Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
126 210. országos ülés február 20. 1880. közé, a kik akár a monarchia akár Magyarország védképessége érdekében ne lennének készek bármely nagy áldozatokra és ha mindennek daczára a noli me tangere-hez, tudniillik a hadibudgethez nyúlok, teszem azt a szükség vaskényszere alatt, teszem, mert attól félek, hogy különben az állam oly helyzetbe jut, a melyben sokkal végzetteljt-sebb eszközökhöz lesz kénytelen nyúlni; és teszem ezt végre azért, mert meggyőződésem az, hogy az annyira édelgetett uagyhatalmiság, legalább hosszú időn át, ugy sem lesz fenntartható; mert a monarchia, a mely jelenlegi költségeit sem képes elviselni, nem lesz képes e téren a többi hason nagyhatalmakkal lépést tartani. Mielőtt áttérnék a jövőre, engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval védelmi intézményünk jelenlegi állapotáról emlékezzem meg. A kik nem barátai a fixiónak, hanem szeretik a valóságot és a kik vettek maguknak annyi fáradságot, hogy védelmi intézmési) r einket és azoknak fejlődését tárgyilagosan tanulmányozták és ugyanakkor figyelemmel kisérték mind azt, a mit a velünk hasonrangú nagy hatalmak ugyanazon a téren saját védképességük érdekében elkövettek , lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jutottak légyen, hogy mi összes védelmi intézményeinket illetőleg, bizonyos mértékben már jelenleg is hátramaradtunk azokkal szemben. Nem akarok itt annak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, hanem csak példaképen utalok lovasságunk, tüzérségünk és határerődítményeiisk elégtelenségére. És ha ez áll, t. ház, akkor alapos aggodalommal nézhetünk a jövő elé és kérdhetjük, mi fog történni majd akkor. Tudjuk, hogy Németország újabb időben haderejét tetemesen növelni szándékozik Nem szenved kétséget, hogy az ottani kormány ezen előterjesztései a törvényhozás által el fognak fogadtatni. Németország ez intézkedése a legkülönbözőbb kombinátiokra szolgáltatott alkalmat; nem tudom, mennyiben voltak e kombinátiók alaposak, de igenis tudom azt, hogy Németország ezen intézkedése, a többi nagyhatalmakra visszahatás nélkül nem maradhat s hogy a többi nagyhatalmak, közttök még Olaszország is, mely védképessége érdekében aránylag a legnagyobb áldozatokat hozta, sietni fognak Németország ezen hatalmi túlsúlyát, hasonló rendszabályokkal ellensúlyozni. És t. ház, mit fogunk mi akkor tenni ? Vagy követjük a többi nagyhatalmak példáját, vagy nem. Az első esetben a kérdés csak az, vájjon képesek leszünk-e ezen kiadási többletet elviselni? — E tárgyban csak nem régen nyilatkozott a birodalom másik felében egy kiváló államférfiú, az osztrák delegaíio elnöke, ki a Németországban fejlődő eseményekkel szemben, szükségesnek tartotta férfias őszinteséggel kijelenteni, hogy nekünk hadi erőnk létszámának növelésére gondolni sem lehet, meri Ausztria anyagi képessége ki van merítve. És ha ez áll Ausztriára, mely magasabb kultúrájánál fogva sokkal több segédeszközzel rendelkezik, sokkal nagyobb mértékben áll ez ekkor reánk nézve. A másik esetben, ha t. i. a többi nagy hatalmak példáját követni nem fogjuk, akkor tényleg megszűnünk első rangú nagyhatalom lenni. Akkor, t. ház — és ezt nem hangsúlyoztathatom eléggé — be fognak ugy is következni mindazon állítólagos veszélyek a monarchiára nézve, melyekkel megfélemlítik jelenleg mindazokat, kik államháztartásunkon ezen inproductiv kiadás apasztásával segíteni akarnak. Kérdem tehát, t. ház, miért vérezzünk el oly célért, melyet legalább állandóan biztosítani ugy sincs erőnk? Számtalanszor hallottam, hogy a monarchia támadó háborúra nem készül, egyedüli célja a védelem. Higye meg a t. ház, hogy e nemzet, ha anyagi és szellemi jólétnek örvend, sokkal lelkesebb, sokkal szívósabb és kitartóbb lesz a védelemben, ha szurony ainak száma mindjárt néhány ezerrel kevesebb is lesz, mintha a koldusbotot nyomjuk a kezébe, ha szuronyokat milliókra számítjuk is. — Teljesen osztozom azon tegnap előtt itt kifejezett nézetben t. ház, hogy államháztartásunk bajain csakis lassankint, fokozatosan lehet segíteni, de én nyíltan megvallom., hogy pénzügyi bajaink lassú és fokozatos javulását is csak akkor reménylem, ha kiadásainkat ott apasztjuk, a hol lehetséges, t. i. badibudgetnél, történjék ez akár a nagyhatalmiság csorbításával, akár pedig a nélkül. De másrészt azon szilárd meggyőződésben vagyok , hogy kiadásaink itt apaszthatok a nélkül, hogy a dédelgetett uagyhatalmiság csorbát szenvedne ; apaszthatjuk például rendszer változtatás által, melynek legfeljebb egyes, úgynevezett kedvencz eszmék fognak áldozatul esni. Túl mennék a jelen debatte keretén, ha részletesen fejtegetném, mint vélem a megtakarítást elérhetőnek. A t. honvédelmi minister ur kilátásba helyezte az 1868: XL. t. ez. 11. és 16. §§-nak tárgyalásakor védelmi törvényünk revisióját és nézetem szerint, akkor lesz helye e kérdés részletesebb fejtegetésének és megvitatásának. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy becses türelmét még rövid időre igénybe vegyem s áttérjek oly belreformokra, melyeket én nem kevésbbé tartok szükségeseknek és égetőknek, mint államháztartásunk rendezését. Mióta meggyült államháztartásunkban a baj, úgy a kormány, mint a törvényhozás összes gondját csak ennek orvoslására fordította, belreformjaink, melyeknek szükségessége kiváló férfiaink által
