Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

189. országos ülés sittetett, kősziklán fekszik, azon aggodalomra jutottam, vájjon a kőszikla nem megy-e a promontori ágon is keresztül és nem akadályozza-e meg a kimélyedést. Ennélfogva elrendeltem a promontori ágnak tüzetes és sok ezer ponton leendő megvizsgálását, mely munka igen sok összehasonlítást igényelt s tulajdonkép csak ezen esztendő tavaszán fejeztetett be, mintegy 25 kilométer hosszúságban lévén szükséges az észleléteket tétetni. Ezen munkának eredménye az, hogy — meg kell vallanom — azon várakozásnak, melyet ugy a bel-, mint a külföldi szakértők mindig hangoztattak, hogy t. i. az összeszorított Duna, a maga óriási erejével mélyíteni fogja a medret, az eredmény nem felelt meg. (Mozgás.) A promontori ágon mélyítést igen ritka helyen és nagyon esekély mértékben lehet tapasztalni; szélesbítést igenis, de be kell ismernem, hogy a szélesbítés, a veszélyt nemcsak hogy nem hárítja el s javításra nem szolgál, sőt ha túlságig megy, épen veszélyes és ártalmas. Midőn ezen meggyőződésre jutottam, jónak láttam a külföldi szakértőket is, a kik épen az országba jöttek, megkérdezni az iránt, hogy milyen további intézkedések volnának teendők. (Halljuk!) A mi a Duna-szabályozás azon részét illeti, mely contemplálva volt a főváros között az 1870— 1872-iki években, a mely a Duna budapesti részének tulaj dónk épeni szabály oztatásának neveztetik, erre nézve a t. ház tagjai, kétségkiviil olvasták a külföldi szakértők nézeteit. Méltóztatnak látni, hogy mindjárt a bevezetésben a legnagyobb elismerésüket nyilvám'rják a mű felett, azt mondván: „A magyar kormány a Dunán ugy Budapest mentén, mint a felső és alsó környéken jelentékeny munkálatokat hajtatott végre a hajózás megkönnyítésére és a városnak az árvizek elleni megvédésére. Ezen munkálatok együttvéve kitűnő s egy nagy fővároshoz méltó művet képeznek, mely az azt tervező és végrehajtó mérnököknek legnagyobb becsületére válik." (Felkiáltások: Tovább! Tovább!) Nem olvashatom fel az egész jelentést, hisz az a tisztelt képviselő urak közti kiosztatott. Csak azt jegyzem még meg, hogy azután elmondják, hogy tőlem minden irányban és tervre vonatkozólag igen részletes felvilágosításokat kaptak és átmennek az egyes szakaszokra; kifejtik, hogy a Duna-szabályozás Budapest felett a Margitszigetnél helyes volt és jól sikerült; azután elmondják, hogy a Budapest közötti részre nincs szavuk s megjegyzik, hogy helyes volt a kanyarnak vezetése és azután átmennek a tulajdonképeni legveszélyeztetettebb pontra, t. i. az alsó részre. Itt elmondják, hogy a vasúti alsóhidat rövidnek tartják, de azon segíteni nem lehet, mert a költségek nem volnának arányban azon javítással, a mely eszközöltetnék; az pedig, hogy a páriczember 1. 1879. JQ huzam-művön valami változás történjék és esetleg ártéri-hid készíttessék, veszélyesnek tartják. Magam ezt eredetileg is terveztem, mikor a hid elkészülte után az összekötő vasút épült, de akkor a szakértők azt mondották, — mint ezek is — hogy az nem javit a helyzeten, hanem azt veszélyezteti, mert megosztaná a viz erejét. Átmennek azután t. ház, egy különös dologra, t. i. azt mondják, hogy tudják — nem tudom kitől — hogy a promontori •— a mint előbb is mondtam, különben sem kiképzett és rósz ágnak még a nagy viz esetében — ámbár ezt nem mondják — összeszorítása szándékoltatik és hogy ebből származhatik a fővárosra nagy veszedelem. T. ház! Megvallom, nem tudom, a t. szakértők hol vették ezt. En igyekeztem nekik mindennemű adatokat rendelkezésökre adói, de természetesen, minthogy igeu jói tudtam azt, hogy bizonyos féltékenykedés van az iránt, vájjon a szakértők nem fognak-e félrevezettetni azok által, a kik a dolgot csinálták, a mennyire lehetett, igyekeztem tőlük azokat, a kik érdekelve voltak, távol tartani és csak ott adtam fölvilágosítást, a hol azt külön kérték az adatokon kivül, melyek rendelkezésükre állottak. Kénytelen vagyok tehát megjegyezni, hogy én soha életemben sem magánbeszélgetésben, de tervszerüleg sem hallottam oly tervet semmiféle magyar mérnöktől, hogy ezen medernek összeszorítása, a nagy viz esetében is, 250 ölre szándékoltatott volna, sőt ellenkezőleg, ezen ágnak lehető legjobbá tételét czéíozták, hogy az minden akadály nélkül levezethesse a Duna vizét. Pedig, mint említem, a szakértők erre alapítják további nézetüket, a mi bizonyosan onnan támadhatott, hogy azon tervekben, melyek nekik átadattak s melyekhez magyarázat nem adatott, mert a mérnökök a terveket magyarázat nélkül is megértik, azon tervezetekben a kis viz elleni. a viz összetartására szolgáló kőhányások be voltak rajzolva és a melyek csak a nulla felett 9 lábig mentek, mondom, be voltak rajzolva és ugy kell lenni , hogy a szakértő urak ezen kohányásokat gátaknak nézték és gondolták, hogy azoknak mentében fog a szabályozás vitetni. Pedig tudhatták volna, hogy ez nem lehetséges dolog, a mennyiben erre azután iszonyú nagy költségek kellenének, hogy ez keresztül vitessék. Mert hiszen ezt tulajdonképen, a mint ők is mondják, egészen le kellene vinni a sziget alsó végéig, a mi 58 kilométer, vagy legalább annyira kellene vinni, hogy Ercsin alul érjen, a mi körülbelül 28 — 29 kilométert tenne. De ez a munka oly összeget igényel, a mi nem egy terv változtatásával jár; mert azonkívül, hogy ez nagyon sokba kerül, erre külön törvény szükséges, erre pedig előkészületek, tervezetek kellenének, a mire nézve semmi sem történt meg s a mire