Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

18 189. országos ülés deczember 1. 1879. tudták egyenlíteni a dolgot, hogy mindig egyetértésre jutottak. {Derültség a baloldalon^ Én tehát a tapasztalásból mondhatom, hogy a Dunaszabályozásra nézve, a főelvek tekintetében, — bár a részletek iránt voltak eltérések, — egy nézet uralkodott, mely basiroztatott arra, hogy Budapestet nem kell félteni a nagy vizektől, hanem a jégdugulásoktól; kell tehát oly medret csinálni, mely ezt megakadályozza s akkor Budapest biztos lehet. Azután arra nézve, hogy miként viendő az keresztül, az előttem ismeretes előterjesztések szerint oda ment ki a vélemény, hogy nincs más biztos orvosság, mint az, hogy a Dunát Budapestnél, illetve azon alól, ezentúl szükséges lesz egy mederbe szorítani, ezen medret rendezni és hogy ott ez által az elfajulást, melyet állítólag a soroksári ág okozott, meg kell szüntetni. Ezek voltak t. képviselőház, a szabályozás előzményei. Ezen alapon foganatosíttatott a szabályozás 1870., 1871., 1872. és 1878-ban és folytattatott 1874. és 1875-ben, ezen terv alapján, a nélkül, hogy szükséges lett volna e részben valamely új megállapodást létesítem, mert a munka akkor már ezen alapon folyt. Igen nagy aggodalomra szolgáltat okot a főváros lakosságában és a külföldi szakértők irata is némi tekintetben nyilvánítja ezen véleményt, hogy a vasúti hid rövid és hogy ennek következtében a meder ott nem olyan, a milyennek lennie kellene. Igen sajátságos dolog ez, t. ház! Valahány ide vonatkozó iratot, tervet, számítást a régibb és újabb időkből erre vonatkozólag láttam, mind egyetértve határozottan ugyanazon normál szabványos szélességet adja a Dunának azon a ponton, a milyen szélességben a hid tényleg épült. Már a legrégibb tervekben találni azt, hogy a lánczhid szabványos szelvénye az, a mely tulajdonképen elégségesnek bizonyiüt a főváros köztti jégdugulás megakadályozására. A lánczhid szélessége tehát az a szélesség, mely itt a jégdugalásokat megakadályoztatja. Már pedig azon pontnál, a hol a vasúti hid fekszik, ugyanazon szélesség van és magának a hidnak szélessége is ugyanaz. Ha méltóztatnak összehasonlítani a Mihalikféle terveket, melyek 1870-ben terjesztettek elő, aa 1872-ki tervekkel, látható, hogy azon pont, a lánczhidéval ugyanazon szélességben állapíttatott meg és 1873-ban ugyanazon szélességben való keresztülvitel kötelezettsége adatott ki a hídépítésre Cail et Comp párisi czégnek, ugy, hogy midőn a ministerium vezetését átvettem, az épitésnek 55%-a már megtörtént, a mennyiben csak a felső művek voltak még hátra s igy ez is az előbbi időből való; de a szélessége, minden szakértő véleménye szerint, ugyanazon szabvány szerint állap irtatott meg. Meg kell még egyet érintenem, t. ház, mielőtt magára az interpellatióra áttérnék. Méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy az 1876-iki árviz alkalmával, a fővárosban erősen nyilvánult azon óhaj, hogy a soroksári zárgát vágassák ki. Tüzetesen foglalkoztam ezen kérdéssel és vizsgáltam, vájjon lehetne-e ezzel a fővárosnak lényeges könnyebbséget okozni az esetre, ha a veszély még nagyobbra nőne. Az ezelőtti iratok, tervek és adatok ezen zárgátat valamennyien szükségesnek jelezték. E részben nincs eltérés a kül- és belföldi mérnökök véleményei köztt, melyeket olvastam s tudtommal azok köztt, melyek hivatalbeli elődőimnek beterjesztettek, nem létezik egy vélemény sem, mely azt mondta volna, hogy a soroksári zárgátat nem kell felállítani; hanem mind mulhatlanul szükségesnek nyilvánította azért, hogy általa a víz egy mederbe szoríttassák. A vélemények tünetesen foglalkoznak ezzel és a külföldi szakértők is azt mondják, hogy a soroksári zárgát felállítása által megakadályozott vízfolyás a soroksári ágon, azt fogja okozni, hogy a másik, t. i. a promontori ág okvetlenül mélyittetni fog és olyanná fog képeztetni, hogy a Duna befogadására elegendő legyen. És ha a promontori . ág valóban olyanná képeztetik, hogy a Duna befogadására elégséges, akkor áll be azután az az eset, mikor a Duna-szabályozás teljesen meg fog felelni annak, hogy minden efelé veszély elhárítva legyen. Én tehát 1876-ban, midőn ezen óhajtás nyilvánult, a kérdéssel tüzetesen foglalkozván, elővettem előtti adatokat és azt találtam, hogy ezen zárgátat, mint conditió sine qua nont tekintette minden az előtti mérnöki terv arra nézve, hogy a Duna-szabályozás keresztülvitessék azon számítással, hogy igy fog a másik meder kiképződni. Arra nézve, hogy vájjon tényleg és valósággal a promontori ág miként képezte ki magát, kellő adatok nem voltak meg, mert hiszen a zárgát 1873-ban záratván el, hivatalba lépésem előtt alig volt alkalom és mód arra nézve, hogy az eredményt valamikép meg lehessen állapítani, mert erre kissé több idő kell. Erre nézve tehát homályban tapogatóztunk. Azonban, igen nagy remény volt arra, hogy a nagy viz, különösen a 76-iki, eszközölni fogja a promontori Dunaágnak ilynemű kimélyítését. 1876-ban az árviz elvonulása után, különösen az itteni helyzetet geológiai tekintetben ia szemügyre kívánván venni, magam is igyekeztem magamnak tájékozást szerezni. Azon aggodalom támadt bennem, tekintettel arra, miszerint a Gellért-hegy valóságos sziklákból áll, hogy Kőbánya, mely a másik oldalon fekszik, hasonlag kősziklákat mutat fel és tekintettel arra, hogy a soroksári ágban, mely a promontori ágon túl fekszik, maga azon zárgát is, mely ott léte-