Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

186. országos ülés deczember 10. 1879. 171 nagyon rósz, hogy azt a részletes tárgyalás folyamán megjavítani nem lehetne. Ha vannak fogyatkozásai, ki lehet pótolni; ha vannak hibái, meg lehet javítani a tárgyalás folyamán s éppen ezen szempontból is, mint a pénzügyi bizottság előadója kijelentem, hogy a Bessenyei képviselő ur által beadott határozati javaslatot nem fogadhatom el. A mi már most a törvényjavaslat ellenében általánosságban felhozottakat illeti, ezekre nézve a t. szónok uraknak két csoportjával találkoztunk. [Halljuk!) Némelyek elvetik a törvényjavaslatot, ámbár elfogadják annak alapelvét; mások az alapelvet is mellőzni kívánják és a törvényjavaslatot szintén elvetik. Szólok legelsőbben is azokhoz, a kik elfogadják ugyan a törvényjavaslat alapelveit, magát a törvényjavaslatot azonban elvetik. Ezen tisztelt képviselő urak három főindokot hoztak fel. Egyik indokuk az, hogy a törvényjavaslat túlmegy a védtörvény 56. §-áuak rendelkezésén; a második indok az, melyet a quóta tekintetében való argumentatióból hoztak le; a harmadik indok az, hogy ezen törvényjavaslat czímén az ország pénzügyei is valami javulást találhatnak. Nézzük, t. ház, ezen indokokat egyenként. (Ilalljak!) Ha szorosan ragaszkodnám a védtörvény 56. §-ához, mi lenne annak következése? Az, hogy a hadmentességi díjak czímén, vagy a mint az 56. §. mondja, a katonasági díjak czímén befolyó jövedelem nem fordíttatnék egyébre, mint csak a rokkantak eltartására. Ez esetben sem honvédeinkről nem lehetne szó, sem azon további humanitárius intézkedésekről nem beszélhetnénk, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak ; nem gondoskodhatnánk t. i. a hadban elesettek özvegyeinek s árváinak sorsáról, valamint nem gondoskodhatnánk a hadba behivottak otthon maradt, szükséget szenvedő családainak segélyezéséről sem. Midőn tehát a törvényjavaslat tovább menvén a védtörvény 56. §-ánál, ezen humanitárius intézkedéseket is megtenni akarja, azt hiszem, hogy ez nem hibája a törvényjavaslatnak, hanem ellenkezőleg annak igen nagy érdeme. A t. szónok uraknak második indoka az, melyet a quótából merítenek. De kérdem t. képviselő urak, ha önök ragaszkodván a védtörvény 56. §-ához, quótáról beszélnek, mily quóta szerint fogna akkor Magyarország hozzájárulni ezen adóhoz ? Azon 56. §. értelmében a katonasági díjaknak nem egy meghatározott, vagy egy meg nem határozott része, hanem az egész összeg Bécsbe fogna menni a közös hadügyminister rendelkezése és a közös pénzügymimster kezelése alá. Mit teszünk mi, t. ház, ennek ellenében? Azt teszsziik, hogy a díjaknak csak egy meghatározott, változást nem tűrő kisebb része fog oda menni, de az sem fog a közös pénzügyminister kezelése alá adatni, hanem az is a magyar pénzügyminister kezelése alatt marad és a fölött a legfőbb rendelkezési jogot a honvédelmi minister gyakorolja. Azt hiszem, t. ház, ez is sokkal jobb azon állapotnál, mint a melyet az ellenző képviselő urak, a védtörvény 56. §-ából kiindulva, ebből kimagyarázni akarnak. A harmadik indok, melyet a törvényjavaslatot ellenző t. képviselő urak felemlítenek, az, hogy ezen czímén az ország pénzügye is nyerne valamit. Én, t. ház, ezt először nem tartanám valami nagy bűnnek, de másodszor figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy emlékezzenek vissza, miszerint 1875-ben meghozatott a nyugdíj-törvény, mely, mig egyrészről lényegesen javította a nyugdíjra érdemes katonák sorsát, másrészt lényegesen megterhelte államháztartásunkat. Es ha jogos és igazságos, hogy az állam nagyobb mértékben segítse a rokkant katonákat, mint segítve voltak 68. óta, azt hiszsm. nagyon méltányos, de a szoros jog szerint igazságos, hogy a honvédelmi díjak czímén bejövendő költségek egy része, az államháztartás javítására fordittassék. De Lukács Béla és Pulszky Ágost t. képviselő uraknak nemcsak az fáj, hogy az államháztartás is javulhat ezen adó czímén.; ők ezen dolognál valami hypocrisisről, valami titkolódzásról is tettek említést, neheztelvén, hogy a pénzügyminister törvényjavaslatának szövegében nincs kimondva határozottan, hogy a kijelölt ezélokon felüli összeg az államháztartás javára megy. No már, t. képviselő urak, midőn a pénzügyminister ur a törvényjavaslat indokolásában nyiltan kimondja, hogy az államháztartás számára ezen törvényjavaslat folytán be fog jönni 500,000 frt s midőn a pénzügyminister ur az indokolásban világosan kimondja ezt, midőn a pénzügyminister ur azon exposéban, melylyel az 1880. évi {költségvetést a házba behozta, mindenkinek hallatára elmondá, hogy ilyen és ilyen czélja van ezen törvényjavaslattal, akkor azt mondani, hogy itt hypocrisis és titkolódzás forog fenn, azt hiszem, igazságosan nem lehet. Ugyanazon t. képviselő urak hosszú számvetést csinálnak arra nézve is, mennyire nem áll a pénzügyminister úr számítása arra nézve, hogy ennyi meg ennyi fog bejönni ezen adó czímén. No, t. képviselő urak, önök felállítottak egy másik számítást az ellen, melyet a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság előadott. Egyik, mint a másik, semmi egyéb, mint feltevésen alapuló számítás. Arra nézve, hogy mennyi hal meg azok közül, kik a katonaság alól felmentetnek, eddig statistikai adataink nincsenek. Hogy milyen adóviszonyok köztt vannak, mennyi közttük a nyomorult, a kormány azt nem tudhatja s a képvi22*