Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

108 209. országos ülés február 25.1880. még néhány perczig megajándékozni, (Halljuk!) bátor leszek nézeteimet a kérdés ez ágára vonatkozólag is részletesebben előterjeszteni. (Halljuk!) Mindenekelőtt elkerülhetetlen, t. ház, hogy az úgynevezett végrehajtási hatalomkör keretében rejlő két fontos mozzanat, vagyis az úgynevezett kormányzás és igazgatási jog, megkülönböztessenek egymástól. A kormányzati jog, mely az országos törvények végrehajtása és végrehajtási, igazgatási s .szükség esetében kényszerrendeletek kibocsátásában s a végrehajtás intézése és ellenőrzésében áll, az utóbb jelzett két funetio kivételével, melyek a dolog természeténél fogva megoszthatók és megosztandók, érintetlenül átruházandó lenne a kormány hatáskörébe; mig a másik, a szorosabb értelmű igazgatás joga, mely az országos törvények jogérvéiryes ministeri, törvényhatósági és községi, szabályrendeletek végrehajtása közben, egyfelől az állam és egyesek, másfelől mindkét részről egyesek köztt felmerülő vitás kérdések elintézésében, továbbá a törvények és szabályok értelmében előforduló kihágások elhatározásában, a közigazgatási tisztviselők feletti fegyelmi bíráskodásban s az illetékességi és ösí-:zeütközési kérdések eldöntésében áll, a korniányi befolyás teljes kizárásával átviendő lenne, az úgynevezett közigazgatási bíróságokra , mely intézkedés által egyszersmind az is eléretnék, hogy a kormány egy jelentékeny mennyiségű, rá nézve különben is idegenszerű teendőktől megszabadulva, sokkal több sikerrel szentelhetné magát tulaj donképeni, úgynevezett törvényhozási és kormányzati teendőinek teljesítésére. A mi már magát a közigazgatási bíráskodás kérdését illeti, ennek eszközlése szempontjából, véleményem szerint három fórum lenne alkotandó, melyek kö.sül egyik egy személyből állva, mint egyes bíróság járna el, mig a más kettő több személyekből álló corporatiót képezve, társas bíróság módjára hozná határozatait. Az első fokú bíráskodás, tekintettel arra, hogy daczára alkotmányunk több százados voltának, nálunk oly elem, mely a közigazgatási, illetőleg a közkormányzati teendők első fokú ellátását ingyen eszközölni hivatva volna, ki nem fejlődött; tehát nem vagyunk oly szerencsések, mint Anglia, hol a viszonyok combinativ fejlesztése folytán, előállott az úgynevezett békebirói osztály, mely az igen gyakran ellentétes állami és alattvalói érdekeket, önmagában mintegy mediatisálja, szerencsésen kiegyenlíti, miután, a mint mondám, ezen elem nálunk nem fejlődött ki, vagy ha kifejlődött is a múltban, jelenleg nincs meg, az első fokú bíráskodás igénytelen, nézetem szerint átruházandó lenne az egjes államkormányzati ügyágaknak, megyék és járosonként exponált közegeire, kik azonban, hogy e hivatásuknak megfelelhessenek, a mennyiben nem állandók, állandósítandók lennének s egyszersmind a felettük gyakorlandó utolsó fokú fegyelmi bíráskodásnak a kormánytól független közegre való átruházása által, akaratuk elhatározása és cselekvésük szabadsága a lehetőségig biztosítaudó lenne. Közbevetőleg meg kell jegyeznem e helyen, hogy részemről a hivatali állandóság legjobb, leghelyesebb alakzatának, az életfogytig való állandó kinevezést tartom. Igen természetes, hogy az ilyen hivatali állomásokra aztán, csak olyan egyének juthatnának el, kik a törvényhozás által megállapítandó qualíneatiöt ki tudnák mutatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen első fokú bíróság, eljárna a csekélyebb fontosságú vitás kérdések és kihágásokban, továbbá az illető ügyágak személyzete ellen előforduló fegyelmi ügyek és összeütközések eseteiben, mely részben hozott határozatai ellen, csak egy felebbvitelnck lenne helye, a második fokú közigazgatási bírósághoz, mely az illető megyei admmistratió politikai főnökének elnöklete alatt, felerészben a terület körében elsőfokú bíráskodást gyakorló tisztviselőkből, másik felerészben pedig az illető kerület kormányzati, illetőleg az ott levő Önkormányzati tényezők által választott független polgárokból állana, kik az 1876-dik év óta észlelt szomorú tapasztalás után, szükség esetében pénzbirsággal is volnának ezen kötelesség teljesítésére szorítandók: egy szóval a másodfokú bíróságot képezné a jelenlegi közigazgatási bizottság, mely részint másodfokban járna el, részint pedig elsőfokban. Második fokban eljárna mindazon ügyeket illetőleg, inelyek az elsőfokú közigazgatási bíróság határozatai ellen hozzá felebbvitetnének, mely részben hozott határozatai ellen onnan további feli eb b vitelnek rendszerint nem lenne helye. Mint elsőfokú hatóság ítélne a nagyobb fontosságú kihágások és vitás kérdések felett, továbbá a területén elsőfokú bíráskodást gyakorló tisztviselők fegyelmi és illetékességi kérdéseiben, mely részben hozott határozatai ellen, minden esetben fellebbvitelnek lenne helye, a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, mely a magyar kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának mintájára ő Felsége által kinevezendő, elegendő számú birákból alakulna s mely, mint másod és harmadfokú hatóság végérvényesen eljárna mindazon ügyekben, melyek hozzá felebbvitetnének s eljárna egyszersmind azon illetékességi és Összeütközési kérdésekben, melyek a másodfokú hatóság hatáskörét túlhaladnák. Megjegyezni kivánom azonban, hogy mielőtt ezen bíróság határozatait meghozná, kivált oly ügyeknél, melyekben egyik fél az állam, a kormányzati érdek megóvása