Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

110 209. országos iilé' február 25. 1880. tel egyetemben még sokáig, igen sokáig fognak azok maradni, a mik voltak a múltban s a mik a jelenben: hazátlan rómaiak. De t. ház, nem fogadhatom el azon másik határozati javaslatot, illetőleg indítványt sem, melyet a közjogi alapon álló ellenzéknek — hirtelenében nem tudom felszámítani, hány fractiója nevében — gróf Apponyi t. képviselő ur nyújtott be. Nem fogadhatom el pedig azért, mert nem értek vele egyet arra nézve, mintha a ministerelnök ur nem volna képes a pénzügyek rendezése és a közigazgatási reformok létesítésére, valamint a közigazgatási s az administrativ teendők teljesítésére; de főkép nem értek vele egyet arra nézve, mintha a ministerelnök ur működése alatt, a közélet erkölcsi tisztasága elhomályosodott, csorbát szenvedi volna. Legyen szabad e részben két körülményre hívnom fel a t. képviselő ur figyelmét: az egyik az, hogy azok az úgynevezett corruptionális esetek, melyek a közelebbi időbeu a lapokban oly nagy zajt csaptak, egy részben oly növények, vagy ha úgy tetszik, oly burjánok, melyek közelebbről hajtottak ki ugyan, de gyökereikkel a régebbi aerák termő talajában fogamzotíak. A másik, a mire a t. képviselő urat figyelmeztetem, az, hogy ne igyekezzék a corruptió és a ministerelnök ur köztt összeköttetést keresni, mert ha még nagyobb ügyességgel és ravaszsággal teszi is azt, higyje el, nem fog czélt érni s aztán meg lehet győződve arról is, hogy ha a ministerelnök erkölcsi tisztaságát csak legcsekélyebb mértékben is be lehetett volna homályosítani, már régen megtették volna és pedig legalább is tízszeresen nagyítva azon hirlapirodalmi botrányhajhászok, kik e téren akarnak maguknak általam legalább nem irigyelt dicsőséget szerezni (Élénk helyeslés a középen) és kik a források megválogatásában, éppen nem mutatták magukat valami nagyon kényesek és rátartásoknak. (Helyeslés a középen.) Ne méltóztassék tehát t. képviselő ur ezt a fegyvert, a gyanúsítások fegyverét magas tekintélye és befolyásával besegíteni a parlamenti taktika fegyvereinek arsenáljába, mert higyje el, hogy az kétélű fegyver s azon természete van, mint minden ilyennek, t. i, hogy az egyik élével rendszerint azok ellen fordul, kik kovácsolásában részt vettek, kik szerepre juttatni segítették. És meglehet, nincs is oly meszsze az idő, mikor a t. képviselő ur és társai hivatva lesznek s talán óhajtásuk ellenére elfoglalni ezen padokat. Elfogadom a költségvetést ^általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb/elől.) Simonyi Ernő: T. ház! Az 1880-ik évi költségvetés tárgyalásánál azon sajátságos helyzetben találjuk magunkat, hogy a vita mkább ! az aclministratió reformja, mint a költségvetés körül forog. Sajátságos jelenség ez, mert mig az első egyáltalában nincs, a második tulajdonképen valósággal aapirenden van. Az, hogy ezen térre terelteíett a vita, talán Grünwald képviselő ur | érdeme, a ki ezen kérdést tíízte ki, mint egy panaceájául a magyar nemzet minden bajának, minden szükségletének — mindennek orvoslása ez. Ezt én nem csodálom, mert Grünwald képviselő ur azon időszakban, azon aerában nevekedett, mikor Magyarországon a régi megye intézménye már nem létezett. így vannak, nem egyes emberekre, hanem egész nemzetekre példák a történelemben, melyek azt bizonyítják, hogy a legvitézebb, legbátrabb és a függetlenség után leginkább vágyó népek is, ha egy ideig rabbilincsekben nyögtek, elvesztették ezen vágyaikat, ezen rugékonyságukat és megadták magukat a körülményeknek. Olyanok,mint azon brittek, a kik vitéz halált megvető elszántsággal harczoltak Július Caesar légiói ellen, de miután a disciplinált katonaság által legyőzetve, a rómaiak által 400 éven át uraltattak s ezen idő leteltével, midőn a római birodalom sokfelől megtámadtatván, kénytelenek voltak a távol levő római légiókat és igy a Britanniában levőket is haza hívni, ezek a bennszülött britannok igy magukra hagyatva, küldöttséget küldtek Kómába, hogy az Istenért egy magukban ne hagyják, mert az ellenség őket felemészti. Igy vagyunk mi is azzal, hogy a kik a régi megyei intézményt a maga működésében nem ismerték, nem arra törekednek, hogy azt hibáitól kijavítva, beillesszék alkotmányunkba, mintegy oly intézményt, mely a magyar nemzettel együtt egy évezreden át fejlődött, a mely vérébe átment és jellemével mintegy összenőtt; {'Jgy van! széls'ó balfelöl!) hanem azt mondják, ez mind táblabíró politika, ez nekünk nem kell, nekünk kell egy uj politika, a mely nem egyéb, mint a franczia centralistikus bureaukratia. (ügy van! a szélső balfelöl) Azt mondja Grünwald t. képviselő ur,, hogy a magyar nemzet követeli a közigazgatás reformját. Mintha egyebet nem követelne semmit. Én azt nem mondom, hogy, a mi közigazgatási rendszerünk a lehető legjobb, egyátalában nem; hanem nem értek egyet Grünwald t. képviselő úrral, hogy a nemzet követeli azon közigazgatási reformot, a melyet '6 hisz azon panaceának, mely Magyarország minden sebeit gyógyíthatná és orvosolhatná. 0 azt mondja, „a ki bajainkon komolyan akar segíteni és a magyar államot képessé akarja tenni törvényszerű működésre, annak követelni kell a közigazgatás államivá tételét, követelni kell oly organisatiót, a mely egészen tervszerű működésre alkalmas." Engedelmet kérek, én eb-