Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
182. országos ülés dcczembcr 4. 187S. 75 eladásra nézve nem tétetik ezen intézetek helyzete kedvezőtlenebbé, mert megfelelő, sőt nagyobb mérvű emelés történik a vámoknál, az amerikai petróleumot illetőleg a belföldi eladásra nézve is. (Közbeszólás a baloldalon.) En kész vagyok a képviselő urat meghallgatni, legyen szíves ő is ugyauily tekintettel lenni irányomban. (Helyeslés.) A külföldi, az Amerikából jött petróleumra nézve vámemelés és pedig sokkal nagyobb vámemelés proponáltatván, a belföldi forgalom szempontjából legalább is nem tétetik roszabbá ezen említett gyáraknak helyzete. De ha ezen gyárak, mint remélem, birnak fejlődési képességgel, sőt a fejlődésnek is út nyittatik az által, hogy ha a behozott és itt finomított petróleumot kiviszik, a fizetett vámtételt ezen törvény szerint visszanyerik : én legalább azt hiszem, hogy épen az ottani szomszédos tartományokkal szemben, egy erősebb és egészségesebb ipar fejlődése tétetik lehetővé, nemhogy a mostani veszélyeztetnék, (Helyeslés a jobboldalon.) Én azon nézetből indulva ki, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására törekedni kell, hogy ezen ezélból némi újabb terhektől sem szabad visszariadnia; azon nézetből indulva ki, hogy a petroleum-vám felemelése éppen egyike, a mindenki által csak igen kis mértékben megérzett oly eszközeknek, melyekkel e czélra hatni kell: én ezen törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobboldalon.) Az mondatott itt, hogy mi insultáljuk, kissebítjük a magyar népet. Nem hiszem, hogy valaki bebizonyíthatná, mert mondani mindent lehet, hogy ezt valaha tettük. De én azt állítom, hogy akarva, vagy akaratlanul azok insultálják a magyar népet, a kik oly argumentatióval állnak elő, hogy a magyar nép a választásoknál meg fogja magát bőszülni azokon, a kik tőle a haza érdekében kértek áldozatot. (Elénk helyeslés jobbfel'ől. Felkiáltások a szélső balon: Meg fogja magát bőszülni a magyar nép Boszniáért). Ez iusultálása a magyar népnek, melyet ez meg nem érdemel. (Ugy van! a jobboldalon). Wahrmann Mór előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A zárszó jogával élve, csakis azon észrevételekre szándékozom refleetálni, melyek a vita folyamában fölmerültek és melyeket előzetesen első felszólalásom alkalmával nem érintettem. Ezek közé sorozom első sorban Bujánovics Sándor t. barátomnak azon megjegyzését, hogy a világítás munka-eszköz s hogy ennél fogva a kőolajnak újabb megadóztatása az ipart sújtja, a munkát drágítja. Ezen érv tulajdoukép nem itt, nem hazánkban termett s daczára annak a védegyleti mozgalomnak, mely az utóbbi napokban a fővárosban keletkezett, sajátlag a lajthántúli tartományokból importáltatott. Ez volt azon érve melylyel most másfél éve a birodalmi tanácsban leginkább küzdöttek a cseh, morva és az alsóausztriai képviselők az ugyauily tartalmú, akkor tárgyalt törvényjavaslat ellen. Ha ezen érvelésnek némi jogosultságot tulajdonítok is, de csak némi jogosultságot, Lajtháu tál, azon országokban, melyek par excellence ipariiző országok, azon országokban, hol ezer meg ezer szövőszék éjfélig mozgásban van: itt nálunk Magyarországban, mely tulíjdonkép csakis mezőgazdasági ország és mely, — sajnos ugyau és szomorá, hogy igaz s igaz, hogy szomorú, de ugy van, — mely ipart csak csekély mértékben üz, jelentőségének legnagyobb részét elveszti. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök : T. képviselő urak! A jobb oldalon ülő képviselő urak türelemmel és csendben hallgatták végig az uraknak néha elég keserű támadásait; a méltányosság azt kivánja, hogy legalább szintoly türelemmel és csendben hallgassák meg az ő véleményöket. (Elénk helyeslés.) Wahrmann Mór előadó: Én ezt annál jogosultabban kérhetem, mivel azt hiszem, hogy mindig tárgyilagosan szoktam beszélni s ez alkalommal is csak tárgyilagosan akarok szólni. (Halljitk! Halljuk !) Ezen érvelés, mondom, jelentőségének legnagyobb részét elveszti hazánkban, mert a nagyés közép ipar, mely nálunk nagyobbára a fővárosban és az országnak nagyobb városaiban van összeszorítva, a légszeszvilágítás kedvezményeit élvezi; a házi-ipar pedig, melyre itt hivatkozás történt, csakis a kezdeményezés stádiumában van még nálunk és daczára az anyagi támogatásnak, melyben részesül, csak gyönge csirájában van meg. Marad tehát főleg tekintetbe veendő a középipar, az az ipar, a mely az ország többi vidékein ós kisebb városaiban folytatja működését; de ez, — higyjék el uraim, — az egész kőolajfogyasztásra nérve oly csekély tényezőt képez, hogy ezen törvényjavaslat megbirálásánál nyomatékkal latba nem vethető. Egészen máskép állnak a viszonyok nálunk, mint a hogy a t. képviselő urak azokat itt feltették. A ki, mint idegen, a tegnapi tárgyalásokat végig hallgatta, azt hihette volna, hogy ez országban száz és száz iparos naponként éjfélig dolgozik a lámpa, a mécs fényénél. Ily munkásságot láthatnak néha Parisban, a hol az iparos éjfél utánig feleségével, gyermekeivel, segédeivel, víg chansonetteket énekelve dolgozik. Nálunk, itt a fővárosban a legélénkebb utczákban, ott, a hol a forgalom összpontosul, a hol a fényűzési czikkek készülnek, vagy árúba hozatnak: 7 óra után be van zárva minden üzlet, minden raktár. Ez meglehet, hogy nem is róható fel hibául, hogy életmódunkkal és szokásunkkal szoros összeköttető*
