Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

34 180. országos ülés deezember 2. 1879. nek tartom némelyekre válaszolni lehető rövidséggel és lehetőleg kevéssé térve el azon tárgytól, mely most valójában napirenden van. {Halljuk !) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, az ellen általánosságban szó alig emeltetett, sőt több oldalról beismertetett, hogy az összeköttatésben van a többi adótörvényekkel, első sorban összeköttetésben a lottó-nyeremcny adóval, mint a mely utóbb nevezett adó lenne hivatva első sorban kárpótolni azon jövedelem veszteséget, a mely az eltörlendő adóktól származik. Ezt már most előre kivántam konstatálni azért is, mert szóba hozatott, hogy a mostani eltörlésbe a teke-asztalokért és a játékhelyiségekért fizetett adók is bevonassanak. Én a magam részérő] nem oszthatom azon indokokat, melyek némely képviselőtársamat annak eltörlése melletti felszólalásra vezették. Én magam részéró'l azt hiszem, hogy igen helyesen jegyeztetett meg az, hogy a teke-asztalokért és játékhelyiségekért fizetendő adó, nem azonosítható az ezen törvényben felemlített más adókkal; hogy igen helyes ezek egyik részének eltörlését pártolni, azok másik részének pedig meghagyása mellett szavazni és ezt indokolni; mert különben is —- és ezt kívánom megjegyezni Simonyi Ernő képviselő urnák, ki bár maga is azon nézetben volt, hajói értettem, hogy ott, a hol ez nyerészkedés tárgya, helyén levőnek látja ezen adót —annak nagysága iránt tévedésben volt, mert ismétlem, ha jól értettem, azt mondta, hogy egy teke-asztalért talán 70 frt fizettetik. A fővárosban a teke-asztal adója 25 frt, a legkisebb városban, a hol van, 5 frt; a játékhelyiségért a fővárosban 30 frt, 3000 lakosnál kevesebbel biró városban 10 frt. Tehát nem 70 frt a tekeasztal adója, hanem a fővárosban, a hol legnagyobb, a teke-asztal s játékhelyiségek adója együtt véve 50 frt. Én tehát ily viszonyok között t. ház, a teke-asztal adóját, a magam részről a többiek eltörlése mellett is, fenntarthatónak s teljesen indokolhatónak tartom. De mindenesetre igen kérem, ha a t. ház ezek eltörlését határozná el, hogy akkor gondoskodjék, hogy a lottó-nyeremény adónál az igy elvesztett összeg pótolva legyen, mert csak igy lenne ez az államkincstár károsodása nélkül eszközölhető. (Helyeslés.) Felhozattak némelyek a fegyveradó szempontjából és a vadászati adó szempontjából is. Azt állították, hogy ezt a nagyon elszaporodott vadállatokra, mint a rendőri viszonyokra való tekintet is követeli; s midőn az általam ir:en t. Irányi képviselő ur ezt indokolván, azt mondta hogy különösen az ország alsó vidékén a fegyvertartás annyira szükséges a közrend érdekében, — több oldalról hallottam, hogy mondották a fővárosban is, Budapesten is. Hát, t. ház> az igaz, rendőri kihágások, tolvajlások, néha rablások is történnek az alvidéken, történnek Budapesten, történnek Bécsben, Londonban és történnek Parisban is. De nem szükséges és nem helyes — mert engedelmet kérek, nem felel meg a tényleges helyzetnek — hogy mi magunk, mindig ugy akarjuk feltüntetni országunkat és mindenekelőtt a fővárost, mintha itt olyan közrendészeti viszonyok volnának, a melyek másutt nem fordulnak elő. Méltóztassék elhinni — ismétlem — a világ minden nagy városában és sok helyt nem kisebb, hanem sokkal nagyobb mértékben fordulnak ilyenek elő, mint nálunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A mi pedig a ragadozó vadakat illeti, engedelmet kérek, itt is ne méltóztassanak oly túlzásba menni, mert 1875. végén, vagy 1876. elején gondoskodott a törvényhozás egy novellaris törvény által arról, hogy ha és amennyiben helyenként az ilyennemű vadak elszaporodnának, lehessen azokra vadászatot tartani, úgy hogy abban részt vehessenek olyanok is, a kik vadászati engedélylyel nem bírnak. Már kérem, éu nem hihetem azt, hogy ha oly általános, oly nagy veszélyt okozólag szaporodnak el az ilyen vadak, az olyan ritka esetekben ne vegyenek annyi fáradságot az illetők, hogy a helybeli hatósághoz fordulva, egy egyszerű telegramm utján bejelentsék a vadászat megtartását, mert semmi egyéb hozzá nem szükséges. Midőn tehát az oly ritka, az újakon felszámítható 'esetekben élhetnek a törvénynek ezen adott jogával, akkor lehetetlenség elhinni, hogy azon vadak elszaporodnának oly mérvben, mint egy képviselő ur itt előadta; mert ha oly mértékben szaporodnának és a segély oly közelfekvő, lehetetlen, hogy azt igénybe ne vegyék. De különben szorosan a mostani tárgyhoz nem is tartoznék, igazabban az előttem szólott t. képviselő ur határozati javaslata az, mely ezen kérdést forniaszorűleg a vitába belehozta. Ezen határozati javaslat felett a t. ház bölcsesége szerint intézkedhetik most, vagy kitűzheti máskorra napirendre, — mert ennek lehetősége is fennforog, de én részemről igen kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatot, ha most méltóztatnának felette dönteni, elfogadni ne méltóztassék; ne méltóztassék egyszerűen, úgy mellesleg egy határozatot hozni, a mely semmi egyébről nem beszélve, pénzügyi tekintetben is nagy fontossággal bír. Ezt én a magam részéről helyesnek nem tartanám és azért a magam részéről ezen határozati javaslatot elfogadhatónak nem tartom. T. képviselőház! Nagy szokás és igen röviden akarok rá reflectálni csak azért, hogy egy kormányt, esetleg engemet megtámadni lehessen, Magyarország helyzetét minden irányban bor-