Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

196. országos ülés ianuár 23, 1880. 261 oknál fogva igen rosszul áll. Az egyik az, mert, a mint említem, későn, eső után, veszi azt fel; a másik, mert a társadalom és a haza, véleményein szerint és gondolom, ma már minden higgadt ember véleménye szerint, egyátalában veszélyben nem forgott; a harmadik ok pedig az, hogy azt, a mi tényleg veszélyben forgott, Budapest némely utezáinak biztonságát és csendjét, ő nem volt képes megmenteni. (Helyeslés balfelöl.) Távol tehát attól, hogy a rend barátai, a kik közé csekély magamat is számítom, a jelenlegi kormányzat fennmaradásában ezen nagy társadalmi érdek egy nélkülöztetlen biztosítékát találhassák, azon nem igen jelentékeny utczai zavarok körül mutatott gyámoltalanság után, valóságos ijedtséggel kell arra gondolnunk, hogy mi állana be, ha valóságos forrada'om törne ki az országban és ha akkor ugyanezen kezekbe lenne a rend fenntartásának feladata letéve. (Élénk tetszés balfeló'l.) Ezek, t. ház, azon általános észrevételek, melyekre engem ugy a lefolyt események jellege, miut azoknak azon színezése, melyet a kormánypadokról hallottunk, indítottak. És most még csak egyet. A ministerelnök ur kilátásba helyelyezett nekünk rendszabályokat, valószínűleg törvényjavaslatokat, melyek az imént szerzett tapasztalatok alapján szükségesekké váltak. (Halljuk! Mi, t. ház, elvárjuk ezen javaslatokat és a maguk érdeme szerint fogunk azokhoz annak idején szólani. Csak egyre vagyok bátor a kormányt és a t. házat már most figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) A törvényhozásnak és az annak vezetésére hivatott kormánynak első és nélkülözhetetlen kelléke az, hogy legyen komoly, hogy minden múlékony impressió által ne engedje magát, mint a gyenge nádszál a szellő által, jobbraj balra ingattatni. (Elénk helyeslés a balon és szélső balon.) Valamint én, mint a törvényhozás tagja, a közvélemény jogos törekvéseit és kivánatait mindenkor iparkodnám figyelembe venni, ha lehet követni, de utczai zendülés által soha semmi coneessiót magamtól semmi körülmények köztt kicsikartaíni nem engednék, (Helyeslés halfelöl) \xgj viszont a szabadság szükséges korlátainak mértékére nézve, figyelembe venném azon országnak, melyben élek, érettségi fokát, állandó társadalmi jelenségeit és erkölcsi állapotát: de pillanatnyi jelenségek miatt és azok közvetlen hatása alatt, magamat állandó jellegű elhatározásokra nem ragadtatnám, (^Hosszas élénk helyeslés baljelöl.) Ezek után, t. ház, csak azt kérem ismételten, hogy az általam és t barátaim által benyújtott ^határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Elérik hosszan tartó helyeslés a baloldalon,) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a határozati javaslatot, melyet a következő képviselők irtak alá.) : „Gr. Apponyi Albert, gr. Széchenyi Pál, Pulszky Ágost, gömöri Szontágh Pál," Csapó Kálmán, Orosz Mihály, Farkas Elek , Füzesséry Sándor, Zay Adolf, Bittó István, gr. Khueu Héderváry Károly, Szilágyi Dezső, Hoffmann Pál, gr. Berchtold László, Jeszenszky Sándor, Beniczky Ferencz, b. Simonyi Lajos, Chorin Ferencz, Ocskay Rudolf, Molnár Aladár, Mandel Pál, Jankó Miklós, Mihályi Péter, Szily László, Urányi Imre. b. Schmerczing Tádé." Szalay Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt elmondanám nézetemet azon beadott indítványra nézve, a melyet t. barátom Mocsáry Lajos beadott, engedje meg a t. ház, hogy reflectáljak a t. ministerelnök urnák tegnapelőtti előadására és azon előadottakat némi tekintetben rectificáljam. (Halljuk!) Őszintén megvallom, hogy azt éppen nem szeretem, hogy mindannyiszor, valahányszor a tisztelt minister úrról van szó, a helyett, hogy az előadottakra feleljen, elhagyja a termet és nem akarja belátni azt, hogy az ellenzéknek igaza van, még akkor is, ha csakis egyszerű tényekről van szó. Ámbár a t. ministerelnök ur most sincs jelen, mégis kénytelen vagyok e tárgyban nézeteimet elmondani. (Halljuk!) A t. minister urnák a tüntetések iránt máskor más nézete volt, mint most. Nagyon jól visszaemlékszem az 1872. évre. Mi volt akkor az eset? Akkor éppen olyan joggal, mint a t. ministerelnök ur is a múltkori adatokra hivatkozott, szintén adatokra lehetett hivatkozni és talán nagyobb jóhiszeműséggel. Ki volt az, ki 1872ben azon összegyűlt küldöttségeknek, kik fáklyásmenetet rendeztek, azt monda : „csak kiáltsatok minél jobban: Éljen Kossuth, hadd haliassék át Budára a koronás főhöz is." Akkor más nézetben volt, mint most. Mert, mi történt most a tüntetések első napján? Sem ablak beverés, sem nagyobb zajongás nem volt, csak azt kiáltották: „Éljen Verhovay!" s ez fájt nagyon a rendőrségnek ? De nem akarok hosszasabban időzni e mellett; nehéz az embernek érzelmeit elfojtani, melyek az ily igazságtalanságra való megemlékezésnél belőle kitörnek, csupán a tényekre szorítkozom tehát. (Halljuk!) Én tudva azt, hogy a főkapitány másképen fogja informálni a minister urat, mint a hogy a dolgok történtek, megmondtam a fő-