Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

366 302. országos ülés február 5. 1880. A mi a közigazgatással megbízott alsóbb tisztviselőknek zavarba hozását illeti, mire a t. képviselő ur hivatkozott, az történhetik akkor igen is, ha rohamosan, egymás után nagyon sok új teendő bizatik rájuk, de nehezen hozatnak zavarba az által, ha egy, vagy más teendőtől felmentetnek, ez őket tapasztalaikban és tudományukban meg nem zavarhatja. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Különben és végezetül, miután, mint mondám, a közigazgatási tisztviselőkre több már meghozott, vagy tárgyalás alatt lévő törvény által, kell, hogy bízassanak teendők, ha a hagyatéki tárgyalások rendszerinti vezetésétől felmenteinek, ez szerintem nem lehet argumentum arra, hogy azon teendőkkel meg ne bízassanak, de egy argumentummal főbb arra nézve, hogy el lehessen j mondani, hogy ezen teendőktől felmentetvén, azokra igenis idejök lesz. azoknak teljesítésére képesítve lesznek idővel. És igy azt hiszem, hogy az önkormányzaton ezen lépés által, legkisebb sérelem sem esik. Különben igen kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak itéletőket felfüggeszteni addig, a mig a koneret javaslat előterjesztetik s akkor méltóztassanak azok hiányait kimutatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel: T. ház! Miután az általános vita be volt zárva, nekem nem volt jogom felelni azokra, miket egyrészt a t. előadó ur, másrészt az igazságügyminister ur az én tervem, előadásom ellen felhoztak. Arra az esetre tartottam fenn magamnak ezen észrevételeket, mikor ezen §-nál a részletes vita meg fog indulni. Reméllem, a t. ház megengedi, hogy néhány szóval válaszolhassak azon ellenvetésekre, melyek tervem ellen két oldalról tétettek. (Halljuk!) Az igazságügyminister ur, véleményem szerint igen helyes elvből indulva ki, nem tartja megengedhetőnek azt, hogy oly ügyvédek, a kik valamely perben levő okiratot szerkesztettek, ugyanazon perben ügyvédi minőségben is működhessenek. Tökéletesen egyetértek a minister úrral és az én hibám volt, hogy ezt ki nem jelentettem akkor, midőn első előadásomkor alkalmam volt a képviselőházat ezen tárgygyal foglalkoztatni. De 1848 előtt is, a váltó-jegyzők sem működhettek azon perekben, melyeknek alapját oly okiratok képezték, melyeket ők, mint váltójegyzők vettek fel; Ez természetesen alkalmazandó volna azon ügyvédekre is, kik most közjegyzői teendőkkel megbízatnának. Emmer t. előadó ur nem hallott panaszokat a közjegyzői díjtételek magassága ellen. En oly szerencsétlen voltam; ámbár nem vagyok működő ügyvéd, hogy ismételt panaszokat kellett hallanom a nép között, a hol gyakran megfordulok. Egyébiránt, a mi azt illeti, hogy a t. előadó ur örül annak, hogy éa az ügyvédek ellen létező általános ellenszenvvel ellenkezőleg, az ügyvédi kar iránti bizalmat tanúsítok az által, hogy ő közülök indítványoztam, többeket a közjegyzői tiszttel felruháztatni, arra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy én, valamint, egyrészt sajnálattal tapasztaltam, hogy az ügyvédi karban igen sok selejtes tudományú és jellemű egyén volt és van ma is. ugy másrészt sohasem vontam kétségbe, ugy most sem vonom kétségbe, hogy sok igen kitűnő, jeles és igen becsületes emberek vannak közttiík; (Helyeslés a szélső balfelöl) és indítványom, melyet tettem, határozottan odahangzott, hogy az ilyen tudományra és jellemre kiváló és kifogástalan egyének volnának felruházandók a közjegyzői teendőkkel. Csak ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Simonyi Ernő: T. ház! Én a ministerelnök ur előadására akartam néhány megjegyzést tenni, hanem azóta a ministerelnök ur eltávozott, én üres széknek nem beszélek, (Felkiáltások jobbfelöl: Hiszen itt van!) Ha itt van, akkor igen szívesen fogok szólani. Előttünk tárgyalás alapját most az igazságügyi bizottság azon jelentése képezi, mely a királyi közjegyzők dijairól szól. E jelentésben van egy határozati javaslat is, mely a hagyatékok tárgyalását a közjegyzőknek átadatni kívánja, azaz kívánja, hogy a ház hozzon egy határozatot, a melyben fölszólítja a kormányt, hogy az ilyen értelemben törvényjavaslatot nyújtson be. És azon reményben, hogy ezen határozati javaslat el fog fogadtatni, már egy §-í is iktatott be. hol ezen díjakat szabályozza. Az igazságügyi bizottság előadója, eláll malmost ezen határozati javaslattól azért, mert ő ugy értesült, hogy a belügyministeriumban már ily törvényjavaslat készen van. Engedelmet kérek, hogy ha egy ilyen törvényjavaslat készen van, a mely egy fennálló törvénynek eltörlését, vagy módosítását czéiozza, még pedig oly törvénynek, a mely, mint Szederkényi t. képviselőtársam mondotta, még csak másfél éve, hogy életbe lépteítetett, tehát még is volna elegendő ok arra, hogy a minister ismertessen meg bennünket azon okokkal és érvekkel, melyek Öt rábírták ezen törvényjavaslat elkészítésére és beterjesztésére. De méltóztassék megengedni, én ugy tudom. hogy a hagyatékok tárgyalása, a közjegyzői intézmény életbeléptetésekor, a közjegyzőknek adatott át, de nehányévi tapasztalás után, 1877-ben, midőn a beliigyminister ur a gyámhatóságok rendezőről szóló törvényjavaslatot beterjesztette, akkor azt mondta, hogy a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ez nem jó, tehát vétessék el a közjegyzőktől és adassék ide és ez nagy örömmel fogad-