Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

96 208. országos ülés febrnftr 24.1880. nagy mérvű, de lényeges leszállítás eszközöltetett. A kormány e tekintetben befolyását érvényesítette s javaslatai a delegátiókban elfogadtattak. Az általam előterjesztett adójavaslatok, ha azok az egész évre fognak érvényt nyerni, mintegy 6 millióval fogják nevelni az állam jövedelmeit. E tekintetben hü maradtam azon kijelentésemhez, hogy az emelés ne az egyenes, hanem az indirect adóknál létesittessék, mert a hadmeutességi díjat sem lehet egyenes adónak tekinteni, mert az nem miudenkit terhe], hanem terheli azokat, kik egy más, sokkal nyomasztóbb tehertől megmenekülnek. Az administrativ intézkedésekből szükségesnek tartom felemlíteni, hogy a bor és húsfogyasztási adónak nagyobb kihasználása, a bérbeadások fokozása által sikerült. A dohányjövedéknél a múlt évben egy millió háromszázezer forint érték adatott el a külföldre, ez által tetemes növekedése állott elő a dohány jövedék jövedelmének, mert eddig több éven át, csak 2—3 százezer frt értékű adatott el. A kezelési kiadásoknál az államjószágok, erdők és bányáknál az elért megtakarítások, szintén ez irányt tüntetik fel. De volt egy fő szempont, melyet már az 1879-iki kezelés alkalmával figyelemben tartottam s ez az, hogy mivel az 1879: II. t.-cz. alapján s az előtt is nagymérvű aranyjáradékokat bocsátottunk piaezra, lehetőleg arra törekedjünk, hogy hosszabb idő múljon el addig, mig az újabb kibocsátáshoz kell nyúlni. Arra igyekeztem tehát, hogy a meghatározott mennyiségből lehetőleg egy bizonyos rész az 1880-iki kezelésre maradjon fenn, nehogy újabb kibocsátásokhoz kelljen nyúlni- Mert meggyőződésem az, hogy mintán még hosszabb időn át szükségünk lesz, beruházások vagy más czélokból, adósságokat kötni, arra kell törekedni, hogy nz aranyjáradék-kötvények árfolyama lehetőleg emelkedjék és távol van tőlem, t. ház, hogy e tekintetben Lichtenstein képviselő úrral egy véleményen lennék, ki azt mondja, hogy az arauyjáradéknak jelenlegi magas árfolyama veszélyes, mert pazarlásra ad alkalmat. En, t. ház, ellenkező nézetben vagyok, mert azt tartom, hogy az árfolyam még korántsem érte el azt a határt, a melyet el kell érnie és rövid idő múlva el is fog érni, mert ha összehasonlítjuk akár a lajthántúli értékpapírokkal, akár pedig saját papírjainkkal, melyek már régebben vannak forgalomban, mint például a vasúti kölcsön papírjaival, meggyőződhetünk róla, hogy e papiros árfolyama semmi arányban nincsen és teljes meggyőződésem az, hogy ha a vevőknek nagyobb nyugalmat adunk és nem árasztjuk el őket nagyobb mérvben, addig, mig ezen értékpapír biztos kezekbe elhelyezkedik, akkor e papírok még a jelenleginél jóval magasabb cursusát fogjuk elérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az államjavak értékesítésének kérdésére nézve, most is helyesnek tartom az általam múlt évben jelzett irányt és a mennyire a rendelkezésemre álló idő rövidsége engedte, ezen kérdés előkészítésére meg is tettem a kellő lépéseket. Ez kifejezést is nyer a benyújtott költségvetésben, a melyben nagyobb államjószág - testek fordulnak elő, mint eladásra kijeitek és a melyeket nem fejből vettem fel a jegyzékbe, hanem azért, mert ezekre nézve biztos ajánlataim vannak és remélem, hogy az államjavaknak fokozatos eladására nézve, rövid idő alatt oly előterjesztést nyújthatók be a képviselőháznak, a melyből a t. ház úgy ezen kérdést egész összességében, valamint azt, hogy az előleges nehézségek elhat ítására eddig mily intézkedéseket tettem, megítélheti. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig a vasutak csoportosításának kérdését illeti, ezt Lukács Béla képviselő ur vessző - paripának nevezi és Lichtenstein képviselő ur erre nézve azt mondja, hogy a kormány a vasúti cliquekkel szemben, e kérdést nem meri komolyan megindítani. Ezzel szemben bátor vagyok hivatkozni az eddig történtekre, melyek egy része köztudomású és arra, hogy a kormány ez irányban, legközelebb talán már meg fogja tehetni az előterjesztést, még pedig nem csak egy irányban, hanem Budapesttől kiindulva három irányban és ez bizonyságot fog tenni a mellett, hogy a kormány a tanulmányozás stádiumán már túl van és ezen kérdés megoldásában, a tettek terére lépett. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekből fogja a t. ház megítélhetni, hogy illethetnek-e azon váddal, hogy a pénzügyi kormányzat kapkodva jár el és nem tudja, hogy minő irányban halad és intézkedései hova vezetik az országot. Ezek után áttérek, t. ház, Széli Kálmán képviselő urnák tegnapi felszólalására. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt Örömmel kell konstatálnom, hogy ő a személyeskedést, mely fájdalom, e házban már annyira meghonosult, kerülve, az objectivitás terén maradt. En is arra kérem őt, hogy, ha némely megjegyzésim által talán találva fogja magát érezni, ne méltóztassék ezt személyeskedésnek tulajdonítani, hanem annak, hogy, bizonyítékokat akarok felhozni azon állítása ellenében, melylyel a pénzügyi helyzetet úgy állította oda, hogy az mennyivel rosszabb és feketébb ma, mint volt két évvel ezelőtt. Felszólalásában az 1880-iki költségvetést összehasonlította az 1877-iki zárszámadási eredményekkel. Először is bátor vagyok megjegyezni, két igen nevezetes factor