Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

deczember 10. 1879. J70 186. országos ülés azon tiszt, képviselőtársunk, a ki ma másoknál tapasztalt eszmezavarról beszélt, bocsásson meg, de mai saját beszéde, eszmezavarnál egyéb nem volt. Nem veheti tőlem rósz nevén ezen kifejezést, melyet éppen a mai napon ő maga használt. Mert — igazolni tartozom állításomat — midőn valaki ezen törvényjavaslatot azzal támadja meg, a mivel ő egész beszéde fonalán megtámadta, hogy az nem egyéb, mint nagy összegeknek a hadügyi kormányzat kezébe központosítása valamely kabinet-politikának folytatására, akkor bocsásson meg, vagy nem olvasta el ezen törvényjavaslatot, vagy a legnagyobb eszmezavar uralkodik rajta. Mert miről van ezen törvényjavaslatban szó ? Van szó nem a hadsereg fenntartásáról, hanem van szó a megcsonkítottak, árvák, özvegyek segélyezéséről egyfelől és másfelől van szó arról, hogy az e végre meghatározott összegen felül megmaradt összeg, Magyarország külön speciális kiadására fordittassék. Már pedig én azt gondolom, hogy éppen a tiszt, képviselő urak, a kik annyira szeretik a valódi helyzeten túl is Magyarország pénzügyi helyzetét oly desperatusan lefesteni, csak nem fogják hinni, hogy az ezen adó czímén megmaradandó és a törvény értelmében Magyarország külön szükségleteire fordítandó összeg tőkésittetni fog, mert nem lesz rá szükség, hogy elköltessék, hogy majd azután, valamely kabinet - politikának eszközéül, háború folytatására fordittassék. Ezen oldalról tehát megtámadni ezen törvényjavaslatot annak, a ki azt elolvasta, lehetetlen. De — mondom — nem teszek több észrevételt a hallottakra, csakis azért szólalván igazában fel, hogy a Bessenyey tiszt, képviselő ur által beadott indítványra nézve nyilatkozzam. Arra nézve, a mi a képviselő ur indokolásának első pontját képezi, hogy helytelen arány foglaltatik ezen törvényjavaslatban: már a múltkor tett nyilatkozatomban kifejtettem nézetemet és álláspontomat, arra tehát nem fogok visszatérni. Második indoka a képviselő urnák az, hogy a törvényjavaslatban az ezen adóból befolyó és a megjelölt czélok fedezésén túl fizetendő többletre nézve elég biztosítékot nyujté intézkedést nem talál. Hát t. képviselőház, én ugy tudom, hogy minden jövedelme az államnak, mely az államkincstárát illeti, minden adóból befolyó jövedelme a budgetbe felvétetik és a zárszámadásokban elszámoltatik, mely számadások a főszámszék és utóbb annak jelentése folytán a képviselőház zárszámadási bizottsága által revideáltatnak. Hogy tehát mennyiben nélkülözné azon többlet, mely a kitűzött czélokon felül ezen adóból fennmarad, a kellő biztosítékot, azt belátni képes nem vagyok, mert hisz ez is ugyanazon elbánás alá esik, mely alá az országnak minden egyéb jövedelme esik. Á harmadik kifogása a képviselő urnák, hogy a díjtételek nem felelnek meg a kívánalomnak. T. képviselőház! Ezen indokok azok — legalább a határozati javaslat alapján — melyek következtében a képviselő ur azt kívánja elhatároztatni, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezen irányban leendő módosítás és kiegészítés czéljából, a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. Én, tiszt, képviselőház, részemről — habár igen sajnálom, ha e miatt a képviselő ur a törvényjavaslat ellen fog szavazni — ezen indítványt nem fogadhatom el, mert hisz ezen indítvány elfogadása mellett, midőn nemcsak egyes szakaszt, hanem egész törvényjavaslatot akar a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni, még nem is nagyon praecise kijelölt iránynyal a módosításokra nézve, — ha formailag rászavazna is, lényegileg nem szavazna rá, ebben az irányban tehát különbség nem igen van. De különben is, a mi a képviselő urnák kifogásait illeti a meghatározott díjtételek nagyságára nézve, azoknak elmondására elég alkalma nyilik a részletes tárgyalásnál is; sőt ott meglehetvén azt mondani, hogy mi ellen van kifogása, sokkal inkább, sokkal czélszerübben lehet a felett ott dönteni, mint ha minden praecisebb körvonalozás nélkül, egyszerűen csak azon kifejezéssel, hogy azok a kívánalomnak nem felelnek meg, a pénzügyi bizottsághoz utasíttatnék. Én tehát, t. képviselőház, a mint már mondani bátorkodtam, ezen indítványt elfogadhatónak nem tartom, hanem ismételve kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot, mely egyfelől a régi törvény határozmányát foganatosítja, — melynek nem teljesítéseért, évek hosszú során át minden oldalról meg volt a kormány támadva, — moudom, mely egy ilyen törvény rendelkezésének teljesítését foglalja magában ugy, hogy a mig egyfelől a czélnak teljesen megfelel, addig másfelől a Magyarországból befolyt Összegek kezelését a magyar kormányra bizza, a felesleget pedig a magyar kincstár szükségleteinek fedezésére szánja, •— mondom — ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés jobb/elöl) Molnár György előadó: T. ház! (Felkiáltások: Eláll! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. ház meg fogja nekem engedni, hogy előadói tisztemből kifolyólag, ha nem is mindazokra, a mik előadattak, de legalább általánosságban némely észrevételeket tegyek. (Halljuk!) Nem kívánok kiterjeszkedni azon dolgokra, a melyek egyenesen a részletekre tartoznak, csupán csak azt akarom megjegyezni, hogy éppen azon, több képviselő ur által előadott részletekből következik, hogy ezen törvényjavaslat még sem olyan