Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

209. országos ülés február 25. 1880. 107 kodäs gyakorlására megkívántató előfeltételek; nevezetesen hiányzik először a hivatali állandóság, mert a tisztviselők egy jelentékeny része periodieus választásnak esik alája; de hiányzik, másodszor a megkívántató függetlenség és érdeknélküliség is, mert nemcsak hogy a minister gyakorolja fölöttük és pedig ngy a választottak, mint a kinevezettek felett utolsó fokban a fegyelmi hatalmat, de az 1876: VII. t.-ezikkben foglalt intézkedések még azt is lehetővé teszik, hogy a legutolsó községi előljáró is, bárha fegyelmi ügye a törvény által előirt rendes fokozatokon keresztül is ment, a főispán közvetítésével, bármikor a ministerium magas fegyelmi tribunálja eléLe állíttathassák. S ezen omnipotens fegyelmi hatalom hatását, még károsabbá teszi a tisztviselők egy részére nézve, a minis tért illető kinevezési jog, mely azzal párosulva igen könnyen azt idézheti elő, hogy a miuisterium saját érdekeltségét, kivált oly ügyekben, melyeknél az egyik fél az állam, még arra irányuló czélzat nélkül is átviheti a bíráskodást gyakorló alsó fokú közegekre. Ha, az elmondottakkal kapcsolatban felemlítem még, hogy közigazgatási bíráskodást gyakorló tisztviselőinknél hiányzik, mert meg sem is kívántatik az arra szükséges qualifieatió, azt hiszem, nem tarthatjuk indokolatlannak azon kifakadásokat, melyekkel a közigazgatási, kivált pedig az annyira és talán méltán odiosussá vált pénzügyi bíráskodás, az egész országban naponként találkozik, minek illustrati ójául legyen szabad mellesleg rámutatnom azon pestmegyei esetre, melyről a lapok közelebb megemlékeztek, midőn t. i. a pestmegyei kir. adófelügyelő, egy az Ő véleményével megegyezőleg és talán az ő kezdeményezése folytán is hozott határozat ellen vette igénybe fellebbviteli jogát. De, t. ház, nem sokkal kedvezőbb az általános vélemény, a választott tisztviselő által gyakorolt birói működésre nézve sem s ha meggondoljuk, hogy az nemcsak az omnipotens ministeri hatalom által van állandóan fenyegetve, nemcsak az igen sok esetben pártczélokat hajhászó főispán és a múlt reminiscentiáinál fogva rendszerint az államhatalom elleni opponálás csábos dicsősége után sóvárgó alispán kereszttüzének van minden órában kitéve, de oldalról a rokonok, jó barátok, politikai ellenfelek és nem ritkán ellenségek, alulról pedig a szövetséges községi előljárok és választók által is szünet nélkül és szakadatlanul nyomatik, ismétlem, ha mindezeket meggondoljuk, meg kell győződnünk , hogy eljárása nem is lehet egyéb, mint a mi tényleg, többé kevésbé sikerült bilanczirozás a Scyllak és Charibdisek ezen tömkelegében, erőmű veszeti productió, melyhez a belépti díjat rendszerint a befolyás és különösen a politikai befolyás nélküli állampolgár fizeti meg {Tetszés) s megfizeti nem egyszer busásan. S mindezen veszélyek ellen, éppen nem képez orvoslást a választott tisztviselőkre nézve az 1870: XLII. t.-czikkben decretált jogi felelősség sem, nem képez pedig azért, mert az kellő alaki rendezés, formális közigazgatási eljárás hiányában, sokkal inkább az illusiók, az ábrándok, mint a tények, mint a valóság országába tartozik, íme, t. ház, ilyen a magyarországi közigazgatási bíráskodás állapota az alkotmányos szabadság visszaállításának 13. évében, nem egészen ázsiai ugyan, mini több év előtt ezen házban mondatott, de nem is olyan, mely az előtte álló magasztos feladatoknak megfelelne, hanem bizonytalan, zilált és czélszeríítlen. S részemről legalább, ha meggondolom, hogy végrehajtási organismusaink és ezek köztt kivált úgynevezett megyei institutiónk, nem egyszer s igen beható megvitatásoknak képezte tárgyát alkotmányjogi és kormányzati szempontból, a nélkül, hogy annak igazgatás-jogi fontossága, bármikor is kellő figyelemre méltattatott volna, éppenséggel nem tudok csodálkozni azon, hogy a míg igazságszolgáltatásunk, melynek e részbeni hivatása, ha nem is ideje korán, de mindenesetre hamarább felismertetvén, elhagyott állapotából felemelkedett azon polezra, melyen állani már régen hivatva volt, addig testvérei, az államigazgatás többi ágai, még most is az elhagyott, mostoha gyermek szomorú sorsában síidének. Pedig, t. ház, az állam-igazgatásnak közigazgatás elnevezés alatt közönségesen értetni szokott ügyágai, nemcsak az államra, mint ilyenre bírnak jelentékeny befolyással, de nagymérvű és jelentékeny azon hatás is, melyet azok a polgári jogok és a polgári szabadságra gyakorolnak; nagy jelentőségű és nagymérvű különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy oly viszonyokat érintenek és szabályoznak, melyek az állampolgárok nagyobb tömegénél, a mindennapi jelenségek sorába tartoznak. Ha tehát általában véve jogosult a mívelt társadalmak összes rétegeiből ritka egyhangúsággal felhangzó azon kívánság, mely a polgári szabadság s az egyéni jogoknak az államigazgatás összes ágaiban való biztosítására irányul, mennyivel inkább jogosult ez nálunk, hol a polgárnak, az állam érdekében oly súlyos terheket kell hordoznia és mennyivel inkább jogosult akkor, midőn ez — az én igénytelen véleményem szerint legalább — minden rendkívüli és ujabb megterheltetés nélkül eszközlésbe lenne vehető. Az erre vezető módozatok, t. ház, önkényt folynak azokból, a miket már elmondani szerencsém volt és ha méltóztatik becses figyelmével 14*