Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

180 országos ülés deezember 2. 1879. 33 zasztó feketére festeni. (Ellenmondás balfelSl.) Hisz vannak fekete foltjai, az régi dolog. (Derültség.) Midőn erre röviden reílectálni kívánok, legelsőbben megjegyzem azt, hogy a 2 l-es bizottságot én nem csak nem támogattam, de hivatkozom azon nyilatkozatomra, melyet akkor tettem, midőn annak kiküldetése indítványoztatott. Én akkor kinyilatkoztattam: hogy nem kívánom ellenezni, de előre is kimondom, hogy ahhoz valami nagy reményeket nem kötök, attól eredményeket nem várok. Akkor mondtam ezt, mikor a választásról volt szó. És ez nagyon természetes, mert egy bizottság nagyon alkalmas arra, hogy egy létező helyzetet, vagy conerét kérdést megbíráljon, ítéletet hozzon felette, de részletes költségvetéseket 4—5 év tartamára megállapítani, azt akkor sem tartottam, most sem tartom a lehetőségek közé sorozhatónak a nélkül, hogy abból a legnagyobb csalódások ne támadjanak. És hogy nem lehetett a 21-es bizottság által megfestett kép szerint eljárni, annak indoka abban fekszik, mert nem lehet azon képet úgy megrajzolni 5 évre előre, hogy ennek megfelelő eljárást követni lehetne. Különben a kormány abban, a miben lehetett, különösen a, meg-takarítások mezején, merem állítani, az akkor kitűzött eszméknek megfelelően járt el. De arról csak nem tehet a kormány, hogy az akkor felállított alapok ingatagok voltak, hogy az akkor kifejezett remények, pl. hogy a vasúti garantia összege 5 év alatt megszünend, majdnem teljesen meghiúsult, mert 'a vasutak nem fizették ki magukat. Ez pedig már egy maga is 10—15 milliós positiót képez évenként. Ha tehát ezen bizottság jóhiszemű reményeiben csalódott, azért már csak még sem lehet a kormányt felelőssé tenni. De midőn már ezt mellékesen megjegyeztem, megjegyezni kívánom azt, is, hogy a t. képviselő ur ismételte, hogy a helyzet napról napra rosszabbra fordul, hogy a zavar nőttön nő a pénzügyi helyzetben; hogy a pénzügy lesz azon szikla, melyen az állambajó össze fog törni. Hát legelőször is t. képviselőház, hogy a zavar nőttön nőne, azt még sem tudná akár a t. képviselő ur, akár bárki más is bebizonyítani. Volt idő a magyar pénzügyi kezelésben nem sokkal ezelőtt, bár nem közvetlenül az előtt, de nem sokkal ezelőtt, midőn ezen kormány megalakult, mikor igenis, meg volt a zavar, mert nemcsak rövid lejárathoz kötött függő adóság volt fejünk fedett, de az államnak a legkissebb összegű papírjait kellett a napi költségek fedezésére, a hol adtak rá, elzálogosítani, így pl. a lánezhid bevételeiből a 4 krajezárosokat kellett összeszedni, hogy a tisztviselők fizetései fedeztessenek. Akkor volt zavar,. de hogy a zavar nőtt volna, midőn az óta nemcsak azon roppant függő-adósság Mzettetett, de midőn Magyarország hitele az egész világon közbejött nagy események daczára is annyira javult, akkor engedelmet kérek, azt mondani nem lehet. És engedelmet kérek, nem is szólanék ellene, hacsak a kormányt érné az igaztalan vád; de nem használhat Magyarországnak, ha mi magunk szántszándékosan festjük állapotainkat túlfeketére. Azonban talán ezen feltevésben — visszaemlékezve némely itt elmondottakra, rectificálom magamat —- talán ezen feltevésben tévedek és azt hiszem, hogy csakugyan tévedek. Mert szerencsére a zavar nőttön növését, pénzügyeink naponkénti romlását, a világ, a képviselő uraknak nem hiszi el, a mit bizonyít az, hogy mig ők évek óta jósolják Magyarország pénzügyeinek összetörését, — talán sajnálva is, hogy össze nem törik, hogy összetörje magával a kormányt, — addig a külföld piaczai, egészen más véleményt nyilvánítanak. (Helyeslés a jobb oldalon. Mozgás balfelöl.) T. képviselőház! Hogy pénzügyeinkkel még huzamosabb ideig lesz bajunk, azt tagatlni senki sem fogja, de azon szirtté, melyen az államhajó összetörik, csak azon esetben lehet. ha a pénzügyi bajok orvoslása czéljából szükséges eszközöket Magyarország törvényhozása most, vagy máskor meg fogná tagadni. Mert mindaddig, mig az ország, — ha erőfeszítéssel is, —• akarja pénzügyeit fenntartani, mindaddig ezen a szirten, a magyar államhajó összezúzatni nem fog. Ezen a vita folyamán felmerűitekre mintegy kényszerűleg elmondottak után, bezárom beszédemet azzal, hogy én a törvényjavaslatot és annak azon intézkedését is, hogy a tekeasztal-adó feuntartassék, a magam részéről elfogadás végett ajánlom; ezen utóbbira nézve megjegyezvén, hogy ha mégis az igen t. képviselőház úgy látná jónak, hogy az is eltöröltessék, ezt teljes megnyugvással tenni nézetem szerint csak az esetben lehetne, ha a lottonyeremény-adónál, az elveszett összeg pótlására szükséges emelésről ugyanakkor gondoskodni méltóztatnék. A mi pedig a fegyveradó leszállítását illeti (Halljuk!) ismétlem, hogy arra nézve igen kérem a t. házat, hogy a benyújtott határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. Thaly Kálmán: T. ház! Kagy érdekkel hallgattam a t. ministerelnök ur előadását; a mi annak az általános pénzügyi helyzetre vonatkozó részét illeti, részemről nem kívánok arra bővebben reflectálni. A t. ministerelnök ur országunk pénzügyi helyzetét általában véve -igen rózsásnak festi. Legyen neki az ő hite szerint; nekünk is megvan a magunk hite ezen dologban és merek appellálni az ország többségére, hogy legalább ezen tárgyra nézve nekünk fog