Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

16 l?í>. országos iii.s deczamber 1. tó?S>. sét még boldogult József főherczeg nádor kezdte meg. Már akkor, az úgynevezett dunai mappátiót állította össze, melynek feladata volt: adatokat keresni arra nézve, hogy nőkép lehessen a fővárost biztosítani minden viz-elemi csapás ellen és, a mi azzal szoros összefüggésben áll a főváros kereskedelmének főemeltyűjét, a Dunát olyanná tenni, hogy az minden időben hajózható legyen. Ezen dunai roappátió — mint elneveztetett — temérdek anyagot halmozott össze, ugy, hogy már 1838-ban, midőn itt a catastropha megtörtént és Pest városa oly borzasztó kárt szenvedett: mindjárt az akkori adatok következtében tudták megállapítani azt, hogy tulajdonkép mi volt a veszély oka és természetesen nagy vonásokban azt is, miként lehetne hason veszélyeknek elejét venni. Már akkor kijelentették az akkori szakértők, hogy az itteni fDunának a legfőbb baja az, hogy mig a Duna Pest városánál és Pesten felül, rendkívül szép mederrel bir, de talán néhol nem elég szélességűvel, addig mindjárt Pest alatt, az úgynevezett kopaszi zátonynál, még háromszor annyira elszélesedvén, elveszti a maga sebességét és igy nem lévén képes az addig vitt jeget tovább is ugyanazon gyorsasággal és erővel vinni, annak lerakása torlaszokat okoz és tulajdonképen ezek azok, a melyek Pest városára veszélyesek lehetnek. E szerint már akkor állították fel azon elvet, hogy Budapest fővárosánál nem attól kell félni, hogy a vizbőség okozna áradást Budapesten, hanem attól, hogy a jégdugulások veszélyeztethetik Budapest biztonságát. Ezen kimondott elv szerint igvekeztek már akkor is valami szabályozást létesíteni. Ámbár azonban az országgyűlés is foglalkozott ezzel a kérdéssel, ámbár országos bizottságok is küldettek ki és ezen bizottságok tömérdek anyagot dolgoztak fel, mindazonáltal egész az 1870. évig e tekintetben tényleg semmi sem történt. Nem történt pedig részben azért, mert némileg elvi differentiák is forogtak fenn az országban arra nézve, hogy az ország tegyen-e e tekintetben valamit, vagy pedig maga a főváros tegye meg a szükséges intézkedéseket. De másrészről egy igen lényegtelennek látszó vitatkozás is hátráltatta a dolgokat, a mennyiben a mérnököknek egy része sarkantyúk fölállítása által, másik része pedig a part mentén lévő párhuzamos művek által akarta létesíteni a szabályozást. És ebből éles diseussió támadt, a melynek eredménye az volt, hogy magának az ügynek kivitele elmaradt. Az előkészületek folytak és 1845-ben az akkori helytartótanács igyekezett Pest városát rávenni, sőt e részben némi tekintetben pressiót is gyakorolt rá, hogy az ország közvéleménye, de a helytartótanács nézete szerint is tulajdonképen a fővárost illetvén ezen teher, maga a főváros csináltassa meg a szabályozást. Ez természetesen újabb huzavonát okozott s a dolog oda ment ki, a hová természete szerint kimennie kellett, hogy a főváros visszariadt azon roppant költségtől, mely a mű kivitelével összeköttetésben volt, erre képtelennek nyilvánítván magát. Az idő haladt és a szabályozásból semmi sem lett. 1848-ban gr. Széchényi István fezen ügyet is felkarolta, de miután az egész ország összes vízszabályozási műveleteire csak 2 millió forint szavaztatott meg az akkori költségvetésben, ezen Összeggel nem lehetett valami nagy dolgot csinálni itt Budapestre nézve, még akkor sem, ha az egyedül a budapesti Dunarész szabályozására fordíttatott volna is. A dolog tehát ismét haladt, mig nem az azután bekövetkezett események következtében, épen semmi sem történt benne. Az 1850-es években ismét nem történt tisztán* szabályozási szempontból semmi, hanem történt az, hogy maga a főváros létesített némi felépítményeket, melyek azonban valóságos szabályozási mtívekül nem tekintethetnek s a melyek, meg kell vallani, egyebet nem is eredményeztek, mint hogy általuk a Dunaágya talán még szűkebbre is szoríttatott, mint kellett volna. 1870-ben, akkori hivajtali elődöm, Gorove István volt az első, ki a valóságos dunaszabályozási műnek alapját letette s a szabályozási művet megkezdette: de már magát ezen 1870-ben megkezdett művet, nagyon természetesen, bizonyos ideig előkészíteni kellett, mert a tárgy fontosságánál fogva azt úgy rögtönözve foganatosítani nem lehetett. Az akkori adatok szerint, a mű megkezdését tehát több rendbeli tanácskozás előzte meg- a ministerium kebelében; megelőzték azt az előbbi évtizedek alatt a Dunamappátió idején és később szerzett adatok sugy azután hosszas discussiók után, akkori hivatal elődöm Gorove István ur beterjesztett terveket a szabályozásra vonatkozólag. Az akkor létesült 1870: X. töivényczikk alapján meg volt rendelve a' törvényhozás által az, hogy miként létesíttessenek ezen műveletek. És igy azt lehet mondani, hogy ez volt a budapesti Dunaréss szabályozásának első alapja. Ezen, akkoriban hivatali elődöm Gorove István ur, által a képviselőház elé beterjesztett előterjesztés szerint, a ministerium az akkori ministeri tanácsos Mihályi Jánosnak, a vizszabályozás vezetőjének elnöklete alatt dolgoztatta ki azon terveket, melyek kidolgozásuk után még Hasonlóképen, mint most, a külföldről meghívott szakértők bírálatán is keresztülmentek s ezután a képviselőháznak beterjesztetvén, a képviselő-