Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-196

256 196, országos ülés január 28. 1880. is a színházból haza oszló közönséget megrohanni és marczangolni. Szerintem tökéletesen elégséges lett volna, ha a rendőrség megszállja a tüntetés színhelyének környékét s onnan távol tartja a tüntetőket. Lehet, hogy egy darabig a zárvonalon kivül még gyülekezett és kiabált volna a nép s azután megunváu a mulatságot, szépen haza oszlott volna. De éppen a távol tartózkodók megrohanása, követése, bántalmazása és brutális kihívása okozta a minduntalan megújuló csoportosulásokat s azoknak a következő napokon való ismétlését; igen, mert az ököljoggal szemben, az önfenntartási ösztön természetszerűleg és lélektanilag szokta a gyengék és védtelenek összehúzódását előidézni. Az pedig, a mit ministerelnök ur a honvéd államtitkár ur műkedvelői szereplésének mentségére felhozott, az a Hajnaui rémkor iszonyaihoz vezet vissza, hisz abból látjuk, hogy ez a jó ur egyetlen rendőrnek — meg nem bizható s a főkapitány által is desavuált — hazugságára, csupa privát passióból vezette a katonaságot az utált civilekre. Az, hogy ily qualificálhatlan eljárás ministerelnök úrban oly lelkes védő ügyvédre talált, bizonyítja legjellemzőbben, hogy a ministerelnök ur által inaugurált alkotmányosság nem egyéb a leplezett absolutismusnál. Végre ministerelnök ur a cosmopolitismus elleni kifakadása után azon hangzatos frázisban culminált, hogy neki szabad állam kell, de csak ugy, mint magyar állam. Ministerelnök ur erős magyarságát minden alkalommal élesen szokta hangsúlyozni; de aztán tettleg mindent elkövet arra, hogy itt semmiféle állam ne legyen, hogy ez ország pénzügyileg tönkre téve, a nemzet elszegényedve s véderejétől megfosztva, a leselkedő absolutismus könnyű zsákmányává váljék. Ministerelnök ur e tekintetben a legnagyobb cosmopolita, mert a zsarnokság talajának előkészítői a világ minden országában, a rend és szabadság jelszavát hangoztatva, szokták leigázni a népeket; Napóleon is a rend és a szabadság jelszavával s a nagy francziaság hamis ürügye alatt csinálta meg véres államcsinyját; Bismarck is a német egység jelszavával inaugurálta vaskormányát, csakhogy ministerelnök túl tesz rajta is, mert 1861-ben Berlinben nagyon sok ablakot vertek be; de azért ö nem mészároltatta és marczangoltatta a népet: de ministerelnök ur előtt az üveg értékesebb a honpolgárok életénél. A mi pedig a beszéde befejezésében kilátásba helyezett megszorító rendszabályokkal való fenyegetését illeti, azzal ugyan senkit meg nem ijeszt, mert oly rendszabályok és jogmegszorítások nem léteznek, a melyek ministerelnök ur roskadozó hatalmát továbbra is tarthatóvá tennék. Az a vér, a mit ontatott, áthatlan tengert képez ő és a vérig sértett nemzet köztt. őt már rég elitélte és el fogja hagyni azon örökbiró is, kit tegnapelőtt, rá hivatkozva, káromolt. Elfogadom Moesáry határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Apponyi Albert gr.: T. ház! (Halljuk!) Midőn ezen tág körökben nagy érdekeltséget keltett tárgyban felszólalok, megvallom őszintén a t. háznak, hogy sehogy sem birok azon ünnepélyes hangulatra fölemelkedni, mely a t. ministerelnök urnák tegnapelőtti beszédét és különösen annak végpassusait jellemzi. Én, t. ház, megvallom, nem tudom a gyökereiben fenyegetett társadalomnak, a felforgatással fenyegetett magyar államnak azon falra festett rémeit valóknak elismerni. (Helyeslés balfelöl!.) Hogy mit tartok azoknak a kormányelnök által történt falrafestésétől, arra bátor leszek előadásom végén kiterjeszkedni; most csak annyit mondok, hogy én a napirenden levő tárgynak egy, de csakis egy irányban tudnék oly fontosságot és oly horderőt tulajdonítni, hogy az a legemelkedettebb hangulattal, a legbehatóbban és a legnagyobb ünnepélyességgel volna tárgyalandó; és a tárgynak ezen oldala az volna, ha visszamennénk egész azon gyökerekig, ha visszamennénk azon állami és társadalmi életünkben mutatkozó kórtünetekig, melyekre, mint utolsó forrásukra e zavargások, mint sok más symptoma, igen is visszavezetnek; ha visszamennénk azon megingatott bizalomra állami intézményeink és azok kezelésének hatályában, mely előidézte a nem helyeselhető önsegélyeknek azon egész lánczolatát, melynek utolsó szemét ezen utczai zavargások képezték. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, ámbár meggyőződésem az, hogy a háznak ezen állami és társadalmi kórtünetekkel komolyan és behatóan kell foglalkoznia, hogy a magyar nemzet képviseletének, mely a nemzet anyagi erejének és erkölcsi épségének őre, e tárgyat majdan egész kiterjedésében felvetni és azon végig menni, elmulaszthatatlan kötelessége: én nem akarom azt ezzel az incidenssel Összeköttetésbe hozni. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarom összeköttetésbe hozni két okból. Először azért, mert azou symptomák köztt, a melyeket eme mélyen gyökerező bajok feltüntetnek, nem is ezt tartom a legfontosabbnak és legíigyelemre méltóbbnak; másodszor azért, mert még látszatát is kerülni akarom annak, mintha azon mélyebb gyökerek felemlítése által ezen, mindnyájunk által elitéit zavargásokat, midőn magyarázni akarnám, igazolni látszassam. (Helyeslés balfelbí.) Mert erre nézve, tudtommal, az egész félkörön végig menve, nem emelkedett hang, a mely igazoltnak mondta volna, a mely nem helytelenítette volna a külső rendnek felbomlását;