Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

76 164. orszagoü ölés november 11. 1879. Ennek a két szempontnak kiegyeztetését foglalja magában az 1867 : XII. t. czikk. Voltak, a kik ezt a kibékítést kárhoztatták, messzemenőuek tartották; voltak, a kik a megalkotott közös minisíeriumban, a delegatióban Magyarország fenntartható függetlenségének megcsorbítását látták s ezek mindnyájan figyelmeztettek bennünket azon jövő veszélyekre, melyek ezen orgánumok hatáskörének kiterjesztéséből származhatnak. (Halljuk! balfelöl.) És akkor, t. ház, azon párt, mely kezébe vette ezen törvények megalkotását, mivel nyugtatta meg önmagát, mivel nyugtatta meg az országot. Azzal, hogy az mondatott: ezen közegeknek csak csonka, csak a legszükségesebb hatáskör adatik, csak a közös pénzügy, a közös hadügy és a közös külügy szorosan körvonalozott teendőre szoríttatnak; hogy ezen orgánumok AusztriaMagyarország területén sehol közvetlen uralmi jogkörrel nem ruháztatnak föl; hogy a delegatiók nem lesznek egyebek, mint a magyar parlamentnek időről-időre kiküldött, határozati joggal felruházott választmányai, hogy a delegatiók nem önálló jogaikat gyakorolják, hanem a parlamenteknek időről időre átruházott jogait s hogy ezen jogok gyakorlásának módja, az azt szabályozó formák, a monarchia két államának erős különválasztása előtüntetik és meggátolják, hogy ezen közös intézményekből, a két állam fölé, egy harmadik állam ne nó'jje ki magát. Tehát az intézmények hatáskörének csonkasägában, az illető intézmények függőségében az országgyűléstől és azon elintézési formák merev elkülönítésében találták a biztObítékokat, azon nem tagadott veszély ellen, hogy a közös intézmények természetes hajlammal birnak, egy közös felsőbb állammá átváltozni. T. ház! Ezen intézmények megalkotásával azon veszélyek, melyektől óvni akartuk magunkat, nem tagadom, lehetőkké váltak. Ismeretes dolog, hogy a monarchiában, a dualismus ezen formájának és intézményeinek igaz barátai legalább túlnyomó számban, csak a magyar államban vannak. Ismeretes dolog, hogy a legbefolyásosabb körök a monarchia másik államában csak, mint kikerülhetlent fogadták el ezen szervezetet és ezen elintézési módot s minden alkalommal egész őszintén kifejezni halljuk azon kívánságot a foederalisták, az autonomisták, a centralisták közös törekvését, hogy ezen delegatiót ki kell építeni egy közös testületté, egy korlátolt hatáskörrel biró parlamentté s azon parlamenttel kell szembe állítani, a közös ministeriumot. Már most, ha ezen törekvések nem szűnnek meg, hogyan fogják fel azon körökben ezen törvényjavaslat irányát és czélját? Én hivatkozom, nemcsak a sajtóban nyilvánult véleményekre, én hivatkozom azon nézetekre, melyeket a jelen javaslat felett a folytatott tanácskozásokból mindenki, mint értesülést megszerezhetett magának, hogyha ezen különben tartalmára nézve, egyáltalában nem helyesek javaslat elfogadtatik, ennek főoka abban rejlik, mert ebben, a közös ministerium, a delegatiók hatáskörének tágítását és ezen közös intézményének erősítését látják, mely első alapkövét teszi le azon közös állam kiépítésének, mely az ottani nagy pártok, közös czélját képezi, (Ugy van! a baloldalon.) Előre látták, mind a két nagy pártban 1867-ben, hogy ezen törekvések várni fogják az alkalmat a megvalósulásra s azért azon nagy férfi, kinek neve hozzá van forrva ezen törvényczikkhez s azon nagy kibékülési műhöz, melyet a nemzet és a dyuastia köztt létre hozott, hagyományul adta mindazoknak, kik az általa alkotott intézményeket kezelni lesznek hivatva, hogy tartsák fel és ápolják ezen intézményeket abban a szellemben, a melyben azok megalkottattak, éber gonddal álljanak ellen minden oly törekvésnek, mely azokat eredeti és szükségszerű jellemükből kiforgatni akarja. {Élénk helyeslés a baloldalon!) T. ház! Ezen intézmények üdvös hatása és szükségszerűsége iránti meggyőződés, mindinkább szélesebb körökben terjedt, mindinkább megerősödött azon hit, hogy óvatosan, eredeti ezerjóknak megfelelőleg kezelve, ama két nagy országos érdek kibékítésére alkalmasak és megalkotásuk után hét évvel, azon kedvező sorsban részesültek, hogy azon pártnak vezére, pártjával együtt ezen intézmények fennállása által meggyőződve arról, hogy Magyarország függetlensége nincs eltemetve, ezen intézményeket elfogadta. De midőn a 67-iki tárgyalások történtek, két fölszólalás történt azok részéről, kik messzemenőnek tartották a 67-iki törvényjavaslatot. Az egyik fölszólaló felállott s jós szemekkel a jövőbe tekintve azt mondta: „óvakodni kell minden olyan törekvéstől, a mely a nagyhatalmi politika tízesére szorítja a birodalmat, mert a nagybatalmi politikának űzése az, a mely a centralizáló törekvéseket mindig szülte, a mely mindig a magyar állam létét aláásni igyekezett." És azt mondotta: „Különös figyelemmel és óvatossággal kell kezelni ezen közös intézményeket, mert ezekben már a nagyhatalmi politikának megkönnyítése rejlik, tehát a legszorgosabb óvatosságot kell azokra nézve tanúsítani, hogy ezek megkönnyítése országunk törvényes függetlenségét lassanként alá ne ássa." Az, a ki a jövőbe ily jósszemekkel tekintett, az, t. ház, Ghyczy Kálmán volt. De volt még egy másik nyilatkozat is, (Bálijuk í Halljuk!) mely a delegatióknak és a közös mimsteriumnak hatáskörét bírálván, azt mondotta, hogy a jövő fejlődés veszélyeit rejtik ezek magukban és ezen veszélyt főleg abban is látta,