Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-208
ÍOO 208 országos ttl s febraár 24. 1880. minthogy az állam fizetésképességére kedvezőtlen visszahatással lehetne, de bizonyos határig, ha nem egyszerre, hanem bizonyos időközökben, különböző hónapokban járnak le, nem tartom veszélyesnek. —• Előnyösnek tartottam ezen pénztári jegyek kibocsátását azért, mert ez egy 5%-es pénz ég ennek conversióját az aranyjáradék akkori állása mellett, tehát 7V s %-es pénzzel, nem tartoltam volna helyesnek. De ezenfelül, a mint ma áll a dolog, ha ezen pénztári jegyek beváltatnak ma, a helyett, hogy fél évvel, vagy kilencz hónappal ezelőtt váltattak be, már az által, hogy az aranyjáradék árfolyama időközben 15%-tel nö vekedett, ebből az államra nézve 1.750,000 forintnyi nyereség származik. {Helyeslés a jobboldalon,) De tettem ezt továbbá ugy azon szempontból, melyet előbb említettem is, t. i. mert fenn kívántam tartani a kibocsátott aranyjáradék egy részét, hogy ebből a felmerülő folyó évi szükségletet is fedezhessük. Áttérek már most t. ház az 1880. evi költségvetésre és annak indokolására, hogy miként tehette a kormány azt, hogy a költségvetést ily nagy deficittel terjesztette elő. (Halljuk!) Széli Kálmán t. képviselő ur az 1880. év hiányát 30, illetőleg 32 millió írtban tünteti fel és azt tartja, hogy ezen hiány nemcsak 1880-ra áll, hanem azt állandónak kell tekinteni, sőt szerinte, bizonyos költségekkel okvetetlenül növekedni fognak s igy a hiány még nagyobb lesz. így nevezetesen a közös hadügyi költségek szerinte, most csak ideiglenesen mentettek fel bizonyos tehertől és ezen kiadások később növekedni fognak. Összevéve a közös hadügyi költségeket a boszniai költségekkel, nézetem az, hogy ezen két tételre nézve, együttvéve nemcsak felemelésre nem, hanem esetleg a költségek leszállítására lehet száuiítani és igy nagyobb emelkedése a deficitnek, mim méltóztatott mondani, ezen czímen egyáltalában nem várható. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a bevételek túlcsigázva és a kiadások ^egy része minimális tételekben vannak felvéve. Én részemről nagyon szerettem volna, ha a t. képviselő ur megjelölte volna azon bevételeket, melyek túicsigázva és azon kiadásokat, melyek oly igen alacsonyra vannak fölvéve, mert csak ugy reflec tálhattam volna azokra. Azt mondotta továbbá a t. képviselő ur, hogy nincs gondoskodva tartalékról, nincs a költségvetésnek semmi ruganyossága, mert a kiadások teljesen felemésztik a bevételeket. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat egy körülményre s ez az, hogy a múlt év végével maradt összes pénztári készlet 32 millió forintot tett. Ebből a kötelezeti fizetések tesznek január elején 21 millió forintot és hozzáadva ehhez az év elején rendesen szükséges 5 millió forintot, mégis maradt 6 millió forint tartalék. Azt én is tudom, hogy reservára számítani kell; — de ezt én részemről ezen összegben megtaláltam. (Tetszés a jobboldalon.) De t. ház, jelen helyzetünkben, midőn a hiányt csak ugy vagyunk képesek fedezni, hogy egy részére kölcsönt veszünk fel, én azon eljárást, mely szerint kimondjuk azt, hogy az államadósságokat fenntartjuk a statusquoban, minden esetre indokoltnak tartom és ha elfogadja ezt a törvényhozás, indokoltnak tartom azt, hogy azon összeg, mely évenkint tőketörlesztésre fordítandó, az államköltségvetésbe bevételként fölvétessék. Ezen intézkedés van czélbavéve azon törvényjavaslatok által, melyek benyujtattak és melyek 8 millióval szerepelnek. De azon kivül, a rendkívüli kiadásokat nem lehet a rendes pénztári mérlegnél számításba venni, melyek 1880-ban, hozzászámítva a dunai és tiszai költségeket, 10 millióval szerepelnek, ugy hogy, ha ezen összeget leszámítjuk, a rendes pénztári kezelésnél marad még 12 millió forint, melyet saját bevételeinkből nem fedezhetünk. Távol van tőlem az állítani, hogy ha a beruházásokon és törlesztéseken kivül 12 millió forint lesz szükséges, ez kedvező helyzet legyen. De én nem tudom felfogni azt az állítást, hogy oly sötét a helyzet képe, miszerint a kibontakozás lehetetlenné vau téve. Méltóztassanak figyelembe venni a pénzügyi bizottság javaslatait a kereseti adóra, a jövedelmi adóra és a fogyasztási adók jövedelmének növelésére nézve fölvetett eszméket illetőleg; végül figyelembe veendő a vámjövedelem tiszta jövedelmének esetleges fokozása iránti javaslat. — Mindez együttvéve, a most kimutatott deficitet még apasztani fogja. Nem azért mondtam el ezeket, hogy a helyzetet valami különös rózsás színben tüntessem elő; csak mint tényeket hoztam fel, melyek léteznek. De ha a helyzet csakugyan komoly, a mint elismerem, hogy következés az én felfogásom szerint nem az, hogy egymás iránt bizalmatlanságot szavazzunk, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) hanem inkább az, hogy azon férfiak, a kik hivatva vannak ezen bajok orvoslására együttesen működni, —- azon hangyaszorgalommal és összetartással, melyet a t. képviselő ur említett: közre is működjenek a közös bajok elhárítására. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én részemről fölötte sajnálom a t. képviselő ur felszólalását, mert eredménye az lehet, hogy oly elemek, melyeket semmi egyéb sem választ el egymástól, mint Bosznia occupatiója és annak következményei, tehát egy megmásíthatatlan tény, ezen különben minden tekintetben és a végczélokra nézve is egyetértő elemek, ezen egy kérdés miatt egymástól I elválasztatnak. (Elénk és hosszantartó helyeslés a i jobboldalon.)
