Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

1<9. országos ülés deezeniber 1. 1879. ^7 ház azokat a ministerium előterjesztése alapján tudomásul vévén, keresztülvitelükre a meghatalmazást megadta azon kijelentéssel, hogy : „ha a munka folyamában a tervben, a szabályozás lényegét nem érintő módosítások szüksége mutatkoznék, azokat a kormány saját hatáskörében és belátása szerint elrendelhesse." Ezen tervek képezték azután az itteni Dunaszabályozás alapját, mely tervek véglegesen el is fogadtattak. Ezen, tervekben meg volt határozva, először a fővárosi Duna mentén, a Margitsziget mellett levő és itt a főváros közötti Dunarésznek mikénti szabályozása és meg volt határozva, a fővároson alul levő legveszélyesebb résznek szabályozása is, a mely tulaj donképen jelenleg a legfőbb oka az aggodalmaknak, melyek e tekintetben felmerülnek. És pedig nem úgy volt ugyan azon terv megállapítva, a mint a munkálat tényleg azután keresztülvitetett, de azt is meg fogom mondani, hogy miért vitetett máskép keresztül, hanem a princípium tulajdonképen ugyanaz volt, bár más kanyarral és ámbár nem ott volt eredetileg tervezve, a hol jelenleg a soroksári gát van, hanem valamivel azon alól vitetett keresztül a munkálat. Mondom, 1870-ben állapíttatott meg valóságosan a később keresztülvitt tervnek lényege, azon akkori terv pedig állapíttatott az azelőtti tervekre, az akkor a ministeriumban, sőt gondolom azon kívül is levő, de ismeretes műszaki tekintélyek nézeteinek meghallgatásával, a kik az országban voltak és állapíttatott azonkívül még Engerth és Wex külföldről ide behívott igen kitűnő szakértő urak véleményére. Tehát oly retortákon ment keresztül, ä minél már nagyobbat alig lehet kívánni, valamely ügynek keresztülvitelére. Malmost érintettem az imént, hogy a jelenleg keresztülvitt terv, az eredetileg megállapított tervtől némileg eltér. 1870 után mindjárt támadtak kételyek azon eredeti terv némi módosításai iránt; nevezetesen sokan voltak, a kik azt mondták, hogy az eredeti terv szerint, a Margitsziget mentén a Duna nem helyesen lesz szabályozva, mert azt mondták, nem czélszerü, hogy a budai ágon menjen a nagyobb része a víznek és a pesti ágon a kevesebb, mert ez iszapolást fog okozni és a kereskedelemnek is hátrányára lesz. E felett mindjárt keletkeztek kételyek, de másrészről a főváros közötti Dunának azon eredeti szabályozásban meghatározott meder menetére nézve, ismét véleményeltérések voltak, a menynyiben ugyanis, az eredeti terv szerint, a Duna medre a maga legmélyebb pontjairól eltolatott volna olyan helyekre, a hol a meder igen csekély, a mi igen nagy költségeket igényelt volna; mig mások véleménye szerint, sokkal czélszerűbb lett volna a meder természetes menetét kisérve, azt használni fel. Ez volt a második KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. IX. KÖTET. kérdés. A harmadik pedig volt az, hogy azt mondták némelyek, hogy azon kanyar, a mely a jeleidegi vasúti hídnál létezik, nem helyes úgy, mint az eredeti tervben van s hogy kissé más radiussal kell azt csinálni; különösen, hogy nem helyes, hogy a zárgát mindjárt a Duna mellett létesíttetik, hanem azt olcsóbban és jobban lehet létesíteni, hogy ha ott, egy nem teljes zárgát állíttatik s a valóságos zárgát hátrább, mintegy ezerhatszáz öllel, hol a sziklatalajon biztos alapja van, fog létesíttetni. És így ezen két vélemény közit már akkor is viták támadtak. 1872-ben ismét a behívott külföldi szakértők véleménye alapján, ezen második vélemény fogadtatott el és terjesztetett be a képviselőház elé akkori hivatali elődöm által, ámbár, mint az imént felolvasni bátor voltam, a ház a ministeriumot annak idején felhatalmazta, hogy változtatásokat eszközölj en, ő nézetem szerint is igen helyesen, nem tartotta magát felhatalmazottnak arra, hogy ilyen lényeges eltéréseket létesítsen az eredeti tervtől és így ez iránt beterjesztette 1872-ben jelentését a képviselőháznak, melyhez a tervek is csatolva vannak és a mely jelentéshez mellékelve voltak az akkor ismét behívott szakértők véleményei, különösen Dalmana hamburgi, Lallaune párisi és Coumes hasonlóan párisi igen tekintélyes mérnök urak véleménye, a kik e tekintetben a maguk véleményét irásilag, mint a képviselőház levéltárában meglévő példányok tanúsítják, beterjesztették. Ezek alapján a képviselőház tudomásul vette azt, hogy mily módosítások tétessenek a terveken, mert a szakértők is tüzetesen nyilatkoztak azok iránt és czélszerübb éknek nyilatkoztatták az új terveket, mint voltak az előbbiek, anélkül, hogy a principialis kérdés, vagyis a szabályozás elve módosíttatott volna. Ha ezeket az előterjesztéseket, a melyeket ugy a Grorové István akkori minister ur által beterjesztett iratban, mint a Tisza Lajos 1872-ben volt minister ur által beterjesztett jelentésben látunk, figyelemmel megolvassuk, meggyőzödhetünk, hogy itt sem az 1838. év után, sem az 1860. év után, sem 1870 körül, sem az 1872. év után, vagy ez előtt nem volt egyetlenegy vélemény sem, a mely elvileg nem helyeselte volna azon elveket, a melyekre a szabályozás fektettetett. Voltak a dolog természete szerint, eltérő vélemények is az egyes szabályozási részletekre nézve és én részemről, ámbár ezen dunaszabályozási kérdéssel igen tüzetesen foglalkoztam és ámbár volt alkalmam Magyarország legtöbb szakértőjével igen részletesen, nem discussive, hanem behatólag beszélni ezen kérdésről, mindig azt tapasztaltam, hogy akárhányszor beszéltem azon urakkal különkülön, mindegyiknek volt egyes részletekre külön véleménye, mig ha együtt tanácskoztak, ugy ki3