Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

180. országos ülés deczembcr 2. 1S7Í). 33 most állunk, ha t. i. el nem bukunk, (ügy van! ügy van! a széls'ó halon.) Mielőtt a ministerelnök ur kormányra lépett volna, az ő hozzájárulásával és hathatós közreműködésével a képviselőház, ä közigazgatási és pénzügyi viszonyok rendezésére egy bizottságot küldött ki, az úgynevezett huszonegyes bizottságot. E bizottság egy kilencz tagú albizottságot küldött ki, melynek a ministerelnök egyik kiváló tagja volt. Ezen albizottság tervet nyújtott be a képviselőháznak, mely szerint a defiezit 3 év alatt elenyészik; — s ott számokban ki volt mutatva, miképen kell eleuyésztetni. Igen, de a terv nem követtetett, mert annak követése nem engedte volna meg azon politika Űzését, a melyet azóta ííztek. Engedelmet kérek, a ministerelnök urnák azt lehet mondania, hogy oly események jöttek közbe, a melyekre ő nem számított és ezek okozták azt, hogy a pénzügyi viszonyokat rendezni nem lehetett; de arra hivatkozni most, hogy mi volt a programmja és hogy a pénzügyi viszonyokat két év alatt rendezni nem lehet — a ministerelnök ur számára az nem mentség. Mert ha az irány, melyben a pénzügyek vezettetnek, olyan volt, a mely kilátásba helyezi, hogy csak 50 év múlva is azon irányba eljutunk, hog3

r az egyensúlyt elérjük, én még ezelőtt is meghajolnék; de mikor az irány, melyet követünk, nem azt mutatja, hogy pénzügyeink javultak, hanem azt, hogy mindennap rosszabbra fordultak, daczára a nagy adóemelésnek s a jövedelmek szaporításának, a költségek szaporítása mindig oly mértékben halad, hogy soha som közeledhetünk a defiezit kisebbedéséhez, mert hisz papíron mindig kisebb a defiezit, arról szó sincs, hanem a pénzügyminister ur exposéjában a múltkor előadta, hogy a három utolsó év deficzitje összesen 122.000,000, tehát több, mint 40.000,000 évenkiat. Pedig annak idejében az illető költségvetésekben 15 — 16 millióra volt téve, a valóságban pedig 40 milliót meghaladt. Mit várjunk most, mikor előre látjuk, hogy azon előirányzat, melyet a pénzügy mini ster ur előterjeszt, egyáltalán nem áll, hogy több lesz a defiezit és kevesebb lesz a bevétel ? Ily körülmények köztt lehetetlen, hogy azon meggyőződésre jussunk, hogy pénzügyeink a javulás felé közelednek és mig ez nem fog megtörténni, addig arra nézve, hogy pénzügyeink bármely jövőben is rendbe jöjjenek, nem lehet remény, hanem félni kell attól, hogy a pénzügy lesz azon szikla, melyen a magyar állam hajója összetörik. Én, t. ház, mint mondom, a szőnyegen lévő törvényjavaslatokat a részletes tárgyalás alapjául elfogadom azért, mert ezen adónemeknek behajtása, melyeket különben, mint luxus - adókat helyeslek, de behajtása nem ugy foganatositKÉPVH. NAPLÓ 1878-81. IX. KÖTET. tátott, mint a hogy luxus-adónál kellene ; annyi vexátióra és visszaélésre adott alkalmat, hogy maga ellen indította az egész közvéleményt. Oly adót pedig, mely ellen az egész közvélemény felzúdul, nem lehet fenntartani. Annálfogva a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Szalay Imre: T. ház! Azt hittem, hogy midőn a t. kormány ezen, a luxus adó eltörlését czélzó törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, ez leginkább azért történt, mert észre vette azon nemzetgazdasági hátrányt, mely ezen törvényekkel járt és az ipar nagymérvű megkárosodását, melyet ugyanazon törvények okoztak és én nagyon csodálom, hogy a t. minister ur, midőn a cselédiótartási és luxus-adót felhozta és aunak eltörlését törvénynyé kívánja emelni, nem gondolt arra, hogy létezik még ezen adónemeken kivül — mint azt előttem szóló t. barátom felemlítette — más adónem is. t. i. a vadászati adó és a fegyver adó, melynek eltörlésére nézve semminemű törvényjavaslatot nem terjesztett elő a t. kormány. Hojrvha a t. minister urnák történetesen talán hiányoznának azon adatok, melyeknek alapján ép ugy indítványozhatná ezen adónemeknek eltörlését is, bátor vagyok némelyekkel szolgálni, miket én már 1876. deczember 9-én mondtam el, midőn már akkor is, a fegyveradó káros voltát igyekeztem bebizonyítani. Abból talán a t. minister ur megítélheti állításomnak alapos voltát. Ugyanis Ludvigh itteni fegyvergyárosnál dolgozott két évvel ezelőtt 7 segéd, most nem dolgozik több egynél és annak is igen kevés a munkája. Ezelőtt kisebb puskákból, melyeknél 1—2 frtot nyert, évenként eladott 5—600 darabot, mióta a fegyver-adó behozatott, alig ad el 40—50 darabot. Kirner gyárosnál, ki nagyobb üzlettel bír és azért nyomósabb adatot is szolgáltat, a gyártás szintén kisebb, mint azelőtt. A segédek száma ezelőtt 15—20, most 7—8 s mig azelőtt eladott 1000 darab kisebb puskát, most másfél év óta eladott 70 darabot. Ezek azon adatok, melyeket a t. minister urnák figyelmébe ajánlok. Ha az egyik luxus-adó eltöröltetik, szintén azon indokokból, a vadászati adó leszállítása és a fegyver-adó eltörlése is szükséges. Ennélfogva bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot figyelmébe ajánlani: „A képviselőház utasítja a pénzügyministert, hogy a vadászati adó leszállítása és a fegyver-adó eltörlése iránt törvényjavaslatot terjeszszen elő." (Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A mai napon felhozottak alapján kötelességem-