Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

a 205. erszágos ülés február 20.1880. állóság pecsétjét látta abban, hogy külföldről pénzt is kaptunk kölcsön, épp úgy látom most, hogy az a körülmény, hogy hitelünk némileg emelkedett, hogy papírjaink a tőzsdén jó árfolyamban részesülnek, hogy ez megint belerántja pénzügyeinket azon áramlatba, mely nem az egyensúly helyreállításához, hanem még nagyobb fokban leendő megzavarásához fog vezetni. Én nem tagadom és mindenesetre, minden magyar ember örömmel látja, hogy egy idő óta értékpapírjaink a tőzsdén emelkednek. De mi ennek az oka ? Talán az, mert a pénzvilág azt látja, hogy ezen ország nagyon meggazdagszik? Nem. Hiszen az a pénzvilág épp úgy meg tudja ítélni és talán jobban, a mi pénzügyeinket, mint bármelyikünk; mert ez saját érdekében áll; hanem egyszerűen abban áll és onnan magyarázható, hogy a mint természetes, hogy az uzsorás igen szívesen ád folytonosan pénzt annak, a kiről látja, hogy jóravaló, becsületes, de nagyon könyiiyelmű ember, a ki kész magát utolsó darab vagyonából is kivetkőztetni, ki kész adósságot hárítani gyermekeire, unokáira, hogy adósságait megfizethesse, igen természetes, hogy az uzsorás igen szívesen marad vele viszonyban mindaddig, mig látja, hogy van egy darabka rongy, melyet elvihet, mig van bolond, a kire ily pazar adósságot reá róhat. Másik általános megjegyzésem az, hogy nélkülözzük az exposéban, vagyis a pénzügyi helyzet ismertetésében azt az őszinteséget, melyet néhány évvel ezelőtt, innen az ellenzéki padokról kénytelenek voltunk elismerni, így például, hogy csak egy kis dolgot említsek: mik ép állítja össze a mérleget úgy a t. minister ur, mint a pénzügyi bizottság t. előadója? Aki csak némileg foglalkozott költségvetéssel, lehetetlen, ho^y ne lássa, mikép ez szándékosan akként van összeállítva, hogy — nem mondom a hozzá értő pénzember, hanem a nagy közönség ne láthassa be a helyzet valódi voltát. A minister ur mérlege úgy van összeállítva összes kiadás 253 millió és egynéhány forint, összes bevétel 236 millió, hiány 17.319,000 frt. Tehát aki ezt olvassa, — miután szokás az ilyeneket megsürgönyözni a nagy világba — az előtt constatálva van, hogy a magyar államháztartásnak 1880-ra összesen 17 millió deficitje van. Hozzá teszi azután a minister ur, hogy még ezt is sokallja, abból még levonandó az ásvány-olaj vámilletékének felemeléséről szóló törvényjavaslat elfogadása folytán 1.500,000 frt. Ezt levonván, marad 15 millió. E levonást pedig mari s számításba vette a pénzügyminister, daczára annak, hogy mikor ezt mondotta, még csak akkor terjesztette be ezen törvényjavaslatot s még máig sem tudhatja, vájjon a törvényhozás el fogja-e fogadni ? És neki ez mégis elég argumentum arra, hogy 17 millióból legyen 15. (Derültség a szélső baloldalon.) De a boszniai költségeket még sem bírja egészen elhallgatni s a legvégén hozzá teszi, hogy ezen kívül, rendkívüli közösügyi kiadás; két és fél millió. De már nem adja össze, hogy ez megint mennyi, hanem csak konstatálja a végén egy sorban, hogy ennyi s aztán a közönség járjon utána és számítsa ki, hogy ennyivel több, ennyivel megint kevesebb és igy megint ennyivel több a hiány. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) így járt el a pénzügyminister ur. A pénzügyi bízottság ugyan másként járt el, de mégis hasonló eszközökhöz nyúlt. Azt mondja, a rendes kiadások összege 217 millió; s azután hozzá teszi, hogy a közösügyi kiadás 31 millió. Mintha ez nem volna rendes kiadás! (Igaz! TJgy van!) Hegedűs Sándor előadó; Ezt sohasem mondtam! Helfy Ignácz: Én nagyon fogok örülni, ha a t. előadó ur oda viszi a dolgot, hogy ez többé ne legyen rendes kiadás és elenyészszék végképen. (Tetszés a szélső balon.) És igy az összes kiadás 225 millió frt. Azután jön rendes bevételi hiány 24 millió 900,000 frt, tehát körülbelül 25 miílió. Ekként igen rövid idő alatt a ministeri 17 és 15 millióról a deficit 25 millióra ugrott. Ehhez adva renkivüli kiadások czímén 2 milliót, a végén elismeri, hogy összesen 27 és V* millió frt a hiány. Én meg azt mondom, hogy még ez sem tünteti elő őszintén a helyzetet. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A tiszt, előadó ur és különösen a pénzügyminister ur be fogja ismerni, hogy igazam van. Igen sok nincsen még ebben az összegben felvéve, igy például azon rendkívüli kiadások, a mikről előre tudjuk, hogy ki nem kerülhetők. A Duna szabályozására, Szeged fölépítésére, a soroksári gát helyreállítására szükséges költségek nincsenek felemlítve, pedig tudjuk, hogy azok a munkálatok még sok-sok milliókba fognak kerülni. Még csak a póthitel sincsen felemlítve, pedig a tapasztalás mutatja, hogy ez rendesen nagy összegre szokott menni. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Kétséget nem szenved tehát, hogy 1880-ra a hiány sokkal közelebb lesz a 40, mint a 30 millióhoz. Tudom, hogy ugy az előadó ur, mint a pénzügyminister ur ezt tagadni fogják. Én előre kijelentem, hogy örvendeni fogok, ha a jövő évi zárszámadások nekik fognak igazat adni és nem nekem. Ámde eddig a tapasztalat mindig azt mutatta, hogy nekünk volt igazunk. (Igaz! Ugy van! a szélső bal- és baloldalon) Ha nézzük a zárszámadási bizottság nagy munkálatát, melylyel én most tüzetesen foglal-