Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

802. ertóágoi, ülés febrnár 5. 1S80. 365 év után nem hiszem, hogy a kormány csakugyan képes lenne oly bizonyítékokat és statistikai kimutatásokat adni, a melyek alapján nyugodtan lehetne ezen institutió megváltoztatásához fogni. Ez egy veszélyt rejt magában, a mit nem titkolhatok el, mert az ily ineidentalis változtatások, az életben azon nehézségeket és zavarokat idézik elő, a melyek különösen a tisztviselők eljárásának útját összeconfundálván, számtalan panaszokra és kifakadásokra adnak okot a közönség részéről. Hiszen csak gondoljuk meg jól, hogy ha minden második évben, az előbb hozott törvényeket megváltoztatjuk, hol világnak az a tisztviselője, ki képes volna eljárni és teljesen megfelelni az igényeknek, mikor maga sem tudja, hogy talán az a rendelet, a melyet tegnap tett, holnap egy újabb törvény nyel nem szüntettetik-e meg teljesen. Ugyan hol találjuk a consolidatiót intézményeinkben? hol keressük a képességi biztosítékot tisztviselőinkben, melyeket megkívánunk a törvények végrehajtásánál, midőn ily fontos intézményeknél, ily könnyedén járunk el. Ez nagy hátrányára van azon intézménynek, mely az önkormányzatban gyökerezik. 1877: XX. t. ez. az önkormányzat jogait tágította és az önkormányzatba egy nagy intézményt igyekezett beállítani. Megengedem, hogy ma sok még a panasz, de utoljára is a kezdet nehézségeivel küzdő tisztikarnak semmit sem kívánunk elnézni, midőn újabb és újabb törvényekkel halmozzuk azt el? Az önkormányzatra nézve hátrányosnak tartom az incidentalis változtatást azért is, mert az önkormányzat ellenei örömmel mutatnak rá az ily esetekre, mert az argumentumokat onnan halászszák ki, hogy ime nem képesek az önkormányzat férfiai megfelelni ezen intézményeknek, a melyeket rábíztak és másfél év múlva kénytelen volt a törvényhozás, kezeik közül kivenni az ügyeket. Ez az, t. ház, a miért felszólalni kötelességemnek tartottam, nehogy ily következmények vonassanak ki ezen új törvény alkotásából, mely itt czéloztatik. Ha történik javítás, nem ezen intézmény hátrányára történik ez, hanem meglehet történik a közjegyzői intézmény gyarapítására, így tekintem s igy tekinthetem csak. Mert az az előadás, melyet a í. ministerelnök ur tartott, engem arról, hogy ezen intézmény, mely az 1870: XX. t. cz.-ben van lerakva, nem felel meg a közélet szükségleteinek, nem győzött meg, de nem is győzhetett meg. Egyébiránt, majd ha ezen törvényjavaslat be fog nyújtatni, fenntartom magamnak azután bővebben hozzászólani ezen tárgyhoz. (Helyeslés a szélsä baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szót kívánok azokra szólani, miket előttem szóló képviselő ur felhozott. Mindenekelőtt nagy örömemet fejezem ki a felett, hogy ő annyira óva int a létező törvények változtatásától s annyira r óva int a fennálló intézmények bolygatásától. Én igen óhajtanám, hogy a t. képviselő ur sohase védjen felforgatóbb nézeteket, mint a milyen felforgatás ezen most benyújtani szándékolt törvényjavaslatban czéloztatik. (Helyeslés a középen.) Különben én nem csodálkozhatom, ha a t. képviselő ur felforgatásról, az intézmény sarkkövének kivételéről, az 1870. évi alkotás megrontásáról beszél, m«rt nem látta még a törvényjavaslatot, — de szükségesnek tartotta a kormány eljárására philippikát mondani, mielőtt tudná, hogy miről van szó. (Derültség a középen.) Mert ha meg fogja látni azt a törvényjavaslatot, akkor az 1870-iki intézmény sarkkövének kivételéről, akkor annak felforgatásáról teljesen lehetetlenség lesz beszélai. Igen kérem tehát, hogy méltóztassék ítéletét mindenesetre felfüggeszteni addig, mig azt a törvényjavaslatot meglátja, mert különben minden jóakaratom mellett és mindamellett, hogy declarálta, lehetetlen lesz tárgyilagosságába valami nagy bizalmat helyeznem. Különben t. ház, itt incidentaliter megváltoztatásról, itt arról, hogy elhamarkodva történjék valami, nem lehet szó, mert nem szándékoltatik egyéb, mint törvényjavaslatnak beterjesztése, ugy, a mint máskor; és magam jeleztem, hogy annak okvetlenül, előkészítés végett egy bizottsághoz íog kelleni utasíttatni — tehát éppen azt jeleztem és óhajtom, hogy ezen törvényjavaslat teljes megnyugtatással, kellő megfontolás után tárgyalf ílSSci£« Különben csak egyet kívánok még megjegyezni s azután nem fárasztom többé a t. ház figyelmét ez alkalommal; {Hattyúk!) és ez az, hogy én —- igaz — nom mondtam, nem is mondom, hogy a hagyatéki tárgyaiásnál az önkormányzati közegekben, — vagyis nevezzük meg, a szolgabirákban, mert csak azok teendőiről van itt szó — hiányoznék a képesség, ennek megfelelni. Ezt nem mondtam, nem mondom, nem is fogom mondani. De igenis mondtam és mondón azt, hogy ha lehet a hagyatéki tárgyalásnak czélszerű vezetéséről intézkedni ugy, hogy egyfelől azok a hagyatékok ne terheltessenek új díjakkal, mert hiszem hogy a közjegyzőktől azok rendszerinti tárgyalása elvétetett, annak legfontosabb oka abban rejlik, hogy, kivált a kis hagyatékok, melyek rájuk voltak bízva, a tárgyalási díjak által csaknem teljesen felemésztettek. Ha ezt lehet tenni, akkor czélszerü ezt tenni közigazgatási szempontokból, nem azért, mert talán azon közegek képtelenek volnának rá, de azért, mert azon közegek jelenlegi számukban, legalább számtalan megyének mutathatom felszólalását, alighanem Hevesmegye is azok köztt lesz—•mondom, jelenlegi számukban, a rajok bízott sok teendőnek meg nem felelhetnek. 47*