Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
52 181. országos ülés deczember 3, 1879. Vagy ha ez utóbbi nem mondatott, legyen szabad nekem állítanom, hogy a kereseti adó, különösen a harmadik osztályon, valamennyi adó között a legsúlyosabb, az én szerény felfogásom szerint. De akárhogy vegyük is, az bizonyos, hogy minden adónemek köztt a legsúlyosabbnak tartja mindenki az egyenes adót és nem az indirect adót. Ha már ez általában el van ismerve és semmiféle kifogást nem tür az a felfogás, hogy direct adóink a legsúlyosabbak, akkor azt hiszem, hogy ha nem akarjuk az államtól elvenni azt a lehetőséget, hogy az adók fokozása által jövedelmeit szaporítsa, okvetlenül az indirect adókhoz kell fordulni. És itt áttérek arra, a mit az előttem szólott két szónok felhozott, hogy t. i. Francziaországgal nem hasonlíthatjuk magunkat össze. En is sok tekintetben osztozom e felfogásban, de inkább csak a szavakra nézve és nem a lényegre nézve. Mert a lényegre nézve ellenkező felfogásom van. Fraucziaországban a polgároktól követelhető kötelesség teljesítését illetőleg a fogalmak sokkal erősebbek, mint nálunk. Francziaország példátlan és súlyos adókat hozott be, különösen közvetett adónemeket és nem most, nem akkor, mikor virágzó volt az állam, hanem éppen a legnagyobb katastrophák után; nem akkor, mikor az ipar és kereskedelem virágzó volt, a munkakereset nagy mértékben meg volt, hanem mikor az ország száz és száz sebtől vérzett, mikor az országnak igen nagy részét nagy számú idegen csapatok tartották elfoglalva és mikor a munkakereset lehetősége gyökereiben volt megtámadva. Csak egy adónemre emlékeztetem a t. házat, egy unieumra a modern financziák, a modern fiscalitás történetében és ez, a mint tudni fogják sokkal jobban, mint én, az adó bérbeadása, a mely újabban teljesen mellőzendőnek tartatik mindenütt, mint gyűlöletes s a mely, ha jövedelmet is hoz, a polgárokat sokkal nagyobb mértékben sérti, mint ha az adók az állam által kezeltetnek. És ime Francziaország ehhez az eszközhöz is folyamodott. A gyufából monopóliumot csinált és ezt bérbe adta. Francziaország amaz időben a bélyeg-adót oly magasra fokozta, a mely szintén páratlan a mai viszonyok köztt. Midőn ezt látjuk, midőn látjuk azt, hogy Francziaország mindezen roppant terheket elviselte, akkor — azt hiszem — nem szabad Francziaorszagra hivatkozni, épen a teherviseléstől való irtózás tekintetében. (Felkiáltások a baloldalon: Nem is történt!) Ha mi törekvéseinket az államháztartás egyensúlyának helyreállítására fordítjuk és ennek elérésére minden erőnket megfeszítjük, akkor azt hiszem sokkal könnyebben el fogunk érni azon ezélhoz, a melyet mindnyájan óhajtunk, t. i. a társadalmi jólét emeléséhez. (Helyeslés jobb/elől.) Thaly Kálmán: T. ház! A mi a kőolajadónak az általános adórendszerre való hatását illeti, azt az előttem szólott egyik t. szónok, Bujanovics képviselőtársam, igen alaposan és ékesen kifejtette. Én részemről tehát csak magához a szorosan vett kérdéshez akarok szólani; azonban mindenekelőtt reflectálnom kell a közvetlenül előttem szólott Láng Lajos képviselőtársamnak egy állítására. O ugyanis azt állítja, hogy a petróleum nem házi szükség, hanem kényelmi czikk; mert, úgymond, a kőolaj használatának elterjedése előtt is, csak világított valamivel a kisiparos és a szegény sorsban levő, a ki ma kőolajt használ. Igenis, világított és ha 20—30 évre visszatekintünk, azok, kik a falusi életet és a kisiparosok életét ismerjük, tudjuk, hogy fagygyú gyertyával és a római korra emlékeztető cserép mécsesekkel világítottak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy e primitív világítást, a tetemesebb világot adó kőolaj kiszorította, azt az amerikai szabad iparnak köszönhetjük, mely ezen czélszerűbb világításmód elterjedését az ó világban is, oly roppant mérvre vitte. A XIX. század a felvilágosodás százada; valóságos szatyra tehát a XIX. század második felében a világításra adót vetni. Adóztassák meg önök az obseurantisumst, ne a világítást. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Nem vártam volna tehát Lángtól, hogy mint láng, a világosság ellen küzdjön. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon. Elénk derültség.) Igaza van Leskó István képviselőtársamnak, midőn azt mondotta, hogy e vámemeléssel a legszegényebb osztály sújtatik. (Ugy van! a szélső balfelol.) Falukra kell menni, t. ház, hogy meglássuk, mennyire elterjedt a kőolaj, mint világító szer a legszegényebb kunyhókban is, mennyire segítete elő az esti munkásságot és mennyire hatott a nép munka szeretetére s erkölcsi érzületének emelésére; mert éppen az esti órákban járt korcsmákba dorbézolni a kisiparos és a föld népének egyrésze; a petróleum pedig előidézte azt, hogy most az esti órákat is munkára fordírja sok kisiparos és a szegényebb osztály, (ügy van! balfelol és a szélső baloldalon.) Némelyek tán a gazdák köréből közgazdasági szempontból, némi reményt kötnek e vám felemeléséhez azon szempontból, hogy ez által tán a repeze ára fog emelkedni, azonban azt hiszem, hogy ez csalódás, mert a repezeolaj inkább gépekhez, mint világításra használtatik és e mellett mindig drágább, mint a petroleum ? még ha ennek vámját felemeljük is. (Ugy van ! balfelol.) Azonban én, t. ház, mint miuden félszói a .
