Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
128 310. országos ttlés fefcriár 26. 1880, részben üdvöí befolyással Francziaország beivirágzására. A mi a szabadságot illeti, azt kérdem a t. képviselő úrtól, a ki olyan nagyon hangoztatja a nép érdekét, azt kérdem, vájjon az a megye, a hol egy-két család magához ragadja az uralmat és ott belenyomja hetediziglen az atyafiságát, hogy az a megye, a hol az önök által annyira hangsúlyozott szegény nép szülöttje, minden netáni tanulmánya daczára, hiába keres kenyeret, a szabadság hazája-e az? [Lárma s zajos ellenmondások a szélső' baloldalról.) Higyjék el uraim, bennem is van oly élénk szabadságérzet, mint önökben, vagy mint a ház bármely tagjában, de épp azért ellenzem a megyei gazdálkodást, mert az nem szabadelvű, nem democraticus, hanem ósdi feudális. Most pedig t. ház, nem akarván figyelmüket tovább igénybe venni, erre vonatkozólag azzal végzem szavaimat, hogy reformáljuk közigazgatásunkat s igazságszolgáltatásunkat és hígyjék el uraim, hogy a jó közigazgatás, a jó igazságszolgáltatás bizonyára több befolyással lesz a nemzeti vagyonosodás és jólét előmozdítására, mint az egyoldali fiscalis rendszabályok. Ez lesz uraim a nemzetiségekre nézve is a legjobb kapocs, mely szorosabban fogja őket hozzánk fűzni, mint bármely politikai intézmény. Mielőtt azonban t. ház, bevégezném felszólalásomat, Éles Henrik képviselő urnák tegnap tett nyilatkozatára akarok renectálni. A túlsó oldalon, t. ház, megszokták azt, minden alkalommal a személyes kérdést szemünkre vetni. Éles képviselő ur tegnap igen mfíértőleg vizsgálta a közöttünk és a kormánypárt közötti elvi különbözetet és vizsgálatának végén diadalmaskodva kiáltott fel, ime itt a Pudelskern, az egész személyi kérdés. Hát engedjék meg a t. urak, ha valahol, úgy éppen a politikai téren van jogosultsága a személyes kérdésnek is, mert hisz éppen a vezérlő személy az, melytől az óhajtott politika valósítását reméljük. Kérdem uraim, veheti-e valaki nekem rósz néven, ha én, a ki az állami administratiót óhajtom, annak valósítását nem remélem a ministerelnök úrtól; remélhetem-e ezt múltja után? (Elénk helyeslés a baloldalon^) De eltekintve ettől, ha önök szálkát keresnek a mi szemünkben, ne feledjék saját gerendájukat. Személyes kérdés ez önökre nézve szintén. Ugyan mi tartja önöket uraim — a kik köztt vannak municipialisták és centralisták, conservativek és szabadelvűek — mi tartja önöket össze ? Másutt, ha jól emlékszem, Éles képviselő ur azt hozza fel, hogy mi tulajdonképen csak a hatalom után vágyódunk és ők nem szándékoznak a hatalmat kiadni kezükből. T. ház, én nem tudom ugyan, hogy mennyit juttatnak azon hatalomból a t. képviselő urnák, de arról az egyről biztosíthatom, hogy azon hatalom után, melyet a képviselő ur gyakorol ténylesr, ez oldalról senki sem vágyódik. (Derültséf] balfelM.) Most t. ház, minthogy én azok közé tartozom, a kik a költségvetést nem a kormánynak, hanem az országnak szavazzák meg, elfogadom azt a részletes tárgyalás alapjául, miután az fedezeti tételeiben, mint ezt beszédem elején már ki is nyilatkoztattam, a lehetőségig reális, a felvetett bizalmi kérdésre vonatkozólag azonban, csatlakozom a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Kada Elek: T. ház! A költségvetés általános tárgyalása nyújtja a legkedvezőbb alkalmat a kormány által követett politika megbirálására, mivel a költségvetés nemcsak a rideg számokat, hanem egyszersmind a kormány eljárásának intentióit tünteti fel. (Igaz! Ugy van! a szélső' baloldalon.) Azt hiszem, nem lesz nehéz tárgyilagosnak lennem, ha szavazatom indokolását a helyzet figyelése által gyűjtött nézetekre alapítom. Előre kijelentem, hogy a beterjesztett költségvetési javaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem pártolom a Helfy t. képviselőtársam által benyújtott törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyszersmind kérem a t. ház becses türelmét, hogy szavazatomat indokolhassam. (Halljuk!) 1867 óta nemzetünk anyagi és erkölcsi helyzete oly változásokon ment keresztül, hogy méltó aggodalmunk lehet az iránt, vájjon azon számtalan, a nemzet jóléte és fejlődésére kártékonyán ható jelenségek, a melyek napról napra felmerülnek, nem idéznek-e elő egy oly katasztrófát, a mely jövőnket tönkre teszi; nem teszik-e lehetetlenné azt, hogy a nemzet politikai tekintélye, hivatása s a hivatás betöltésének képessége a többi nemzet által elismertessék? Mert ha, bár voltak nemzetünknek hibái s merültek fel ezred éves életében, oly jelenségek, a melyek veszélyeztették életét, annyi és oly erkölcsi és anyagi bajok soha nem támadtak meg bennünket, mint a milyenek a mostani időszakban felmerülnek s a melyekre nézve elfogult bírálónak kell lenni, a ki azok alapját a nemzeti sajátságban keresné, vagy a század jelen szaka materialis irányzatának tulajdonítaná. Mert habár el is ismerem azt, hogy 12 év egy nemzet életében talán a nemzet egész jövőjére kiható változást idézhet elő, de azt, hogy egy alkotmánynyal biró nemzet rendes viszonyok között, midőn nemzetgazdasági és a culturális fejlődésnek kívülről jövő akadályok nem merültek fel, hogy ezen 12 év alatt érdekei előmozdítása helyett, csakis az anyagi és erkölcsi sülyedésében haladjon, ezt csak hazánk példáján láthatom. De
