Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-186
186. országos ülés deezember 10. 1879. 169 áj adónem kikre leendő kivetésének kérdése. — A harezban rokkanttá lett, vagy pedig ott el is vérzett katona, nemcsak a személyes szolgálati kötelezettség alól felmentettek, hanem mindnyájunk érdekei megóvásában ontotta vérét, vesztette vérét. Ha tehát első esetben a rokkantról, a második esetben a csatatéren elvérzet gyámoltalan családjáról gondoskodni az államnak szigorú kötelessége, úgy nézetem szerint e magasztos czél eléréséhez, nemcsak a védmenteseknek, hanem egyáltalán minden adózó polgárnak kell egy meghatározott, méltányos adókulcs szerint kivetendő összeggel hozzájárulni Tudom, hogy ezen állításom ellensúlyozására azt fogom válaszul nyerni, hogy az ecclatáns igazságtalanság volna a személyes hadi kötelezettségöket már lerótt egyéneket e ezímen még egy új adóval terhelni'; erre azonban már előzetesen ;izzal felelek, hogy én sokkal is jobb véleméaynyel vagyok a hadsereg tagjai köztt fennálló és annak egyik legszebb jellemvonását képező bajtársi és összetartási érzületről, hogy sem meg ne volnék győződve, hogy azok, kik tényleges szolgálati kötelezettségüknek már eleget téve, mint tartalékosok, vagy bármi néven nevezendő szabadságult állományú viszonyban lévők még a hadsereg, vagy honvédség kötelékéből cl nem bocsáttattak, azonban polgári állásuknál, vagy vagyonuk alapján egyúttal állami adóval is meg vaunak róva, az e czélra kivetendő adót épp úgy, mint a nem katonáskodó egyéb adózók kész örömmel le ne rónák; annál is inkább, mert ha t : sztán a rokkantak segélyezésére, továbbá az elesettek és végre a mozgósítás esetén behivottak családjainak gyámolítására fordíttatnék az ezen adó czíméirj befolyandó egész összeg és annak nagyobb része nem szándékoltatnék egyúttal egyéb állami szükségletek fedezésére felhasználtatni, akkor a díjszabás sokkal mérsékeltebbé és így mindenki által elviselhetővé tétethetnék; mig egy, a javaslatban megszabott díjszabásban részemről nem vagyok képes egyebet látni, mint ehronicus pénzügyi calamitásokban sínlődő államunknak kényszereszközökkel leendő subventionálását azon védmentesek által, kiket a természet testi fogyatkozásokkal úgyis felette súlyos adóval rótt meg, a mennyiben számosan közülök, éppen és kizárólag ezen phisicai hiányoknál fogva munkaképességök tekintetében is, más egészséges emberekhez viszonyítva, tetemes hátrányban vannak kiknek tehát csupán csak védmentességök czímén leendő megadóztatását már csak azért sem tartom az igazság és a méltányosság elveinek megfelelő intézkedésnek, mert az a védmeníesség maga se vagyont, se jövedelmet nem képezvén, ezen osztálynak megadóztatása, minden adóztatásnak conKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. ditio sine qua non-ját, magát az adóalapot ia teljesen nélkülözi. Szólhatnék még t. ház, a javaslatban felsorolt díjszabási fokozatokról és az azok mellett a t. pénzügyi bizottság jelentésében felhozottakról; de minthogy ezeknek megbirálása inkább a részletes vita tárgyát képezi és miután e feletti nézeteiknek számos t. képviselőtársam nálamnál szakavatottabbau adott már úgy is kifejezést, a t. háznak beesés türelmével tovább is visszaélni nem bátorkodom és azért beszédem befejezésekép csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy részemről ugyan a szőnyegen lévő javaslathoz semmiféle indítványt nem ^szándékozom tenni; nem pedig azért, mert először sokkal is jobban át vagyok hatva azon jelentéktelen szerep tudatától, mely nekem e házban jutott, de másrészt rövid parlamenti gyakorlatom mellett is már ismételten volt alkalmam az ellenindítványok csendes, de gyors kimúlásáról magamnak tapasztalást szerezni. Megvallom egyébiránt, hogy oly tartalmú indítványhoz, mely a czélból nyújtatott volna be, hogy a most szőnyegen levő javaslat az általam jelzett irányban leendő átdolgozás végett visszautasittassék a tisztelt pénzügyi bizottsághoz, legszívesebben járultam volna; miután azonban ily tárgyú indítvány nem tétetett, magam pedig — ismétlem — ilyennek benyújtására magamat hivatottnak nem éreztem, miután továbbá Bessenyei Ernő t. képviselőtársamnak indítványa sem igen számíthat elfogadtatásra, mely habár az általam kifejtett alapelvvel meg nem egyezik is, mégis a javaslat számos hibáinak kiküszöbölésére igen is alkalmas lett volna, mindezen okoknál fogva, valamint azért is, mert én — e javaslat alakját tekintve — abban adóalapnélküli aránytalan adóemelésnél, vagyis az általa terheltetni szándékolt osztály jövedelme tetemes részének egyszerű elkobzásánál, egyebet nem látok, bármi őszinte barátja legyek is általánosságban az ennek beterjesztésére indokul szolgált szép és humánus eszmének, jelen szerkezetében a javaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom, (Elénk helyeslés a bal- és szélső bálfelöl.) Elnök: Szólásra nincs feljegyezve senki sem, ennélfogva a vitát berekesztem; szó illeti még az előadó urat és a minister urat. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem venném a t. ház türelmét igénybe, ha egy indítvány nem adatott volna be a mai nap folyamán, de azt gondolom, hogy ezen indítványra, vagy határozati javaslatra nézve nyilatkoznom szükséges. Mielőtt ezt tenném, csak egyetlen egy észrevételt kívánok tenni a mai vita folyamán elmondottakra; kívánom ugyanis megjegyezni, hogy 22
