Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
Ü10. országos iilá; s február 26. 1880. 125 helyzete mellett, egyáltalában nem emelhetők s a t. pénzügyi bizottság összes pénzügyi programját abban foglalta össze, hogy úgy a kormány, valamint a közvélemény figyelmét felhívta azon körülményre, hogy minálunk a fogyasztási adók azok, melyek legkevésbé vannak kihasználva. Miután tehát a t. pénzügyminister urnák az egyenes adókra vonatkozó tervei a pénzügyi bizottság által nyilváníttattak lehetetleneknek, nem marad egyéb hátra, mint azon kérdéssel foglalkozni, vájjon fogyasztási adóink emelése által remélhetjük-e államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását. Én, t. ház, megvallom őszintén, nem osztozom ezen nézetben, mert fogyasztási adóink az utóbbi években már annyira emeltettek, hogy azoknál bármily intézkedés által, legalább jelentékeny eredményt nem várok. De nem tartom ez eredményt elérhetőnek különösen általános közgazdasági helyzetünknél fogva. Mondjon bárki bármit, t. ház, de az általános elszegényedés, a vagyontalanság nem talaj a fogyasztási adó jövedelmezőbbé tételére. Megengedem, t. ház, hogy részint egyes régi, részint pedig új fogyasztási adók fokozása által elő lehet idézni e téren egy bizonyos költségtöbbletet, de e költségtöbblet korántsem lesz elégséges államháztartásunk rendezésére. Elégséges lesz talán azon költségtöbblet fedezésére, a mely a szükséges belreformok életbeléptetése következtében be fog állni. A t. pénzügyi bizottság előadója továbbá utal még a jövő nemzeti vagyonosodásra, mint olyan tényezőre, a melytől államháztartásunk rendezését várja. En megengedem, t. ház, hogy a jövendőbeli vagyonosodás, minden pénzügyi tervben, mint tényező szerepel. De hogy minálunk, hol az elszegényedés oly általános és oly nagy, a hol a kormány a folytonos pénzszükség által kényszerítve, akarva nem akarva, kénytelen részint direct, részint indirect adók által a lakosságot tálterhelni, a hol kénytelen forgalmi eszközeinket drágítani, kénytelen ezen nemzeti vagyonosodás előteremtésében hathatós tényezőként szereplő népművelődésünkre szégyenfoltot képező csekély összegeket áldozni, hol az állam a nemzeti vagyonosodás érdekében mindent kénytelen elkövetni, a mi azt nem előre-, hanem hátramozdítja, hogy ott, mondom, mily jelentőséggel bir azon nemzeti vagyonosodás, melyre a tisztelt pénzügyi bizottság előadója utal, így hiszem, bővebben magyarázni nem kell. E nemzeti vagyonosodás, vagy nem áll be egyáltalában, vagy ha bekövetkezik, oly messze távol van az, hogy az államháztartás rendezésénél tényezőként figyelembe venni nem lehet Látjuk tehát, t. ház, hogy úgy a pénzügyminister ur, mint a t. pénzügyi bizottság tervei elégségesek ugyan arra, hogy államháztartásunkat rövid időn át tatarozzák, de korántsem, hogy azt rendezzék. A kérdés tehát az, mikép lehetséges e rendezés ? S én megvallom, hogy én államháztartásunkat máskép, mint kiadásaink reductiója által, egyáltalában nem tartom rendezhetőnek. Nem akarom, t. ház, bővebben fejtegetni azon általános közgazdasági hanyatlást, a mely újabb időben nálunk beállott; nem akarom továbbá fejtegetni azt, hogy az ipar és kereskedelem évek óta pang, nem akarom továbbá felhozni azt, hogy épp nálunk, a hol alkotmányos életünk kezdetén mindenki csak arról ábrándozott, hogy lehetne Magyarországból minél rövidebb idő alatt nagyiparú államot teremteni, hogy épp ott, nemcsak nem fejlődött, de tönkre ment még az az ipar is, melyet, mint pl. nálunk a felső megyékben az állam hozzájárulása nélkül, saját vasszorgalmunkkal teremtettünk. Nem akarom mindezeket felhozni, t ház, de tény az, hogy közgazdasági helyzetünk és itt, úgy hiszem, nem vádolhat senki pessimismussal, mert beismeri ugy a pénzügyminister ur, mint a pénzügyi bizottság, egyáltalában nem olyan, a mely bevételeinknek akár direct, akár indirect módoni növelését megengedi. A kérdés tehát jelenleg csak az lehet, hogyan gondolom én kiadásainkat apaszthatni? Összes kiadásaink három főcsoportra oszthatók. Az első csoporthoz tartoznak összes belkormányzati kiadásaink; a második csoporthoz államadósságaink, azok kamataira és törlesztésére szükséges kiadások; a harmadik csoporthoz végre a közösügyi költségek és ezek köztt, mint főtényező a hadi budget. Teljesen egyetértek a t. pénzügyminister úrral és a pénzügyi bizottsággal, hogy kormányzati kiadásaink nem apaszthatok, ha csak az állam legvitalisabb érdekeit koezkára tenni nem akarjuk. Sőt tovább megyek, én azt mondom, hogy a pénzügyi bizottság t. előadója által hangsúlyozott nemzeti vagyonosodás és az úgy e házban, mint e házon kivül hangoztatott culturalis missiónk, igen kívánatossá tenné kormányzati kiadásaink tetemes növelését. Kiadásaink második csoportozatát, t. i. államadósságainkat szintén nem lehet érintenünk, mert ezek oly szerződésbeli kötelezettségek, a melyek pontos megtartását minden érdekünk egyaránt követeli. Nem maradt egyéb hátra, t. ház, bárha fázunk is tőle, mint hozzá nyúlni kiadásaink harmadik csoportozatához és ezek köztt a hadibudgethez. Jól tudom én, t. ház, hogy ezzel nem mondtam újat; de ugy hiszem, hogy e téren más sem tehetné azt. Itt azonban, nehogy szavaim félre magyaráztassanak, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy korántsem tartozom azok