Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

188 1S7. országos filés deczember 11. 1S79. ról vau szó, mint itt is, midőn a közös védelemből származó kötelezettségek teljesítéséről van szó, akkor a t. kormány nem ragaszkodik az adóképességet kifejező quótához, hanem egy nagyobb százaléknyi hozzájárulási arányhoz. Én ma is azon költségekre nézve, melyekről itt szó vau, csak is azon hozzájárulási arányt tartom indokoltnak és törvényesnek, a mely az 1867-iki törvényekben kifejezést nyert. Ennélfogva bátor vagyok a 6. §-hoz azon niódosítványt beterjeszteni, hogy az itt kitett Összeg, t. i. 857,470 frt oda rodukáltassék ezen szakaszban, a mely 31-40%-nak megfelel, t. i., hogy redukáltassék 628,000 frtra. Bátor vagyok ez irányban módosítványomat benyújtani. B. Mednyáuszky Árpád jegyző (olvassa a módosítást). A 6-ik szakasz első kikezdésében ezen összeg helyett 857,470 forint, tétessék 028,000 frt. Pulszky Ágoston: T. ház! Kekem az 5. §-hoz vau módosítványom. Mig a 3. §-t érintő indítványt, melyet Hegyessy t. képviselő ur tett, részemről egyáltalában el nem fogadhatom, hogy az alapok, melyeket ő külön akar választani ezen törvényjavaslatban, a külön választás esetében sokkal nagyobb mértékben terhelnék meg a magyar állam jövedelmét és pénztárát, minthogy ez esetben általában minden tekintetben az arány, melyben a mozgósítás netalán történnék, illetőleg más esetben az arány, melyben az újouezjutaléklioz hozzájárulunk, irányadó, arra vonatkozólag minő költségekhez kell hozzájárulnunk. Másrészről azok alapján is, miket az általános vita alkalmával kifejtettem, a 6. §-t illetőleg Lukács t. képviselőtársam által beterjesztett indítványhoz járulok, már azok nyomán is, melyeket itt részletezett, valamint azok nyomán, hogy kimutattuk, miszerint azon esetben is, melyben ezen külön, újonnan képzendő alap mintegy kisegítésül, pótlékul szolgál, ez esetben is a költségek egy részéhez az eddigi törvények alapján csupán 31'40°/o arányában tartozunk hozzájárulni és így külömböző kulcs szerint történik a hozzájárulás a pótlékhoz, a 8. §. második pontja a) és b) kikezdése szerint, mint alapjárulékhoz, melyek az 1875. LL t. ez. által vannak e tekintetben megállapítva. De az indítvány, melyet tenni kívánok, másra vonatkozik, az 5. §. kiegészítésére. Midőn ezen javaslat általános tárgyalásáról szó volt, részemről azt általánosságban sem fogadtam el s pedig azért, mivel a védelmi díjnak helyes elvét, helytelenül láttam ezen javaslatban alkalmazva. Megjegyeztem akkor, hogy az indokolásban, valamint a törvény egész szellemében rejlik, hogy itt a védelmi díj nemcsak a humanitárius czélokra, nemcsak a háború következményeinek viselésére fordittatik, a melyek névszerint elősorolvák az 5. §-ban, hanem hogy ez a díj egyszersmind a kincstár jövedelmének képezi részét, részemről nem tartottam czélszeríínek ezt az intézkedést. De miután a javaslat általánosságban elfogadtatott, fel kell tennem, hogy ugyanazon többség, a mely általánosságban elfogadta, az most az általános és kardinális elveitől eltérni nem kiváu. A ház tehát az általános szavazat által kijelentette felfogásom szerint, hogy a védelmi díjnak fiseális szempontokból is leendő beszedését és ezen törvénynek azon részét helyesli, a melynek alajjján ezen díj, a pénzügyi szükségletek fedezésére fordítandó. Mindazonáltal, annak daczára, hogy ezen elv a bizottságban elismertetett és hogy ugyanezen bizottság jelentésében az részletes kifejezést is nyert, magában a törvény szövegébe ennek határozott kifejezésére egyáltalában nem akadunk. Azt hiszem, hogy ha a törvény őszinte akar lenni, a mi tulajdonképeu rendeltetése, ha nyiit, világos és közérthető kifejezését akarja adni azon eszméknek, a melyek benne foglaltatnak, akkor lehetetlen, hogy a t. többség oly módosításhoz ne járuljon, mely a törvénynek ezen szándékát részletesen megállapítja és kifejti. Én tehát . részemről kívánom, hogy az azon humanitárius czélokra fordított összegből fennmaradó összeg, az állampénztár szükségleteinek fedezésére szolgáló jövedelemhez csatoltassék. Ha jól tudom, ezen indítvány megtétetett már a bizottságban is, a bizottság azonban oly okokból, melyeket én magamnak a jelentés után megmagyarázni képes nem vagyok, ezen formulázást visszautasította. A bizottság ezen mulasztását bátor vagyok tehát pótolni indítványommal, a mely következőképen szól: (Olvassa) „Indítvány az 5. §-hoz: az utolsó bekezdés elé következő kikezdés iktatandó : az azután fennmaradó felesleg az államkincstárba szolgáltatandó és az állam szükségleteinek fedezésére fordítandó." (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister. T. ház! Én csak egy pár igen rövid szóval kívánok a beadott módosításokhoz szólani. (Halljuk!) Legelőször is bátor vagyok megjegyezni, hogy Hegyessy Márton képviselő ur indítványát, természetesen, nem fogadhatom el, mert az ellenkezik ezen törvényjavaslatnak azon czélzatával (Halljuk!), S

A melyet mindenki tud és lát; mégis támadtatott ezen alapon ezen törvényjavaslat, hogy azt czélozza, de hisz jelzi maga az, hogy azon összeg, mely a rokkantak ellátására fordítandó, itt praecise is kitétetik; ellenkezik — mondom — az indítvány azon ezélzattal, hogy az ezen díjakból befolyó jövedelem az államkincstár javára, kiadásainak fedezésére fordittas-