonban azon főirányt jelezni, a melyben közigazgatásunkat reformálni óhajtom. És itt, t. ház, szokott őszinteséggel nem habozom kijelenteni azt, hogy én az állami administratiónak vagyok híve. Én mindenekelőtt a közigazgatási hivatalnokoknak quallficatiókoz kötött kinevezését tartom szükségesnek ahhoz, hogy közigazgatásaink modern jellegre s európai színvonalra emelkedhessek. Jól tudom t. ház, hogy azon önkormányzat, melyet az állami administratió ellenzői oly sokszor és gyakran előtérbe tolnak, sokaknál — és itt megengedem, hogy másoknál ismét másképen van — csak köpenyeg, egyéb — sokkal kevésbé magasztos — érdekeik elpalástolására. Az illető urak megszokták a megyét rájuk nézve tápintézetnek tekinteni és a kezükben levő koncz az, mit elveszteni nem akarnak. Mondom, noha tudom, hogy sokaknál ez az indok, hogy az állami administratiót oly hevesen perhorreseálják, mégis szükségesnek tartom, különösen a tegnap ez oldalról (Szélsőbal felé mutat) hallottak után kijelenteni, hogy önkormányzatunkat én sem óhajtom csorbittatni, mert anuak én is épp oly meleg barátja vagyok, mint önök. (Szélső balfelé mutat. Halljuk! Halljuk!)A. kinevezés által nincs az önkormányzat veszélyeztetve. A kinevezés mellett az önkormányzat igenis lehetséges; (Heves ellenmondásoli a szélső baloldalról) és e tekintetben utalok Anglia példájára, a melynek bizonyára van annyira kifejlett önkormányzata, mint nekünk és a hol egynek kivételével, valamennyi hivatalnok kineveztetik. Megvallom, t. ház, hogy teljesen feleslegesnek tartom mindaddig, a mig van egy harmadik, a kit közösen támadhatunk, hogy mi itt (A szélső baloldalra mutat) egymást ütlegeljük. De nem hagyhatom minden észrevétel nélkül Simonyi Ernő képviselő ur tegnapi felszólalását. Minálunk a legdivatosabb czikk mindig a jelszó s két ily jelszavat hangoztatott a t. képviselő ur: az egyik volt a centralisatió, a másik a szabadság. A mi a eentralisatiót illeti, t. ház. én megvallom, hogy e jelszónak épp úgy, mint a decentralisatió, vagy mint bármely más jelszónak, magában véve sem jó, sem rósz jelentőséget nem tulajdoníthatok. Az ily dolgok lehetnek adott viszonyok köztt bizonyos mérvig jók és lehetnek más viszonyok köztt roszak. Ott van Francziaország, ki tagadná, hogy az ott létezett merev centralisatió, mély megengedem, nem volt éppen a szabadság előnyére, másrészt nem lett volna