Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés február 20. 1880. fc kozui nem akarok, mert az magában véve oly nagy munka, hogy akkor alig maradna egy pár percnyi idő magára a budgetre, tehát csak egyes számokat vonok ki belőle, azon helyzetben vagyunk, hogy tárgyilagosan megítélhetjük, hogy milyen eredményeket szült azon viszony, melyben mi ezen idő szerint vagyunk Ausztriával; és másfelől milyen kormányzati rendszert követünk. Először is, ha nézzük, mi okozza ezen folytonos fokozódását a mi kiadásunknak, elég egy pillantást vetnünk a költségvetésre. Miként állottak a közösügyi kiadások 10 év alatt? 1868-ban 29 millió 533 ezer, a fractiókat kihagyva, 1869-ben 18 millió 800 ezer; 1870-ben 28.355,000; 1871ben 22.800,000; 1872-ben 22.300,000; 1873-ban 25 millió; 1874-ben 28% millió; 1875-ben 28% millió; 1876-ban 31 millió; 1877 ben 34.800,000, tehát majd 35 millió. Tudjuk pedig, hogy 1878ban a 60 millión is túl ment és hogy 1879-ben elérte a 103 milliót összesen; tehát mindenesetre a reánk eső rész sokkal nagyobb, mint a mennyi itt van, ez magyarázza leginkább a kiadások fokozódását. Ha most más összehasonlítást teszünk ezen kimutatás segélyével, azt látjuk, hogy 1873-ban, — csak e két csoportot akarom összehasonlítani — 1873-ban, mikor a pénzügyi helyzet teljes meztelenségében fel lett tárva, akkor érte el deficitünk a maximumot, ha nem csalódom, 69 milliót. És most azzal dicsekszik a kormány, hogy ime, ebből a 69 millió deficitből oda vittük ügyes kormányzatunkkal a pénzügyi helyzetet, hogy ma már csak 27'A millió deficittel állunk szemben. Már most lássuk a tényeket. A tény az, hogy 1873-tól a mai napig 36 millióval emeltük az ország adóját, tehát ha mégis a deficit csak 27 V* millió, ez a 36 millió már magában kellene, hogy körülbelül 9 millió plust tüntessen fel. (Igaz! a szélső baloldalon.) De méltóztassék hozzáadni egy másik tényt, hogy 1873-ban 24 milliót fordítottunk befektetésekre, a mi most úgyszólván végképen elesik. Tehát 36 millió és 24 millió annyit tesz mint 60 millió. Méltóztassanak most összehasonlítani e két összeget és azt fogjuk látni, hogy jelenleg a deficit sokkal nagyobb, sokkal aggasztóbb, mint volt 1873-ban annál inkább, mert akkor fennállott lehetősége annak, hogy az adókat emeljük, a mi ma már remélem, az önök belátása szerint is többé nem lehetséges. Mig tehát egyfelől a 10 évi kimutatás azt bizonyítja, hogy az ország jövedelmeinek legnagyobb részét úgyszólván a közösügyek emésztik fel, másrészről pedig azt bizonyítja, hogy a kormánynak eljárása, nevezetesen pedig a jelen kormánynak 5 évi működése oda vitte az országot, oly szépségesen rendezte az ország pénzügyeit, hogy ma a deficit tényleg nagyobbnak KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. constatálható, mint volt abban az évben, melyben a legrosszabbnak eonstatáltatott számszerint. Mondja a határozati javaslat, hogy a külügyek terén követett politika ezen rósz pénzügyi helyzetet tetemesen rosszabbítja. Azt hiszem, hogy a zárszámadások számai után és azok után, miket maga a pénzügymiuister ur exposéjában előadott, azt bizonyítani nem kell, hogy mily óriási terhet rótt már eddig is a külügyi politika és hogy mennyit fog róni jövőben, ezt ma nem tudhatja egyikünk sem, de hogy nagy terhet fog róni, annyit mindenki bizvást constatálhat. És a mi a külügyeket illeti, mit értünk el azon áldozatokkal, a miket hoztunk; micsoda czélt ért el a kormány azzal, hogy a nemzet világosan kijelentett akaratával szemben ellentétes politikát követett; mit ért el? Azt mondták akkor, hogy ezen politika által emelni fogjuk a monarchia tekintélyét, hatalmát. Engedelmet kérek, én ezen emelkedést nem látom. Látom azt, hogy vannak körülöttünk apró, önálló államocskák és éppen azon tájékon vannak, a melyen önök hódításokat tettek, a mely hódításokkal annyira biztatják a nemzetet és a melyre annyi milliót vesznek igénybe; s azt látom, hogy ezen államok ugy beszélnek önökkel, mintha ők volnának a nagyhatalom. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mert nem megalázó-e azon alkudozás, mely hónapok óta monarchiánk és Szerbia köztt foly? [Élénk helyeslés a szélső bálon.) S hogy csak saját hazánkra, Magyarországra térjek vissza, annyira emelkedett ezen politikájuk által az önök hatalma, hogy a kis Horvátországgal nem bírnak kiegyezésre jutni, midőn Ausztriával szemben oly könnyedén odadobták a nemzet érdekeit, hogy vele a kiegyezést létrehozzák. {Igaz! Igaz! a. szélső balon.) Bécsben megmutatták önök, hogy képesek hatni, de hatni lefelé, hogy rábírják a nemzetet az áldozatokra; de mihelyt ezen apró államok valamelyikéval állnak szemben, gyengébbek, mint a leggyengébb ezen államok között. (Helyeslés a szélső balon.) De önök nagyszabású politikáról szeretnek beszélni és folyton dicsekednek beszédeikben, lapjaikban azon kedvező viszonynyal, melyben az osztrák és magyar monarchia a nagy Németországgal van. (Halljuk! a szélső balon.) Elismerem, hogy a nagy Németországgal jó viszonyban lenni mindenesetre kedvező, arra minden magyar politikusnak törekedni kell s mondhatom, hogy ez régi traditio a magyar politikában. (Helyeslés.) Felemlítettem már egyszer e helyen, hogy 1848ban is egyik főfeladatául ismerte az akkori kormány, hogy Németországgal a jó barátságot fönntartsa. De nem titkolhatom el abbeli aggodalmamat, (Halljuk! a szélső baloldalon) hogy ezen szövetség oly combinatiókba sodorhatja hazánkat, melyek folytán igen drágán fizetnők meg ezen 2