Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-195

246 1!>5. országos ülés január 26. 1880. mint mondám, a történtekről egész tárgyilagosan tartani fogok. De azt monda a képviselő ur, hogy múltkori felszólalásomban nem mondottam meg, hogy miért nem tartom indítványát a parlamenfarismus keretében elfogadhatónak. Erre kívánom igen röviden megjegyezni azt, hogy nem tartom elfogadhatónak azért, mert a parlamenti rendszer szerint, mint általában minden alkotmányos rendszer szerint, a különböző hatóságoknak megvannak különböző jogköreik. Ezen jogköröknek egy kézben való egyesítése nem egyezik meg a parlamentarismussal és általában az alkotmányossággal. Egyes esetekben vizsgálatok tartása illeti némely részben a közigazgatást, legtöbb esetben illeti, a minden befolyástól függetlenné és elrnozdíthatatlanná tett birót. Ennek functiójába, az alkotmány osság felforgatása nélkül, maga a törvényhozás sem vághat. [Helyeslés jobb/elől.) A törvényhozást illeti igenis megítélni a kormánynak magának, mint ilyennek eljárását általános szempontokból, elitélni vagy helyeselni ezen eljárást. De nem illetheti meg egyes concrét utczai esetek megvizsgálását, magához ragadni a birótól. {Klénk helyeslés jobb felöl.) Ez az, a miért én a képviselő ur indítványát az alkotmányosság keretében elfogadhatónak nem tartom. A mi, t. ház, magukat az eseményeket illeti, hiszen körülbelül csak meg kell tisztítani a különböző commentároktól az egyes hírlapok leírásait és az események képe előttünk van. Folyó hó 11-én történt a hatvani utezában a nemzeti kaszinó előtt az első csoportosulás. Midőn némileg nagyobb lett a tömeg, a rendőrség kötelességének tartotta figyelmeztetni, hogy a kiabálásokkal, a nemzeti kaszinó iránti insultusokkal és némi narancsokkal eszközölt tréfákkal hagyjanak fel. Ez nem sikerült. Sőt hivatalos adatok szerint, Hermán Ottó képviselő ur kifejezte a nép előtt azon nézetét, hogy „minél szebben, anuál jobb", hogy kiáltsanak minél jobban. (Halljuk!) A rendőrség felszólítására az illetők el nem oszolván s miután a főkapitánynak egy kérdésre adott azon válaszára, hogy esetleg, ha szükség lenne, katonaság is fog alkalmaztatni, ismét kifejezést adott a képviselő ur azon nézetének, — a melyet, hogy melyik ország tapasztalatából vett, nem tudom — hogy a rend helyreállítására katonaságot alkotmányos országban soha és semmi viszonyok köztt nem szabad alkalmazni; mondom, miután ezek megtörténtek, a főkapitány nagyobb zavaroktól tartva, csekély katonai erőt hitt a hely színére; hítta ezt pedig akkor, mikor a széputezában már egynehányan a tömeg közül, köveket szedtek volt össze, melyeket azonban a rendőrség tőíök még idejében elvett. Midőn a katonaság megjelent — nem akarok a dolgoknak színészi leírásába bocsátkozni s csak azt mondom, ami a dolgokra tartozik — ugyanazon képviselő ur s — legalább a hivatalos jelentések szerint — Szalay Imre képviselő ur is, felszólították a kapitányt, hogy a katonaságot rendelje el; ők, — nem tudom, éppen jót állottak-e, vagy meggyőződésüket fejezték-e ki, — hogy ha ezt megteszi, akkor az összegyűlt nép, minden további excessus nélkül hasonlag el fog távozni. Erre a főkapitány a katonaságot a hely színéről elrendelte. A képviselő urak el is távoztak a mint tudom; a néptömeg azonban ott maradt; de midőn akkor ismét Hoitsy Pál — ugy hiszem, városi ipariskolai tanár ur és egyik lapnak munkatársa — azt monda, hogy azért nem távoznak el, mert a kapitány a katonaságot csak a szomszéd utczába küldötte, ez még azt is megtette, hogy az illető tisztet felszólította rá és az, csakugyan a katonasággal a kaszárnyába be is ment és nagyobb baj, avagy kártétel nélkül csakugyan egy idő múlva, a tömeg is szétoszlott. Ez a 11-iki események rövid leírása. 12-én volt tüntetés, de az kisebbszeríí volt. Némi zaj és lárma után a tömeg csakugyan eloszlott, a nélkül, hogy akár a rendőrségnek, akár a katonaságnak beavatkoznia kellett volna. 13-án már az esti órákban megkezdődött a csoportosulás; egyesek, kik a kaszinóba mentek, feltartóztattattak, bántalmaztattak s végre megkezdődött a dobálás, előbb pénznemekkel, majd kövekked, majd vasszerszámokkal, utoljára pedig meglehetősen nagy súlyú vasdarabokkal. Ezen dobáíások folytán a kaszinó ablakai természetesen bezúzattak. Dobáítatott a rendőrség is, ugy, hogy 10 óra tájban már nyolez rendőri közeg és egy rendőri tisztviselő lett nagyobb mérvben megsérültén, a helyszínéről eltávolítva. Ekkor a megérkezett lovas rendőrség, a hatvani utczából kiszorította a tömeget; de az a kerepesi utón megállva, a lovas rendőrséget is hajigálta kövekkel. Midőn mindez megtörtént, lett igénybe véve a főkapitány által a katonaság s jelent meg a helyszínén mindössze két zászlóalj, a mi közben már a tömeg a kerepesi utón a légszeszlámpákat is összetörte, ottan sötétséget idézett elő, a katonaságot pedig „le a katonákkal le a kutyákkal" kiáltásokkal fogadta s ugyancsak kővel dobálta. Erre a katonaság szuronyait feltűzvén, a népet, miután a felszólításnak nem engedett, szuronynyal eltávozásra szorította. Hogy mily brutális eljárás mellett, igazolja az, hogy ezen a napon, bárha a meglehetős nagy számú tömeg több izben megállott a katonaság előtt, mindössze két oly sérülési eset fordult elő, hogy az illetőket, a kik el nem távoztak, ápolás végett a kórházba kellett szállítani. Ez a 13-iki napnak lefolyása; mert éjfél után 1 — 2 óra tájban, a tömeg ismét eloszlott. í 4-én a rendőrség már jókor ügyelni kivan-