Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

196. országos ülés jannár 28. 1880. 257 és az én hangom soha sem fog csatlakozni azoké hoz, a kik ily zavargások előidézésére czélzó izgatásokat takargatni, vagy mentegetni igyekeznének. [Helyeslés balfelől.) Azon egyetlen szempontot mellőzve, a melyből kiindulva, mélyebbre ható fontosságot tulajdoníthatnék e tárgynak, előttem az semmi más, mint egy triviális, polícziális incidens, (Helyeslés balfelöl) egy utczai kraval, a mely első csiráiban csekély volt, a mely a hatóságoknak szánalomra méltó gyámoltalansága által uagygyá fejlődött [Igaz! Ugy van! balfelöl) és hosszú időtartamra kiterjeszkedett; a melynek áldozatául esett emberéletek és emberek által szenvedett sérülések, bizonyára mindnyájunkban emberbaráti részvétet ébresztenek fel, de a mely társadalmi és állami fontosságát tekintve, csakugyan nem egyéb, mint ezt már előzetesen jeleztem: egy köznapi, triviális, polícziális incidens. (Ugy van! balfelől.) Mint ilyennel akarok ezzel foglalkozni és nem akarom felvetni azon kérdéseket, a melyeket föl kellend vetnem akkor, midőn a kormánytól számot fogunk kérni, hogy mit csinált Magyarországból, mert ma egyszerűen csak azt kérdezzük tőle, hogy mit csinált az utczai kravallal szemben? (Élénk tetszés balfelől.) Ebből a szempontból fogva fel és szándékozván megbeszélni a dolgot, én, t. ház, egyenesen csak a t. ministerelnök urnák szóbeli előterjesztéséhez fűzöm észrevételeimet, a mely előterjesztést hivatalos jelentésnek veszek és a melyre, mint ilyenre hivatkozom. (Halljuk!) Ezen előterjesztés tartalmában két dolgot különböztetek meg: azon észrevételeket, a melyek a rendzavarás alkalmából előfordult egyes túlkapásokra és szabálytalanságokra vonatkoznak; és azon általános képet, a melyet a hatóságok eljárásáról ezen jelentésből levontam. A mi az egyes hatósági közegek által elkövetett és a t. ministerelnök nr által is említett szükségtelen erőszakoskodásokat illeti, én, t. ház, belenyugszom abba, a mit a ministerelnök ur erre nézve mondott, hogy az illetékes hatóságok szigorú vizsgálatot fognak eszközölni és a mennyiben valaki bűnösnek bizonyult, az iránt maga rendje és módja szerint fognak eljárni. És megnyugszom abban is és helyeslem azt is, hogy ezen vizsgálatot ki kell terjeszteni azokra, a kik a rendzavarásoknak közvetlen okozói voltak és hogy ezekkel szemben is, az igazság minden irányban teljesíttessék. (Helyeslés a baloldalon.) Erre nézve tehát e t. ház által egyebet kimondandónak nem tartok, mint elvárását annak, hogy mindkét irányban a szoros vizsgálat és a szigorú igazság teljes mértékben csakugyan teljesíttetni fog. (Helyeslés a baloldalon.) De hozzátenni kívánok még egyet. (Halljuk!) Egyes kihágások, álljanak azok akár törvénytelen izgatásban, akár valamely hatósági közeg túlkapásában, első sorban igaz, hogy az illetők magánvétségét képezik; de midőn rendzavarások fordulnak elő, birnak bizonyos irányban közérdekkel is; mert közérdekkel bir az, hogy minő forrongó elemek léteznek esetleg a mi társadalmunkban és közérdekkel bir annak constatálása, minő rendőrségünk van, mennyiben bizhatunk meg közegeink eljárásában, tapintatosságában. (Ugy van! balfelöl.) És miután az egyes esetekre vonatkozó vizsgálat ezen két kérdést is fel fogja deríteni, mely közérdekű és melyről a háznak tudomást szerezni nem csak joga, hanem kötelessége is: óhajtom, hogy az illetékes hatóság által eszközölt vizsgálat eredményéről a háznak jelentés tétessék. (Helyeslés balfelöl.) Csak egy incidens van a ministerelnök ur előadásának ezen részében, melyet hallgatással nem mellőzhetek. (Halljuk!) Ez a katonaság beavatkozásának azon esete, mely a honvédelmi ministerium t. államtitkárjának közbenjárulásával történt. (Halljuk!) T. ház! Én erre nézve teljes higgadtsággal el akarom mondani objectiv nézetemet. (Halljuk!) Ez pedig abban áll, hogy helyesnek és helyeselhetőnek ezen eljárás nem mondható. (Ugy van! a baloldalon.) Igenis, tudom igen jól, fordulhatnak elő rendzavarás! esetek, midőn a polgári hatóság a rend helyreállítása végett, a katonai erőt igénybe venni nem csak jogosítva, de kötelezve is van; de ilyenkor két szempontot tartok szükségképen fenntartandóknak. Az egyik az, hogy az ily eljárás a valódi szükség eseteire szorittassék, a másik az, hogy a katonai erő csak, mint a rend helyreállításának eszköze alkalmaztassék; de a rend helyreállítására czélzó intézkedések vezetését a polgári hatóság kezeiből soha ki ne bocsássa. (Helyeslés a baloldalon.) Az elsőt, t. i. csak a szükség esetében való alkalmazást szem előtt tartandónak vélem már magában a katonaságnak érdekében is, melynek tekintélye rendőri szolgálatra való igen gyakori alkalmaztatás által, semmi esetre sem növekedik. (Ugy van! a baloldalon.) A másikat, azt t. L, hogy a vezetést a polgári hatóság kezeiből ki ne bocsássa, szükségesnek tartom azért, hogy még oly esetben is, midőn a felmerült rendkívüli körülmények bizonyos discretionarius hatalmat szükségessé tesznek, meg legyen azon correctivum, mely a rendelkező hatóságnak utólagos felelősségében áll. (Helyeslés balfelől.) Ez a polgári szabadságnak ily esetekben egyetlen biztosítéka. E két szempont alkalmazása pedig múlhatatlanul megkívánja azt, hogy csak azon hatósági közeg és kizárólag csak az rendelkezhessék a katonaság kirendelése és alkalmazása iránt, a kinek hivatása a rend fenntartá-