Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-195
195. országos ülés január 26. 1880. 245 gyalás végett, a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, a t. ház tagjai köztt szét fog osztatni és tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend: Mocsáry Lajos képviselő ur által f. hó 22-én beadott indítványnak tárgyalása. Mocsáry Lajos: T. ház! Midőn a házszabályok utasítása értelmében, nekem vált feladatommá e tárgyban először szót emelnem, megvallom, ugyanazon helyzetben érzem magamat, melyben voltam a múlt pénteki ülés alkalmával, midőn feladatom volt indítványomat indokolni ; ugyanazon helyzetben vagyok — mondom, — mert azoknak újra elmondásával, a miket a legelső alkalommal felsorolni szerencsém volt, a t. ház türelmét fárasztani nem akarom. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy mégis egynehány rövid szóval bátor legyek a t. ház figyelmét indítványomnak főbb momentumaira irányozni. (Halljuk! Halljuk!) En szükségesnek tartottam vizsgálatot annak kiderítésére, hogy voltaképen ki volt okozója azon erőszakoskodásoknak, azon egyrészről czélellenes, másrészről a közönség, a honpolgárokra a legnagyobb mértékben sérelmes eljárásnak, mely az utóbbi zavargások alkalmával, a rendőrség részéről tapasztaltatott. Mondtam azt, hogy lehetősége forog fenn annak, hogy azon czélszerűtlen, helytelen eljárás végokai, magára a kormányra vezethetők vissza; arra, hogy a rendőrség a kormánytól kapott akár ez alkalomra különös utasítást, akár általános utasításokat hasonló esetekben eljárására nézve, minélfogva ezen eljárásért magát a kormányt kellene felelőssé tenni. És miután egyáltalában nem lehet követelni azt, hogy a kormány önmaga ellen rendeljen el vizsgálatot és maga irányozza annak terjedelmét és minőségét, akként, hogy az eredmény saját vád alá helyeztetésének is alapját képezhesse, miután én ezt, egyenesen kimondva, képtelenségnek tartanám, mulhatlanul szükségesnek véltem egy parlamenti vizsgálat elrendelését indítványozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szükségesnek tartottam továbbá a vizsgálatot azon nagyfontosságú körülményre nézve is, melyre nézve pedig alig foroghat fenn kétség, t. i. hogy a lefolyt zavargások alkalmával a katonaság, a nélkül, hogy az illetékes polgári hatóság által vétetett volna igénybe, önhatalmúlag intézkedett. Szükségesnek tartom erre nézve is a parlamenti vizsgálat elrendelését mindenekelőtt azért, mert azt hiszem, hogy egyrészt a parlament tekintélye, másrészt pedig a publicitás azon foka, mely a parlamenti bizottság eljárásával mindenesetre össze van kötve, sokkal nagyobb biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vizsgálatnak kellő eredménye legyen. Mert a vizsgálatnak ily módon való megejtése által a dolgot elsimítani, elesinálni sokkal nehezebb, mintha a vizsgálat más utón ejtetik meg. De szükséges ebben a tekintetben is a parlamenti vizsgálat azért, mert itt is közbejátszhatik a ministeri felelősség. Meglehet ugyanis, hogy a kormány elmulasztotta a katonaságot ezen alkalommal visszatartóztatni attól, hogy Önhatalmúlag intézkedjék. De meglehet az is, hogy a kormány oka ennek, mert talán olyan állást foglalt el szemben a katonasággal, hogy ezen katonaság nem tanulta meg kellőleg tisztelni ezen ország önállóságát és az itt fennálló alkotmányos, törvényes rendet. Ezek azon tárgyak, melyekre nézve a vizsgálatot szükségesnek tartottam, ezek főleg azon indokok, melyeknél fogva a vizsgálatot a képviselőház által kiküldendő bizottság által kívántam eszközöltetni. Mindezek ellenében az óta, hogy ezeket minap elmondani szerencsém volt, a t. házban egyáltalán nem tétetett még semmi észrevétel, nem mondatott czáfolat indítványomra nézve, kivéve azon rövid megjegyzést, melyet a t. belügyminister ur minapi rövid felszólalásában tenni méltóztatott. Ázt mondotta ugyanis, hogy „egy oly határozati javaslatnak, minő a t. képviselő ur által beterjesztetett, elfogadása a parlamentáris rendszer keretében meg nem fér". Hogy miért nem fér meg, azt a t. minister ur nem mondta. Én tehát ezen állítással szemben most nem tehetek egyebet, minthogy kifejezzem azon nézetemet, miszerint egy ily állítás nem fór meg az alkotmányossághoz ragaszkodó férfiú gondolkozásának, fogalmainak keretében. (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Elvárom azonban, miként fogja a t. minister ur igazolni állítását, s erre; valamint mindazokra, a mik indokaim ellen a t. házban egy, vagy más részről netán föl fognak hozatni, bátor leszek megtenni észrevételeimet akkor, midőn a házszabályok 143. §-ának értelmében, ha szükségesnek fogom találni, a végszó jogával fogok élni. Addig is bátor vagyok indítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk heyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt teljes tárgyilagossággal elő kívánnám adni a kezeimnél levő hivatalos adatok alapján a történteket, melyekre Mocsáry képviselő ur indítványa vonatkozik, szükségesnek tartom, különösen mai felszólalása folytán, hogy pár szóval nyilatkozzam indítványáról magáról. (Halljuk!) A t. képviselő ur mai indokolásában felhozottakra, arra, a mi pl. a katonaság önhatalmú eljárását, a mi a rendŐrségnek nem igazolt szigorát illeti: a felelet, úgy hiszem, benne lesz azon előadásban, melyet, 32*
