Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

209. országos ülés február 25. 1880. 109 tekintetéből elkerülhetetlenül szükséges lenne, hogy az illető szakminister, esetleg a ministerium illető előadójának véleményét meghallgatni tartozzék. Azt állítottam az imént, t. ház, hogy az általam tervezett reformok, valami nagyobbszeríí új megterheltetéssel nem járnának. Nem akarok a próbákkal ezeu állításomra vonatkozólag adós maradni, miért is rá kell mutatnom azon körülményre, hogy az általam tervezett hatóságok ketteje, ha nem is in optima forma, már megvan közigazgatási organizmusunkban. Ujabb terhet tehát csak az ezen organismusbau ma még hiányzó legfelsőbb bíróság létesítése vonna maga után, melynek mérve azonban, ha rágondolunk azon apasztásra, mely ezen intézkedés folytán az összes ministeriumok személyzetében be kellene, hogy álljon s ezzel kapcsolatban az egyes ministeriumok személyi és dologi kiadásaiban eszközölhető reductiókra, azt hiszem, igen nagy legalább nem lenne; Ezekkel kapcsolatban elkerülhetlenül szükségesnek tartom a közigazgatási bíráskodást gyakorló tisztviselők s átalában az összes tisztviselőkjogi felelősségének szigorú és szabatos körülírását és törvény általi meghatározását, továbbá annak érvényesíthetése szempontjából, közigazgatási eljárás létesítését s a rendőrség organikus szervezését, mely nélkül nem csak a legüdvösebb közigazgatási reformok válnának hatálytalanokká, de azok segélyével a közelebbről életbe léptetni tervezett és annyi remény között várt büntetőtörvénykönyv áldásai is irott malasztot képeznének. Szükségesnek tartom végre, hogy a törvényhozástovább haladjon azon az utón, melyet az egyes közigazgatási anyagi törvények alkotása terén a ministeriimi initiálása folytán 1876-ban megkezdett s azóta oly dicséretes buzgalommal folytatott, nevezetesen elkerülhetlenül szükséges a közmunka - törvény megalkotása és egy másik törvéiryezikk alkotása az egyesületi és gyülekezési jog szabályozásáról, de nem ugy, hogy a szabadság czége alatt tág kapu nyittassék az anarchikus törekvéseknek (Helyeslés jobbfelöl) és nem is ugy, hogy a társadalmi rend nevében confiscáltassék maga a szabadság. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek röviden nézeteim azokra vonatkozólag, miket legközelebbi teendőknek tartok. Nem hiszem, hogy többet öleltem volna fel, mint a mennyi a jelen országgyűlés működéséből még hátralevő idő alatt kellő gond és szorgalommal minden nagyobb megerőltetés nélkül keresztül vihető lenne. Keresztül vihetők és keresztül viendők pedig ezek annál is inkább, mert jelenleg sem valamely fontos külügyi, sem pedig alkotmányjogi, vagy úgynevezett közösügyi kérdés nincsen napirenden, sőt nem mutatkozik a közel láthatáron sem, tehát méltán és joggal várhatja el az ország a törvényhozástól, hogy ily körülmények köztt összes erejét s rendelkezésére álló minden idejét a zilált és zavaros bérviszonyok és állapotok rendezésére fordítsa. (Helyeslés jobbfelöl!) Nem tudom, t. ház, nem csalatkozom-e, de én ezen intézkedések megtételétől igen sokat várok, nevezetesen várom azr, hogy azoknak folytán, egyfelől elenyészik a középosztály szegénysorsú tagjai és a hazánkban már is ijesztő mérvben elszaporodott csekélyvagyonú, vagy teljesen vagyontalan honoratiorok részéről a választások tőzsdeszeríí esélyeire alapított állandó spekulatió; s másfelől, hogy biztosíttatván az egyéni szabadság és jogok háborítatlan gyakorlata, mindenki egész buzgalommal fog dolga után látni s ezen körülmények közrehatása folytán, a társadalom összes rétegeiben, a közügyek iránt jelenleg elterjedt apathiát, érdekeltség, a közgazdasági viszonyainkban beállott pangást, életerő':; működés fogja felváltani és igy lassanként apadni fog a költségvetési deficit s javul a közgazdasági helyzet s végre sikerülni fog visszanyernünk azon súlyt, melylyel a dualismus mérlegében 1872. előtt bírtunk, a mely sine qua non-ja annak, hogy pénzügyi-, termelési-, ipari- és kereskedelmi viszonyainkat czéljainknak megfelelőleg rendezhessük el. Mindezek után, tisztelt ház, még csak azt kell kijelentenem, hogy a jelenlegi költségvetési vita folyamában beadott két határozati javaslat egyikét sem fogadhatom el. Nem fogadhatom el nevezetesen azon határozati javaslatot, melyet a függetlenségi párt nevében Ilelfy képviselő ur nyújtott be, mert eltekintve az abban foglalt közjogi elvektől és nézetektől, a melyeket magaméinak ez időszerint legalább nem ismerhetek, azon t. párt, a mely minden alkalommal oly radicalisnak mutatta magá

: az eszmények felállítása és a czélok kitűzésében, elutasította és elutasítja magától azon eszközöket, melyek, mint ezt Grünwald t. barátom igen helyesen jegyezte meg, azon czélok elérésére rendes körülmények között egyedül vezethetnének el, Elutasítja pedig az által, hogy néha még belügyi kérdésekben is, a duzzogó passivitás köpenyegébe burkolódzik, de elutasítja leginkább ismeretes közigazgatási politikája által, melynek eredménye s szükséges következményekép a« egy és oszthatatlan Magyarországot, a szépbeszédíí és lelkesülő, de szűk politikai látkörrcl birt girondiák példájára, apró vármegyei szövetségek foszlányaivá akarja széttépni. (Ellenmondás a szélső' balon.) Ne méltóztassék oly nagyon tiltakozni ezen állítás ellen, én egészen őszintén beszélek és állítom teljes meggyőződésemből, hogy ha a t. képviselő urak azt a pontot programmjokból ki nem hagyják, a nagy számüzöt-