Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

260 líf6. országos ülés jannár 28. I8S0. az ellenzék a szabadságnak egy oldal ulag védőjeként akar szerepelni, rendesen ugy a rend, mint a szabadság eszméje igen lényeges csorbulást szoktak szenvedni. [Igaz! Ugy van! bal/elől.) És ezen esetben, minő a közhangulat áramlata ma, — és erre különösen fölhívom figyelmét a ház ezen oldalán ülő képviselő uraknak — (A szélső balfelé mutat) valószinű, hogy különösen a szabadság eszméje szenvedné a legsúlyosabb csorbát. (Zajos helyeslés balfelöl. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, midőn Mocsáry t. képviselőtársam határozati javaslatát ezen szempontból el nem fogadom, lehetetlen, hogy ugyanezen szempontból ne reflectáljak azon társadalommeutő attitűdre, melybe a ministerelnök s belügyminister ur jónak látta magát múltkori fölszólalásáual helyezni. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ily eseményeknek, ha azok tovább fejlődnek, (Közbeszólás jobbfelöl: Ha tovább fejlődnek!) igen, de mielőtt azok tényleg tovább fejlődnének, kár ezen tovább fejlődésről, mint egy valószínűleg bekövetkezhető fejleményről beszélni! (Zajos helyeslés balfelöl.) Tehát, hogy ily eseményeknek következménye, először az iparnak és a hitelnek nagy mérvben leendő megkárosítása; másodszor a reactio beállása, mert ha a rendet minden egyéb jó fölé helyező osztályok ezen legfőbb javukat veszélyeztetve látják, készek, bár beteges hangulat alapján, ennek megmentése czéljából minden egyébről lemondani; harmadik következményének pedig a magyar állam eszméjének veszélyeztetését tartja, ha azon meggyőződés terjedne, hogy a magyar alkotmányos szabad állam, a maga eszközeivel a rendet fenntartani és megvédeni nem birja. Ezen utóbbi pontra -— inter parentesim — megjegyzem, hogy azon tapasztalás, hogy a magyar állam nem képes alkotmányos szabadság mellett a rendet fenntartani, kizárólagosan csak a kormánynak és a belügyministernek eljárása folytán állhat be; (Élénk helyeslés balfelöl) mert azon alkotmányos magyar állami közeg, melynek feladata a rendet fenntartani, szerintem nem lehet más, mint a kormány. Tehát nem a tömeg zavargása, hanem a magyar kormány esetleges gyámoltalan eljárása idézhetné elő azon meggyőződést, hogy a magyar állam a maga eszközeivel nem képes a rendet fenntartani. (Zajos helyeslés balfelöl.) I)e ezt csak mellesleg, t. ház. A fődolog, a mit itt mondani akarok, ez: midőn a t. ministerelnök ur a rend megzavarásának előidézőit figyelmeztette azon súlyos felelősségre, mely az ipar- és a hitelre, mely a szabadságra, mely a magyar állam eszméjére nagymérvű rendzavarásokból hárulhat, nem gondolt e mellett azon felelősségre, mely a kormány vállaira háramlik, midőn ő maga ily méltatást meg nem érdemlő eseményeknek oly horderőt tulajdonít, melyből mindezen káros következmények fejlődhetnének? Nem egyszer történt, nekünk ellenzéknek, hogy, midőn mi bizonyos valódi tényeket kijelöltünk, midőn mi p. o. pénzügyi kezelésünk bizonyos hibáira és pedig valódi hibába figyelmeztettünk, azzal iparkodtak bennünket elnémítani, hogy annak felemlítése árt a magyar állam hitelének; mit mondjak ezek után egy kormányelnök eljárásáról, ki maga tragikus ecsetelése által, az önmagukban nem jelentékeny eseményeknek oly horderőt tulajdonít, hogy a külföld csakugyan azt hiheti, hogy itt az állami, a társadalmi rend gyökereiben meg van rontva, hogy itt már bomladozik az állam és a társadalom, hogy itt, ezen államnak hitele, jövője nem lehet? (Tetszés balfelöl.) Ezen súlyos felelősségről megfeledkezett a t. ministerelnök ur abbeli gondoskodása mellett, hogy kormányzatának a nemzet öntudatában megingatott alapjait valami újabbal, t. i. a társadalom megmentésének hivatásával tatarozza, megerősítse. Mert t. ház, ezen egész tragikus előadásnak, ezen egész aggodalmaskodó, falra festett mindenféle rémeknek, ennek semmi egyéb czélját nem látom és nem is lehet az előzmények után annak más czélt tulajdonítani, — és ezt én a tényekből bebizonyítani fogom, — mint tisztán azt, hogy a ministerelnök ur talán már maga is belátván, hogy a közkedveltség alapjáa nehezen fog tovább megmaradni a bársonyszékekben, most mint a „szükséges kormányfő", mint a rend megmentésére egyedül hivatott és képesített ember, kivan ott szerepelni. Es megmondtam, hogy a tényekből bebizonyítom ezen felfogásnak legalább is plausibilitását. Mert, ha a t. ministerelnök ur csakugyan azt hitte, hogy itt az osztályharcz drámájának első felvonása kezdődött, hogy itt az állami és társadalmi rend meg vau támadva, akkor nem érthető az, hogy ő ezen veszély színhelyén nem tartotta szükségesnek jelen lenni akkor, midőn a rend szükségességéről nem declamálni, hanem azt tényleg fenntartani kellett. (Éénlz helyeslés baljelöl) Két dolog közül egyik áll: vagy azt hitte a ministerelnök ur, hogy mélyreható veszély volt itt: akkor nem vállalhatja el a felelősséget azért, hogy a veszély idején minden egyébnél előbbre való kötelességének nem tartotta, hogy itt legyen, és a társadalom megmentését tényleg eszközölje, vagy ő maga sem volt arról meggyőződve és csak most tartja szükségesnek a dolgot ilyen színben feltüntetni; és akkor ennek egyéb oka alig lehet, mint a társadalom megmentése czímén magát szükséges embernek declarálni. (Élénk helyeslés és tetszés baljelöl.) Ámde, t. ház;, a ministerelnök urnák a tárdalom megmentésének ezen köpenyege, három