Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

187. országos ülés deczcmber II. 1879. 187 Minthogy nézetem szerint tehát, módosítványának sorsa alkalmasint az lesz, a mit jeleztem, nem is bocsátkozom annak érdemleges czáfolatába, hanem előterjesztem az 5. és a következő paragraphusokra vonatkozó módosítványomat, a mely csakis irályi. Mivel az én módosítványom csupán irályi és nem érdemleges, meglehet, hogy kedvezőbb sorsban fog részesülni, mint a t. képviselőtársamé. E paragraphusokban ugyanis a következő kifejezések találhatók: „rokkantak ellátásának", „katonai ellátásra", „ellátásnál" stb., a melyek megfelelnek a német Versehung szónak. A honvédelmi minister ur bizonyosan emlékezni fog arra, hogy a honvédelmi csapatoknál alkalmazott hadbiztosi, élelmezési és egyéb utasításokban ezen „ellátás" kifejezés helyett, egy sokkal magyarosabb kitétel használtatik, t. i. az „eltartás". En tehát már csak a megfelelő összhang tekintetéből is a honvédelmi szabályzatokkal, de továbbá a magyarosabb kifejezés szempontjából ajánlom a t. háznak, hogy az 5., 8. és 9. szakaszokban előforduló ezen kifejezések helyett: „ellátásának", „ellátását" „ellátás" tétessék: „eltartásának", eltartását" és eltartás" kifejezés. Szederkényi Nándor: Mielőtt szólanék, kérném még egyszer azt a módosítást felolvashatni, melyet Hegyessy Márton képviselő ur adott be, hogy azt a ház még egyszer meghallhassa s hogy arra észrevételeimet megtehessem. Hegyessy Márton {olvassa az általa beadott módosítást). Szederkényi Nándor: T. ház! Nem lehetek abban a helyzetben, hogy ezt a módosítást elfogadjam. Említtetett már itt több izben, hogy ezen törvényjavaslatnál, bizonyos helyes elvek helytelen alkalmazása adatott elő. Ha áll ez a törvényjavaslatra nézve egészben is, áll különösen ezen beadott módosításra. Bizonyos helyes elvnek helytelen alkalmaztatása ezéloztatik ezen módosítással. Hogy a rokkantak, árvák, elesettek özvegyeiről gondoskodjunk, ez helyes elv. De hogy az utón gondoskodjunk, a mint az előző §-okban már meg van határozva és amint a t. módosító ur is elfogadta, a mely módosításban igy állítja elő

T ez a helyes elvnek légiiéi ytelenebb alkalmazá sa. Arra nézve, hogy mi azon özvegyek, árvák' rokkantakról gondoskodjunk, nem szükséges, hogy az ezen törvényjavaslatnak az előző §-ban előirt drákói szigora alkalmaztassák. Drákói szigornak és túlságos tehernek mondom és bizonyítottam be már tegnap és azelőtti beszédeimben és miután én részemről a törvényjavaslatnak ezen drákói szigorú §-át nem fogadtam el, miután ezen túlságos adózási terhet, mely ezen czímen is az indítványozó által ezéloztatik kivettetni a társadalom bizonyos osztályaira és különösen annak szegényebb részére, ez olyan eljárás, mely mint leghelytelenebb, általam semmi esetben sem fogadható el, annál kevésbbé, mert a módosítás nem is fejezi ki tisztán azt, hogy tulaj donkép, — miután tudjuk, hogy közös hadsereg van, az pedig az osztrák és magyar katonaságot is foglalja magában, — a módosítás, melyik országnak rokkantjait készül különösen istápolni és segélyezni. Talán a magyar katonákat? No ezek a magyar hadseregben ilyen czímen nem léteznek; hogyan fogják hát a katonákat osztályozni? Születés szerint? Hiszen tudjuk, hogy a hadsereg egységes lévén, az egységes hadseregben a magyar katonák külön osztályozva, a magyar ezredek külön territoriális területekbe beosztva nincsenek; ennélfogva, ha ezt sem teszszük ki a módosítványban, akkor a módosítvány határozatlan, melyet már ezen okból sem lehet elfogadni. Én tehát ezen indokoknál fogva nem fogadom el a módosítványt, de nagyon természetes, hogy a §-okat ugy a mint vannak, szintén nem fogadhatom el azon indokoknál fogva, melyeket ismételni szükségtelennek tartok. (Helyeslés a szélső balon.) Lukács Béla: T. ház! En a törvényjavaslat 6. §-ára vonatkozólag óhajtok módosítványt benyújtani. (Halljuk!) Az általános vitánál jéreztetett már ezen padokról t. ház az, hogy nem tartjuk helyesnek, miszerint a rokkant alapra összeadandó 2 millió frt az újonczjutalék arányában 42%-kal osztassék meg. Nem akarom ez alkalommal ismételni mindazon indokokat, melyek e tárgyban már az általános vitánál elmondattak, csak kijelenteni akarom, hogy az akkor hallott érvek meg nem ingattak engem azon álláspontomban, miszerint ragaszkodni kell azon elvhez, hogy minden, a monarchia védelméből eredő kiadás, közös költsége a monarchiának és ezen költség a monarchia két államának adóképessége arányában fedezendő. (Helyeslés balJéM.) Csak egy körülményre akarok hivatkozni t ház és ez a rokkant alap és a helyettesítési alapnak legközelebb történt megosztása. Tudjuk, hogy a monarchia bir egy rokkant és egy helyettesítési alappal, mely körülbelül 40 milliónyi értéket képvisel. Ezen két alapnak eredete körülbelül ugyanaz, a mi lesz ezen alapnak, t. i. keletkezett az újonczjutalék arányában, illetőleg 42%-el járult ahhoz Magyarország. A boszniai occupatió alkalmával ezen két alap megosztatott a monarchia két állama köztt és részesült abban Magyarország 31.40% erejéig. Igen sajátságos t. ház, hogy midőn a közös activák, a közös vagyon megosztásáról van szó, akkor a kormány ragaszkodik azon arányhoz, mely a közösügyi költségekre a quótában kifejezést nyert, de midőn a terhek megosztágá24* \