Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

184. országos ülés deczember 6. 1879. | j g egyenlíti ki a véradót. Ezt én elismerem, hanem az én t. barátom is, remélem, el fogja ismerni azt, hogy szűkebbre vonja az egyenlőtlenség határait és maga ez elégséges arra nézve, hogy a katonai adót, ha az kizárólag az elesettek, megbénultak és mozgósítottak családjainak segélyezésére fordittatik és nem fiscalitási czélokra, igazságosnak tekintetik. Az lenne a legigazságtalauabb eljárás, a mit t. barátom felhozott, hogy a hadban elesettek családjai és a mégbénultak segélyezését az áííam általános bevételeiből fedezzük, mert hiszen ekkor az egyenes adókat is fölebb kellene emelnünk, hogy ezt is fedezhessük s akkor a szegény özvegyek és gyámoltalan árvák netalán létező csekély vagyonukból részben maguk is fizetnék az államnak azt, mit uekiek az állam ad s mivel nekik az állam tartozik. Ez pedig az Örök igazság ellentéte volna. Áttérve mostan magára a törvényjavaslatra, be kell vallanom, hogy a mennyire helyeslem annak alapeszméjét s óhajtom ily törvény meghozatalát, épp annyira helytelenítem annak egyes intézkedéseit. Hogy azok után, mik már tegnap e részben elmondattak, csak röviden emlitsem föl a főbbeket: ottan van a 6. és 7. §. intézkedése, mely szerint ezen adó egy része, 857 ezer frt közös alapra fordítandó s hogy e felett a honvédelmi minister, csak a közös hadügyministerrel egyetértőleg, intézkedhet. Ez, a mellett, hogy egy újabb közös ügyet teremt, holott én az eddigieket is megszüntetni s Ausztriával való viszonyunkat a personal unió alapjára fektetni óhajtom, az eddigi qnótától eltérőleg egy újabb arányt állapít meg, mely a jövőben, mint gömöri Szontagh Pál t. képviselő úr tegnap igen helyesen kimutatta, Ausztria javára igen veszélyes praecedenst képezhet. S ezen §§-ból kifolyólag, ezen adó több mint fele, fiscalitási czélokra fordíttatnék. Már t. képviselő ház, a mily helyes az, hogy ezen adó rokkantak segélyezésére fordíttassák, épp oly helytelennek kell tekintenem azt, hogy ennek nagy része fiscalitási czélokra használtassák fel, mert [akkor álczázott alakban, ezen törvény által csak az egyenes adók emeltetnének, melyeket pedig- én inkább lejebb szálltam, mint emelni óhajtok s emeltetnének csak egy osztály ellenében, a 20 — 37 éves katonaképtelenek ellenében, a mely eljárás a közös teherviselés elvébe ütköznék. Ottan van a törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint póttartalékosok nem esnek ezen törvény súlya alá. Ez a meghozott törvénytől való eltérés s ezen eltérés mivel sem indokolható, mert az, a mit e tekintetben a t. ministerelnök úr tegnap felhozott, hogy t. i. csak azért mentendők fel ezen adó alól, mivel fölöttük ott függ a behívás democles-kardja, indokul el nem fogadható, mert, ha ez indok volna, akkor ez állana a többibe nem sorozottakra is, ha csak végleg alkalmatlanoknak nem nyilváníttattak, mert a véderő törvény értelmében háború esetén, háború tartamára azok is besorozhatok. Ottan van a javaslat 10. §-a, mely az adó mennyiségét állapítja meg és pedig tekintet nélkül a képtelennek nyilvánított gyermekekre még akkor is, ha a családfő fizeti értük az adót s ha talán egy, vagy több testvérük fegyver alatt szolgál is. Ez eltér a hason osztrák javaslattól is, ennek 16. §-a figyelembe vétetni rendeli a jelzett körülményeket s ez az eltérés a legnagyobb anomáliákra vezetne, mint azt tegnap Mocsáry és Lukács képviselőtársaim kimutatták. Ezen 10. §-ban az adó az osztályrendszerre vau fektetve, melyet én elvbül helytelenítek s különben is egyrészről a maximumot kevésnek, másrészről a minimumot soknak találom. Ottan van a törvény 12. §-a, mely a kiköltözködést majdnem lehetieníti. Én ennek szükségét nem látom át. Ez csak azzal indokolható, hogy az illetők netaláni háború esetén a sorozásra való fölhivatásuknak nem engedelmeskednek. A közel múltban azt láttuk, hogy a német hadkötelesek seregestül hagyták el egyetlen felhívásra itteni műhelyüket és családjukat. Én enynyi kötelességérzetet, enynyi hazaszeretetet föltételezek minden magyar polgárról; hiszem, hogy ha a haza védelemre fogja őket hívni, fölszólítás nélkül is, önként sereglenek zászlójuk alá. S annak, hogy, ha e §. nem léteznék, a kiköltözöttek katonai adója elveszne, mint azt a tisztelt ministerelnök ur tegnap állítá, a tények mondanak ellent. Ottan van Svájcz példája, a svájezi törvényben ilyen intézkedés nincs és még is befolyik a katonai adó a kiköltözöttektől is, mit igazol az, hogy ha évek után tapasztaltatott volna az, a mit a t. nrinistereliiök ur állított, akkor hasonló intézkedésről gondoskodott volna a svájezi törvény is. Ottan van továbbá, hogy többet ne említsek, a javaslat 18. §-a, mely ezen adót, a már ide s tova lejáró 1879-re is kívánja, igy tehát maga a t. ministerelnök ur sem állíthatja, hogy e javaslat annyival visszaható erővel nem bírna. Azonban t. ház, a részletes tárgyalás alkalmával mindezen és a többi hiányokon, ha a t. ház többségének jó akarata hozzájárni a teendő indítványokhoz s vállvetve igyekszünk ('zen törvényt annak szellemében és a haza érdekében a lehető legjobban megalkotni, segíthetünk. Kimondhatjuk azt, hogy az ezen adóból befolyó összeg egészben, egy külön álló magyar alapra fordítandó, mely kizárólag a honvédelmi minister és, mint tegnap Irányi t. képviselő ur igen helyesen megjegyzé, egy országgyülésileg e czélra választott bizottság rendelkezése alatt áll. Én legkevésbé sem látom át, hogy miért kelljen ezen törvényt, mint a t. előadó ur állítá ugyanazon elvek szerint állapítani meg, mint az Ausztriában megállapíttatik. De ha még csak az