Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

181. országos ülés deczeml)er 3. 1879. 47 tezők felemelése, vajmi nehezen eszközölhető. Tudjuk azt is, hogy ezt csakis nagy kímélettel, gondos bírálat mellett és elővigyázattal lehet eszközölni; de másrészről tudjuk azt is, hogy hozzá kell fognunk, ha az ország hitelét és hitelképességét nem akarjuk gyengíteni. {Helyeslés.) E szerint csak azon kérdés előtt állott a pénzügyi bizottság, vájjon mely adókra terjesztessék ki a felemelés és erre nézve azt hiszem, kevesen vannak a házban, kik azt hinnék, hogy az egyenes adókat ma lényeges mérvben emelni lehetne. Ez egyrészt lehetetlen, de ha lehető volna is, csakis az ingatlanok elértéktelenítésével és az adóalap megváltásával és megsértésével történhetnék, nem is hozna be igen nagy és jelentékeny összeget, biztosan sem hozhatná be azt, minthogy az adóhátralékok száma mindenesetre nagyon növekednék. így tehát figyelmünket ki kellett terjeszteni a közvetett adókra, daczára mindazon elvi és azon theoreticus ellenvetéseknek, melyeknek alaposságát magam sem akarom kétségbe vonni. De tapasztaljuk és látjuk azt, hogy a legműveltebb, a legvagyonosabb és legelőrehaladottabb államok is ugyanazon eszközhöz fordulnak mindig, valahányszor nagy pénz szükség előtt állanak. Ezt tette annak idején Anglia az amerikai polgárháború után, ezt tette Fraucziaország az 1870-ki háború követelte nagy áldozatai után s ezt tette Olaszország, midőn egységének kinyerése őt újabb szükségletek elébe állította s ezt tette legújabb időben Németország és teszi most is e perezben. így tehát nekünk is ahhoz kell folyamodnunk. A közvetett adókra nézve kétséget sem tűr az, hogy a kőolaj egy arravaló igen helyes és figyelemre méltatandó alapot nyújt. Francziaország, Olaszország éppen a kőolaj megadóztatásából igen jelentékeny jövedelmeket húznak. Francziaorszagban azon jövedelem, mely az utolsó évben a kőolaj megadóztatásából eredt, a 16 millió frankot felül haladja. Olaszországban 13 millió lirát eredményezett az utolsó időben és igy igen egyszerű és helyes eljárás volt, hogy a kormány újra felelevenítette azt az eszmét, mely tulajdonkép itt a házban már megpendítetett, el is fogadtatott a kiegyezési tárgyalás alkalmával és a melynek kivitele csak abban szenvedett hajótörést, hogy a birodalmi tanácsban a kőolajvám azon nagy mértékben és mennyiségben, melyben proponálva volt, t. i. 8 frt aranyban minden métermázsa után, nem fogadtatott el. Azon ellenvetések, melyek ezen felemelés ellen felhozathatnának, a következők: Az egyik az, hogy az mondathatik, hogy igen nagy a vámtétel. Megengedem, hogy a vámtétel igen jelentékeny, de mégis összehasonlítva azon tételekkel, melyek más országokban feimállanak, túlságosnak nem mondható. Francziaországban a közönséges kőolaj után fizetnek 25 frankot, finomított ásványolaj után 37 frankot, tehát sokkal jelentékenyebb és nagyobb tétel ez, mint a milyen nálunk, még az adóemelés folytán is javaslatba hozatik. Egy másik ellenvetés az, hogy a kőolaj az adózóknak legnélkttlözhetetlenebb fogyasztási czikkét képezi. Ezt meg kell engedni, de a dolog természeténél fogva, ha nagyobb eredményeket akarunk elérni a közvetett adókból, csakis azon szükségelt fogyasztási eszközre kell kivetnünk, mely nélkülözhetetlen és mely a nagyobb megadóztatás folytán nélkülözhetővé nem válik. Nagyobb eredményt mindig csak ezen úton lehet elérni és Németország, midőn egynéhány év előtt* a Mahlsteuer birtokában volt, — mely adónemet Olaszország csak most szándékozik eltörölni — egy még nélkülözhetlenebb, még szükségesebb fogyasztási czikkre vetett ki adót. Harmadik ellenvetés, mely felhozatott, az, hogy ezen adó a szegényebbeket sokkal aránytalanabbal és nagyobb mértékben éri, mint a gazdagot, {ügy van! a szélső hal felöl.) Eltekintve attól, a mi a jelen kérdésben is felhozatott, hogy igy egészen absolute oda állítva, nem egészen helyes ez az ellenvetés, mondom, nem egészen helyes, hogy t. i. a szegényebbek sokkal kíméletesebben bánnak a világítás alkalmazásával, mint a gazdagabbak és vagyonosabbak, hogy ez utóbbiak a világosságnak intensivebb mértékéhez vannak szokva és igy alkalmazzák, tehát azon aránytalanság nincs meg azon nagy mértékben, a mint állíttatik. Van, igaz, még egy másik szempont is, melyet bírálat alá kell vonnunk. Ha csakis a kőolaj-vámot s csakis egyedül ezen egy fogyasztási tételt veszszük tekintetbe, meglehet, hogy van valami jogosultsága azon ellenvetésnek, de a finánczvámok egész complexumát kell ám tekintetbe venni. Mi igen nagy finánezvámokat vetettünk az utolsó időben pl. a déli gyümölcs s a gyarmatárúkra. Ezek mind oly ezikkek, melyek sokkal nagyobb mértékben fogyasztatnak a vagyonosabbak, mint a szegényebbek által, úgy, hogy ha mindezen fogyasztási és finánezvámok complexumát veszszük szemügyre, ezen aránytalanság már egyáltalában nem létezik. Éppen a fényűzési ezikkek vannak sokkal nagyobb mértékben megróva, mint azon ezikkek, melyek a szegényebb néposztály tömeges fogyasztásának képezik tárgyát. A mi az eredményt magát illeti, erre nézve megjegyzem, hogy körülbelől 1.800,000 irtot fog a felemelés eredményezni, de számítani lehet rá, hogy azon emelkedés folytán, mely a fogyasztásban az utolsó időben észrevehető volt, ezen adónövekvés még emelkedni is fog, úgy hogy