Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

122 209. országos ülés február 25. 1880. tőségig megvalósítani hazám fejlődésének érdekében forró vágyam: nem oszthatom főleg Grünwald t. képviselő urnák nézeteit, ki a jelenlegi s türhetlenné vált összes bajok egyedüli kútfejének, a mostani közigazgatási rendszeit irja föl s mindenek előtt azt azon irányban, melyet kij el entett gyökeresen reformál ni tűzte ki föladatául? Osztozom nézeteiben egyetlen kifejezésével, hogy a közigazgatási törvényeket, hozzátartozó összes részleteikkel revisió alá kell veuni; vissza kell azonban utasítanom azon vélelem föltevését, Isogy az országos közvélemény a közigazgatási rendszer államivá tételébe beleegyeznék, (ügy van! a szélső balon.) Sőt soha inkább, mint ma, belefáradva a publieum a rohamos modern átalakításokba — nem óhajtotta hazánk népe, hogy megyei önkormányzati életünknek kidőlt - bedőlt romjaiból, ismét s lehetőleg a viszonyokhoz illesztve, egy szilárdabb s minden vésszel és önkénynyel daezoló erős épületet alkossunk, mert érzi a nemzet, hogy a megye, ha jogköre van, egy morális erő (ügy van! a szélső balon) s a politikai élet bölcsője, mely ha a szükség úgy kivánja, a törvény szentségét s a haza valódi érdekeit, a végrehajtó hatalom esetleges túlterjeszkedése ellen mind fölfelé, mind lefelé biztosítja; a megye, ha nemcsak kötelességek teljesítésével terhelik, de tért adnak szabad véleményének (Helyeslés a szélső balon) s akaratának nyilvánítására s a körébe eső ügyek fvégrehajtására, tisztviselőinek választására, ellenőrzésére, polgári társadalmunk kis hazája. S én alig képzelem, hogy valódi alkotmányos szabadságot megye nélkül élvezni lehessen, mert a nemzet törvényhozási joga magában még nem meríti ki a polgári és alkotmányos szabadság teljes fogalmát, hanem azzal kapcsolatosan a megyei autonómia, melynek egyik és elengedhetlen részletét képezi a választási rendszer s a szabad politikai vélemény nyilvánítása, határozottan féket vet a kormányhatalom parlamentaris mindenhatóságának, mert a választott tisztviselők, kik a megye nagy testületének ellenőrzése alatt állanak, soha nem fogják gyáva madárkák példájára elnyeldesni az eleikbe szórt kormányfalatokat s a hatalom ukázainak nem lesznek vad kiviteli eszközei. Én tehát igen is sorakozom azok táborába, kik egy erős magyar állam megalkotásának magasztos czéljából a közigazgatási rendszert reformálni óhajtják, de nem zárkózhatom el azon meggyőződésem előtt, hogy a reform irányával, talán okulva a multakon, visszafelé igyekszem s én a megyei önkormányzati rendszert össze szeretném egyeztetni a parlamentáris és felelős kormány rendszerrel s a legnagyobb hézagot a mai rendszerben ott látom, honnan a jogkört, bizonyos mértékig, még az igazságszolgáltatást egyrészt ide illesztve, a megye kezéből kivettük. Igen uraim! egyedül a jogkör megvonása folytán idegenedett el a megye saját házától s hogj^ a hatalom rágó férge magát megyei önkormányzatunk szivébe már félig-meddig befészkelte. Ha pedig az állami közigazgatást, melynek szálai egyedül a kormány kezeibe lesznek összepontosítva behozzuk, mint áldott kéve úgy hull szét azon nagy testület, mely annyi áldozatot volt mindig kész hozni a közügyek terén. De éppen a magyar állam érdekében sem szeretnék ma oly alkotásnak részesévé lenni, mely egyrészt a hatalomnak, a nemzeti önálló akarat nyilvánulása ellen teljes erőt kölcsönöz, másrészt a czélba vett, elismerem jóakaratú hatás, már az első korszakban erős s keserű visszahatást szülhetne. Végre, midőn ma nem hogy milliókkal, de fillérekkel sem rendelkezhetünk s ha rendelkezhetnénk, nem egy költséges apparátus,hanem azt államháztartásunk rendezésére s adófizetési képességünk fejlesztésére kellene fordítanunk, le a kedvencz eszmékkel! ideálokkal s modern czélokkal uraim! eszközöljünk anyagi jólétet, megadtuk árát rohamos fejlődéseinknek, majd eljöhet az idő, midőn az eszmék megérnek, de ma a haza végnyomorból való kimentése hazafiúi kötelességünk! És nyegle gyermekek szerepét játszanánk, ha azon irány vezetne bennünket, hogy ha valamely czélunkat mindjárt ei nem érhetjük, föladjuk az elérhetőt. Ugy Apponyi, mint több t. képviselő urak, hangot adtak azon igényeknek, melyeket hazánk érdekében keresztül vinni inielébb hazafiúi kötelességünk ; jelezte a közelebbi reformok behozatalát s azoknak szükségét legalább részben maga a t. kormányelnök ur is, én csak visszhangot adok azokra, midőn kijelentem, hogy első sorban rendezzük államháztartásunkat s hogy az megtörténhessék, teremtsünk egy jobb anyagi helyzetet biztosító helyes közgazdasági rendszert, hogy adófizetési képességünk fejlesztessék, biztosítsuk földünket az árvizek rombolásai ellen, áldozattal is pártoljuk a hazai ipar fejlődését, szerezzünk piaezot s olcsó közlekedési eszközöket terményeink számára, vessünk féket az erkölcstelenségeknek, igy talán megmenthetjük hazánkat azon időre, mikor közjogi viszonyainkat érdekünkben megváltoztathatjuk. Ezek nézeteim a prosperatióra s ezen nézetekre visszhangoznak számosan e hazában; s ezeket a t. kormány, ha lehetőleg érvényesíteni igyekszik és nem késve, az országos közvélemény elismerésével találkozand eljárása, ellenesetben, ha ezeknek kezdeményezésére nem tanúsít hajlandóságot, vagy képesnek nem érezné