Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-184
118 184. országos ülés iiovímljsr 0- 1879. katonai adó is. Az eszme azonban nem halhat meg. A mit elűzött a restauratió és a bécsi eongressus Francziaország területéről, az megvalósult a Svájcznak szabad köztársaságában. Zürich cantonban, hol ezen adót egyébiránt már az előtt is ismertté tette a franczia respublika, ez irányban, habár csupán classifikálási alapon, már 1816-ban törvény hozatott, ez módosíttatott 1831, 1837 és 1848-ban, mig végre az 1862. decz. 16-ki törvény, a jövedelemhez arányítottá azt. Ezt követte Bern canton is, 1863. május 9-én, a többi cantonok azonban megmaradtak a classificationalis felosztás mellett, volt 10—12 osztály, 3—400 frank maximummal. Végre 1874-ben a szövetségtanács vette kezében az ügyet, közös törvény által óhajtván szabályozni e fontos kérdést. Nem akarom részletezni a törvényjavaslat hosszú viszontagságait s egyes phazisait, elég lesz csupán azt jegyeznem meg, hogy a 3-szori népszavazás után végre elfogadtatott az s igy létrejött az 1878. június 18-iki törvény a katonai szolgálat helyettesítéséről szóló adóról, mely az egész Svájczra nézve egyenlő intézkedéseket honosított meg. Hogy mely alapon intézkedik ezen törvény, felesleges lesz ismételnem, miután azt tegnap igen szépen kifejtette Irányi Dániel t. barátom. Mindezeket azért voltam bátor fölsorolni, hogy történelmi alapon mutassam ki a katonai adó eszméjének helyességét és democratikus voltát. Igen örülök, hogy tegnapi felszólalásában t, barátom Szederkényi is kinyilatkoztatta, hogy ő sem lielyteleníti a védelmi adó eszméjét, örülök pedig annyival inkább, mivel, megvallom, beszéde én reám is ellenkező hatást tett. Más részt azonban igen sajnálom, hogy Madarász és Mocsáry t. barátaimmal nem lehetek egy véleményen. Madarász t. képviselő ur tegnapi beszédjére két megjegyzésem van. Madarász t. képviselő ur ugyanis tegnap azt monda, hogy nincs jogunk azon polgárainktól kötelességet követelni, kiknek jogot nem adunk. Tiltakozom ezen állítás ellen, tiltakozom pedig azért, mert ezt constatálbatom: Magyarországon nincs ember, kinek, ha épen választói joga nincs is, de másféle jogai nem lennének, mert hiszen a polgári jog nemcsak a választói jogból áll, bármily becsesnek tekintsük is ezt s akarjuk is ezt általánosítani. Madarász képviselő ur továbbá tegnap Irányi Dániel t. barátomnak válaszolva azt nyilvánította ki, hogy nekie nem kell az olyan democratia sem, a minő Swájczban van. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk!) Én democratikus embernek tartom magamat, hanem azért különböző nézetem van ^a democratiáról, mint Madarász képviselő urnák. Én irigyelni tudom Svájczot, de elitélni és kárhoztatni, mint Madarász képviselő úr teszi, nem ; Madarász képviselő úr azért itéli el Svájczot, hogy ottan a progressivitás eszméje ezen adónál nincs a végletekig véve s hogy a maximum 3000 francban állapíttatott meg. Én szintén a progressivitást óhajtom alapul venni a jövedelmi adónál, ezt tartván a legigazságosabb alapnak. A katonai adónál ezt azonban nem tartanám igazságosnak, mert csupán azért, hogy valaki nagyon gazdag, azt magasabban adóztatni meg, mint a mennyibe egy katona fölfogadása kerül, igazságtalan zsarolás lenne. A Svájczban egy katona fogadásának díja, a tapasztaláéi adatok szerint maximum 3000 franc, azért lett ottan a katonai adó maximuma 3000 frcban megállapítva. És ezért itéli el Madarász t. képviselő úr a svájczi democratiát, feledvén azt, hogy az ő óhaja szerinti intézkedés nem lenne igazságos: már pedig az, a mi nem az igazságon alapul, democratia nem lehet. Madarász tisztelt képviselő úr az egyenlőség tisztán elvont eszméjéből indul ki, holott mig emberek leszünk, a tiszta egyenlőség megvalósítható soha nem lesz, mert a becsületes ember sohasem lehet egyenlő a becstelennel, (Élénk helyeslés a jobboldalon) a genie a hülyével; Madarász t. képviselő úrnak egyenlőségi eszméje végconsequentiájában a democratiának és minden állami intézményeknek megsemmisítésére vezetne, mert a kormányzottak azon alapon mindig kifogást tehetnének bármely kormány ellen, mivel ez az egyenlőség oly értelmezésével nem volna megegyeztethető. Az (ily eszme lehet szép, de csakis az álmok országában. )Mozgás a szélső baloldalon. Igaz! a jobboldalon.) a valóságban azonban, évezredes tanúsága szerint a történelemnek, mindig a szabadságot semmisíti meg és mindig az absolutisrausnak készíti elő a talajt. Mocsáry t. barátomnak először is egy tévedését kell kiigazítanom. (Halljuk! Halljuk!) A Swájczban ugyanis, a 6 franc személyi illetéket a katonai adóból mindenki, a ki nem keresetképtelen, fizeti, akár van vagyona vagy jövedelme. akár nincs. Azt mondja t. barátom, hogy ezen adó, a legszegényebb osztályt fogja leginkább sújtani A tapasztalati élet ezen állításnak ellene mond. Tegnap t. barátom Orbán Balázs éppen azt fejtegette, hogy a gazdagabb osztály legtöbbnyire kibúvik a védkötelezettség alul, mig a szegényebbnek ez módjában nem áll. Merem állítani saját tapasztalataimból is, hogy e tekintetben Orbán Balázs tisztelt barátomnak van igaza. Hiszen csak e napokban mutatott t. barátom Thaly Kálmán, itt e házban ezen visszaélésekre s azoknak létezését maga a t. honvédelmi minister is beismerte. Es igy világos, hogy ezen adó sokkal inkább a gazdagabb osztályra fog esni, mint a szegényebbre. Én különben, ezen adót, hogy már itt előre jelezzem, a minimum es maximum megállapítása mellett, a progressivitás alapjára óhajtanám fektetni, igy aztán nem le nEe lehetséges az, mit t. barátom kiszámított, hogy t. \ valaki adójának 4-szeresévelrovassék meg kato nal adó fejében. Azt hozta fel a katonai adó ig aZ " | ságos volta iránt t. baráto: .
