Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés február 20. 1880. 7 kormáay működésének eredménye, minthogy már oly időszak folyt le, melyet talán saját beismerése szerint is alapul lehet venni eszméinek, politikai irányának megítélésére. Én és t. barátaim komolyan fontolóra véve ezen kérdéseket, egy conclusióra jutottunk, melyet határozati javaslatba foglaltunk. Engedje meg a t. ház, hogy ezen határozati javaslatot, mely előadandó beszédem alapját képezi, felolvassam. (Olvassa.) „Határozati javaslat. Alulírottak kezdettől fogva azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az 1867-ben megállapított új közjogi alap s az abból folyó kormányzati rendszer, mig egyfelül a nemzet sarkalatos jogait, az ország önállóságát és függetlenségét csorbítja és tovafejlődésében mindinkább csorbitandja; addig másfelől az elvállalt túlságos nagy terhek, de még inkább a feladott önrendelkezési jog, a nemzet anyagi erejét is megbénítandja, az országnak úgy pénzügyi, mint közgazdasági felvirágzását lehetetlenné teendi. A képviselőház többsége nem osztozott ez aggodalmunkban, sőt azok is, kik osztoztak benne, 1875. elején ebbeli meggyőződésüket megváltoztatván, a többséggel egyesültek. így jött létre 1875. márezius 2-án a még most is kormányon lévő ministerium azon világosan kijelentett czélból, hogy az államháztartás egyensúlyát a létező alapon helyreállítsa. Azóta öt év folyt le s ez öt évi tapasztalás azt bizonyítja, hogy a kormány kitűzött czélját el nem érte, meg sem közelítette, sőt a helyzetet lehetőleg rosszabbá tette. Mert úgy a zárszámadási bizottság kimutatása az 1868—1877-ig terjedő tiz évi államháztartás eredményeiről, mint a képviselőház előtt fekvő jelen évi költségvetés számtanilag bizonyítják, miként daczára annak, hogy az országos adók csaknem kétszereztettek s daczára annak, hogy a hasznos, sőt néha mulhatlan szükséges befektetések is be lettek szüntetve: az államháztartás mérlege mégis alig változott s igy a pénzügyi helyzet határozottan roszabbnak constatálható. A politikai irány, melyet a kormány a nemzet világos akarata ellenére a külügyek terén követ, e helyzetet már is súlyosbítja s fejlődésében még inkább súlyosbítandja. A beligazgatás terén, az ellentétes pártokból alakult ministerium üdvös és szabadelvű reformok keresztülvitelére vállalkozott, a mi még az újjá alakult párt felvett nevében is jeleztetett. A tények azonban azt bizonyírják, hogy a kormány által behozott úgynevezett reformok se nem üdvösök, se nem szabadelvűek. Azok pedig, miket kilátásba helyez, határozottan visszaesést jeleznek. Ugyancsak a jelen ministerium főnöke által a képviselőházban kijelentetett, miként a 67-iki közjogi állapotot rosznak tartotta mindig és rosznak tartja most is, a mikor természetszerűleg azt kellett következtetni és várni, hogy annak legalább is megszorítására, javítására fog törekedni. Sőt annak gazdasági részére vonatkozólag ezt határozottan meg is Ígérte. Es ugyané ministerium az Ausztriával kötött új kiegyezés alkalmával, az ország közgazdasági, különösen ipari és kereskedelmi érdekeit újból feláldozta, a közösügyek számát tetemesen szaporította és mindezeken felül a delegatiók jogkörét, az országgyűlés jogainak érzékeny csorbításával, mindinkább tágítani igyekszik. Tekintve tehát, hogy mindezen tények és számok tanúskodnak alulírottak álláspontja mellett; tekintve ezen felül, hogy a jelen kormány öt évi működése úgy a pénzügyek, mint a közgazdászat és közigazgatás, úgy a politika, mint a közjog terén a nemzetre nézve károsnak, vészesnek bizonyult; tekintve végre, hogy a kormány a jövőre nézve semmi tájékozást nem nyújt, hanem eszme, terv s irány nélkül kívánja továbbra is az ország kormányzatát folytatni. Mondja ki határozatilag a képviselőház, hogy az államháztartás fennakadás nélküli folytatásáról gondoskodni hazafiúi kötelességének tartja; de a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetvén, az általa beterjesztett költségvetést még csak részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el." (Helyeslés a szélső balon.) Engedje meg a t. ház, hogy igyekezzem csekély tehetségem és hozzá kell tennem, kissé gyöngélkedő egészségem szerint ezen határozati javaslatot indokolni. (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl.) Mindenek előtt kénytelen vagyok egész átalánosságban, fájdalommal constatální azt, hogy azon komolyabb irány, melyet az 1873. pénzügyi felfedezések után a kormányzatban észre lehetett venni, az a komoly törekvés, hogy abból a rendkívül zilált pénzügyi helyzetből valahogyan kijussunk, egy darab idő óta nagyon hanyatlott, annyira, hogy bátran merem állítani, hogy megint vissza kezdünk esni abba a könynyelmtí eljárásba, mely az 1873-iki katasztrófához vezetett; és valamint akkor álhitben ringattuk magunkat, mert könnyen bírtunk hitelre szert tenni, annyira, hogy a minister itt a házban dicsekedett vele és mintegy a magyar ön-