Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

258 196- ^szagos ülés január 28. 18S0. sára és helyreállítására vonatkozó intézkedéseket megtenni. {Helyeslés a baloldalon.) Minden egyéb, bármily jó szándékkal, bármily magas állású hivatalnok által történt beavatkozás, elvileg nem felel meg a helyes szempontoknak; gyakorlatilag pedig, méltóztassanak meggondolni, hova vezetne az, hogy ha nem csak egy közeg, de számos, esetleg egymásnak tudta nélkül, egymástól függetlenül ki ide, ki amoda rendelhetné a katonaságot, nem teimé-e egy teljes lehetetlenséggé a rend hatályos helyreállítását? Ez szerintem azon elvi kiindulási pont, melyet senki kétségbe nem vonhat. És nem tagadhatom, hogy ezen szempontnak, az általam említett esetben, teljesen eiég téve nem volt. Mégis nem szándékozom e részben megrovást indítványozni. Indokom erre kettő. Első a következő : Ha én az említett eljárásnál nyomát láttam volna oly szándéknak, magát ezen elvi szempontokon túl tenni, akkor a megrovást szükségesnek látnám. De én ennek éppen ellenkezőjét látom. Én az esemény azon lefolyásából, melyet a t. ministerelnök ur ecsetelt, a közbenjártak mindegyike részéről, de különösen a katonai térparancsnok részéről azt a jóhiszemű törekvést látom, hogy egy, bár tévesen critieusnak vélt helyzet követelményei és az előbb említett szabály, mely tudtommal a katonai reglement-ban is bennfoglaltatik, összeegyeztessenek. Ez az egyik szempont, a mely miatt nem akarom e tekintetben a háznak direct határozatát provocálni. A másik az, mert a competentiáknak itt előfordult nem teljes megtartása magyarázatát és némileg mentségét is leli azon általános zűrzavarban, a vezetésnek azon teljes hiányában, hogy ne mondjam, azon általános fejetlenségben, mely a zavargásnak napjain kezdettől végig átvonul, (ügy van ! balfelöl.) És én a háznak kijelentésében, melyekkel saját méltósága fenntartása szempontjából igen fukarnak kell lennie, a felelősséget és a kimondandó megrovásnak súlypontját nem a fejetlenségből kifolyt egyes tünetekre, hanem magában a központi vezetésben tapasztalt gyámoltalanságokra vélem helyezendőnek. {Helyeslés bal felöl.) Ennyit t. ház és ennél többet nem, a zavargások alkalmából fölmerült egyes incidensekre nézve. Á másik szempont, melyből tárgyalni kívánom a t. ministerelnök ur jelentését, azon általános kép felismerése és ecsetelése, melyet a hatóságok eljárására nézve abból nyerünk. T. ház! Nem keresem arra az alkalmat, hogy éppen egy ily incidens alkalmából, a rend fenntartására hivatott hatóságokat gáncsoljam. De lehetetlen ezt elkerülni, midőn látjuk, hogy egy tisztán loealizált utczai zavargással 6 napon át nem birt a hatóság, hogy az aztán megszűnt tulajdonképen önmagától és nem a hatósági intézkedések folytán. Mert, a mint ismétlődött hat napon át, úgy a hatóságok miatt akár ismétlődhetett volna a hetediken is. {Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Ezt, t. ház, a ministerelnök ur szóbeli előadásának mindeu egyes alineajából be is bizonyítom. Mert, midőn a t. ministerelnök ur napról napra pragmaticus históriáját adja elő a történteknek, minden egyes napnak története igy kezdődik: 11-én, 12-én ekkor és akkor gyűlt össze a tömeg itt és ott; ekkor a rendőrségszükségesnek látta ezeket és azokat a teendőket. 13-án a tömeg már, 6, vagy nem tudom hány órakor gyűlt össze itt vagy ott; ekkor a rendőrség szükségesnek látta ezen és azon intézkedést. Csak az 5-ik napon mondja a ministerelnök ur, hogy jutott eszébe a hatóságnak a fölött elmélkedni, nem volna-e czélszerű már eleve oly intézkedéseket tenni, {Derültség balfelöl.) a melynek megtétele folytán a zavargás, a csoportosulás egyáltalában lehetetlen legyen. {Derültség balfelöl.) Arra tehát, t. ház, hogy a rendőri hatalomnak ugyanaz is a feladata: a rendet, ha az megbomlott, helyreállítani; de első sorban az a kötelessége: megakadályozni azt, hogy a rend meg zavartassák, erre csak a zavargások ötödik napján jutott a hatóság. {Tetszés balról.) És t. ház, ha már a rendőrség közvetlen vezetésében a kellő tájékozottságnak és a kellő előrelátásnak hiánya volt észlelhető, van egy tényező, ebben az országban, a melynek nyomát a lefolyt eseményeknek egész lánczolatán sehol sem találjuk; a melyről azt, hogy gondolt, vagy akart, vagy tett-e valamit, nem tudjuk; a melynek hire sincsen: és ez a magyar kormány, a magyar belügyminister. {ügy van! a baloldalon.) Hogy magyar ministerelnök van, azt mi, a kik a delegátióban, Bécsben, voltunk, tudtuk, mert őt láttuk; {Mozgás jobbfelöl) de hogy magyar belügyminister van-e, azt Budapesten, a ki emlékezet utján nem tudta, a zavargások napjain lefolyt eseményekből és tett intézkedésekből még csak nem is sejthette, {ügy van! bal/elöl^) És azon a napon, midőn a hatóságnak eszébe jutott, hogy jó lesz praeventiv intézkedédéseket is tenni a rend fenntartására, hogyan és miképen tette meg azokat? Már az előző napon, a tömeg nem csupán a hatvani utczában, a kaszinó előtt zavargott, hanem a kerepesi útra is kiterjesztvén működését — s ez szerintem a lefolyt zavargások legcsúnyább vonása — a betegek menhelye, a Rókus korház előtt zavargóit és verte be az ablakokat. Ez megtörtént a negyedik napon. Ha ekkor az ötödik napon a hatóságnak eszébe jutott praeventiv intézkedéseket tenni, tudván, hogy most már a zavargá-