Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
181. országos ülés deezember 3. 1S79 51 nélkül lehet, ez tiszta tervem, ez fmancműveletem. De miután a pénzügyminister ur azt nem tette, nem is tehette ilyen constellatio, rendszerváltoztatás nélkül, miután az ország anyagi helyzete oly szomorú, hogy akár egyenes, akár indirect adóknak bármily csekély felemelését egyáltalában el nem birja, miután az országos köznyomor, az általános elszegényedés, a sokszoros vagyonbukás mindmegannyi érv, hogy a mai ínséges évben adófelemelést behozni annyit jelentene, mint a koldust még a bottól megfosztani, ezen érvek és indokok alapján, a beterjesztett törvényjavaslatra én „nem' í-mel felelek. {Helyeslés balfelöl.) Végül bátorkodom egy pár észrevételt tenni a pénzügyi bizottság jelentésére. A pénzügyi bizottság érvelése igen gyenge és a józan mathesis ellen van. Ugyanis azt mondja, hogy a petrokum-adó emelés, a szegényebb sorsú adózókat csak látszólagosan terheli; ha áll, hogy petróleum vámja 3 frtról 7-re emeltetik, a mi tény, akkor a mathematica szerint, 3 és 7 köztt nagy a különbség. A második érve, hogy ugyanaz történt Franezia- és Olaszországban; Franezia- és Olaszországban más viszonyok, más muakakereset van és igy az Magyarországra nem applicálható. Az az érve, hogy a gazdagabbak ezen adóemelés által jobban vannak sújtva, mint a szegényebbek, inkább érv, miszerint könnyítve legyen mind a két osztályon, mert szegényre az nem satisfactio, ha ö is, gazdagabb is erőn túl megadóztatik. (Helyeslés balfelöl.) A többiben Eujanovits Sándor t. barátom által fölhozott indokokat magaméra teszem, azokat helyeslem s a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés balfel öl.) Láng Lajos: T. ház! Egy pár nagyon rövid reflexiót kívánok tenni a közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédére. (Halljuk!) A képviselő ur abból indul ki. hogy a képviselők, mint honatyák ajándékot tartoznak hozni Karácsonyra a honpolgároknak. Én azt hiszem, t. ház, nem azért vagyunk mi itt, hogy ajándékokat hozzunk a hon polgárainak, hanem azért, hogy meggyőződésünket követve, az ország érdekeit szerény erőnktől telhetőleg előmozdítsuk. Különben is, ha az atyák példáját idézik föl, én, azt hiszem, nem az az atya teljesíti kötelességét, a ki gyermekeit ajándékokhoz szoktatja. (Derültség a baloldalon) Az előttem szólott képviselő urak különösen kiemelték, hogy ez az adó főleg a szegény osztályt sújtja. Ha ez a felfogás, a mely a szegényebb osztály érdekeit akarja védelmezni, az ellenzék részéről a luxus-adók eltörlésénél hangoztatott volna, az ez irányú felszólalásokat talán méltányosabbaknak és jogosabbaknak tartottam volna; de azt hiszem, hogy senki sem fogja mondani, hogy a tegnap eltörlött luxus-adók a szegényebb osztályt sújtották és a t. ház ezek megszüntetését egyhangúlag elfogadta. (Ellenmondás a szélső balon.) Elismerem, hogy a tárgyalás alatt levő adónem, mindenesetre nagyobb mértben sújtja az alsó, mint a gazdagabb osztályt. Ámde vegyük figyelembe t. ház, hogy e czikkben sokkal nagyobb a fogyasztás Ausztriában, mint nálunk. (Mozgás balfelöl.) Ha tehát az alsó osztály contributió alá vonatik, nem tagadható, hogy aránylag megvan belőle a kincstárunkat érő haszon. Oly adót behozni, a mely az alsó osztályt egyáltalában ne sújtsa, nem lehet. A ki foglalkozik egy kissé az adóelmélettel, tudni fogja, hogy csak azon adók hozhatnak bő jövedelmet, melyek nemcsak a felső- és közép-, de az alsó-osztályra is kiterjednek, mert sok apró krajczárból lesz a forint. Ha tehát, valamely adó ellen azt hozzuk fel, hogy az alsó-osztályt sújtja, ez az érv nem szól ezen adó ellen, mert bizonyít az adó j övedelmezősége mellett,mely nem érhető el másként, mintha az adó az alsó osztályokra is kiterjed. Ezen adó fogalmának azon bő kiterjesztését azonban, melyre Bujanovics Sándor tisztelt képviselő ur figyelmeztetett, hogy t. i. ez a czikk munkaszer, azt hiszem, nem fogadhatjuk el. En igen helyesnek és jogosnak találom a kifogást, mely tétetik, ha valamely adó olyan, a mely magának a termelésnek eszközét sújtja, mert a termelés megszorítását mindenesetre lehetőleg kerülni kell. De t. ház, midőn a petróleumról van szó, azt hiszem, hogy ezt munkaszermk nevezni, nagyon is túlságos kiterjesztése a fogalomnak, mert ily értelemben t. ház, alig hiszem, hogy volna valami szükséglet, a melyre utoljára is nem lehetne azt mondani, hogy munkaszer, a mennyiben mind azt, a mi az ember fenntartására szükséges, a mi élvezetéhez és kényelméhez tartozik, munkaszernek lehetne mondani. A petróleum a világításban inkább csak kényelmi szer. (Mozgás balfel'ól.) Mielőtt a petróleumot feltalálták, talán csak szintén dolgoztak az emberek? Ez a világításnak egyik kényelmesebb módja, de nem az egyetlen módja. Végre méltóztatott szólani mindenféle adónemeinknek túlságos magasságáról. En elismerem ezt, t. ház. Midőn először volt alkalmam szives türelmüket kikérni, akkor is utaltam arra, hogy terheink nagyok; de azt hiszem, hogy a mit akkor mondtam, fenntarthatom ma is, hogy nem az indirect adók a legsúlyosabbak, hanem a direct adók. Igen sokszor mondatott e házban, hogy a földadó nagy, elviselhetetlen, hogy azt már fokozni nem lehet; mondatott, hogy^ a házadó is túlsúlyos, nagy. hogy a keresetadó is az. 7*
